BESZÉD PEST VÁROS KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉHEZ Pest, 1867. február 19.
BESZÉD PEST VÁROS KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉHEZ
Pest, 1867. február 19.
Pest, 1867. február 19.
Tisztelt polgártársaim!
Azon bizalom, mellyel engem, egyszerű polgártársatokat e nehéz időkben a képviselői állásra emeltetek, azon bizalom, mellyel a legsúlyosabb körülmények között is támogattátok eljárásomat, legszebb emléke, legnagyobb kincse életemnek. Egyes ember szava gyönge szó a politikai viták között, de ha azon szó a polgárok akaratát fejezi ki, ha a szóló mögött a nép egyesült kívánata áll, a gyönge szó is hatalmassá válik, kivált ha annak alapja törvény és igazság. Az érdem, mely a sikert előmozdította, nem egyes emberé, hanem a népé.
Öröm és lelkesedés érzelmei szállották meg e város polgárainak és az ország minden hű fiának kebelét, midőn megértették az eredményt, mellyel Isten mindenható kegyelme s a fejedelem igazságérzete a nemzet törvényes küzdelmeit koronázta. Örültünk és örülünk, hogy alkotmányos szabadságunk évezredes élő fája, melyet annyi vihar ostromolt, de gyökerében meg nem rázott, ismét zöldülni kezd, és virágzásnak indul. Ne feledjük azonban, hogy a virág még nem gyümölcs, de gyümölcs lesz belőle, ha Isten megóvja 431veszélytől. Hosszú az idő, mely szükséges arra, hogy a virágból gyümölcs fejlődjék, és a gyümölcs megérjen. Mi, kik tizennyolc nehéz éven át türelemmel tudtunk várni gyakran enyészni kezdő csekély remény mellett is, várjuk el türelemmel a virág kifejlődését, a gyümölcs megérését. Kérjük a Mindenhatót, hogy dértől, fagytól mentse meg a gyönge hajtásokat, ápoljuk a fát, őrködjünk, hogy semmi ellenség fejszét ne vethessen annak gyökerére, és őrizkedjünk erőszakosan lerázni a fának még éretlen gyümölcseit, mert fanyarok volnának azok, és türelmetlenségünkkel semmivé tennénk magát a reményt is. Gondos ápolás szükséges tehát, folytonos őrködés, erély, óvatosság és türelem, hogy a kincset, melyet visszanyertünk, jövőre megőrizhessük. Nem hiszem, hogy legyen e hazának oly fia, ki ne óhajtaná honának boldogságát, szabadságát és fejlődését, s ha e cél felé talán egyik vagy másik közülünk más utat tartana jobbnak, ha figyelmeztetve adna nézetünktől eltérő tanácsot, ne tekintsük azt gyanúval, kétkedéssel a jó szándék iránt, hanem ítéljük meg a hazafiúság és testvéri szeretet szempontjából még akkor is, ha a tanács nézetünk szerint helyes nem volna. Én mindig köszönettel tartozom annak, ki figyelmeztet utam nehézségeire, és még annak is, ki nekem jó szándékból azt mondja, hogy utam célhoz nem vezet; köszönettel tartozom még akkor is, ha figyelmeztetését alaptalannak hiszem. Csak így fog egy célra működni, néha talán különböző utakon, a honfiak ereje; csak így bír tekintéllyel még elleneink közt is; csak így valósulhatnak a szép remények, és megérik a gyümölcs, mely még most virágában rejlik.
Sok, igen sok, ami még teendő, nagy a tevékenység tere, számosak az akadályok, melyeket el kell hárítanunk, hogy célt érjünk. E nehéz munkában is támaszra van szükségünk, s e támaszt a nép nyújthatja bizalmával, mellyel őszinte törekvéseinket kíséri. Tartsátok meg e bizalmat irántam is jövőben úgy, mint eddig megajándékoztatok azzal, és ha Isten segítsége kedvez, a jó ügy minden nehézségek dacára győzni fog, mert alapja törvény és igazság. (Szűnni nem akaró viharos éljenzés.)
Pesti Napló, 1867. február 20. 42-5050. sz. Közli Kónyi Manó 4. köt. 341, 342. p.
