KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A GÖRÖGKELETI ROMÁN METROPOLIA FELÁLLÍTÁSÁNAK VITÁS KÉRDÉSEIRŐL Pest, 1868. május 8. | Deák Ferenc munkái

KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A GÖRÖGKELETI ROMÁN METROPOLIA FELÁLLÍTÁSÁNAK VITÁS KÉRDÉSEIRŐL
Pest, 1868. május 8.

Tisztelt Ház!

Minden ilyen nagy horderejű változásnak, minő ugyanazon vallás híveinek különválása, természetes következése az, hogy annak folytán számos jogi és vagyoni kérdések erednek. Ezen kérdéseket gyakran nem lehet barátságos úton kiegyenlíteni, s eldöntésökre bíróság szükséges.

Azon szempontból indulok ki, hogy a két fél közt egyik sem akarja, hogy a fennforgó kérdések minél későbben döntessenek el, mert ezen suppositum1 által sérteném akár az egyik, akár a másik félt, mert meg vagyok győződve, hogy éppen ezen esetben nincs helye azon régi axiómának2 , és a két fél közül egyik sem ragaszkodik hozzá, hogy qui habet tempus, habet vitam3 . (Helyeslés.) Mindeniknek egyformán érdekében van, hogy a kérdés minél előbb tisztába hozassék az egyes jogi és vagyoni követelésekre nézve. De érdekében van ez magának az országnak is, mert amint tudjuk, és miniszter úr maga legjobban tudja, bizony néhol botrányos esetek is fordultak elő ezen különválás óta az egyes községek külön ajkú lakosai között, éspedig előfordultak a legszentebb helyen, a templomban és közelében, ami úgy az egyik, mint a másik félnek nem nagy lelki épülésére szolgált.

deak-002-004-033-0011 Feltételezés.

deak-002-004-033-0022 Alapigazságnak.

deak-002-004-033-0033 Aki időt nyer, életet nyer.

Az a kérdés ezen 8. szakasznál, melyik legyen az a bíróság, mely ezen kérdés felett ítél.

504Itt kettőt kell tekintetbe vennünk: egyik az, hogy minden ember szeret a maga rendes bírósága előtt igazságszolgáltatást keresni, és semmi, a törvénnyel ellenkező oktrojált bíróságnak nem örvend; a másik az, hogy meg kell vizsgálni, vajon a kereseteknek a rendes bíróság elé utasítása mennyiben kivihető, és mennyiben lehető nagyobb károk és bajok nélkül; ha pedig ez nem lehet, micsoda törvényes mód mutatkozik arra, hogy e bajon az országgyűlés és a kormány segítsen.

A rendes bíróságok ezen kérdéseknél alkalmazását részemről nem tartom kivihetőnek, vagy legalább nem tartom zavar nélkül használhatónak.

Talán harminc vagy negyven község van azon helyzetben, hogy vegyes ajkú, de ugyanazon vallású lakói közt előfordul a meum és tuum4 közti kérdés éppen az egyházat illetőleg. S ha még ezek csupán tőkékből állanának, azt mondhatná az ember, hogy a késedelem nem veszélyes; hanem éppen Isten háza forog kérdésben: a községben csak egy templom van, ezt az egyik is, másik is követeli magának. Ezen kérdés eldöntendő. Rendes per útján e pereket minden községnek külön kellene mozdítania területi bírósága előtt, azaz a megyei törvényszék előtt, mivel pedig több megyében vannak e községek, tehát egyidejűleg több bíróság előtt mozdíttatnék a per. Nem akarok arra terjeszkedni, mit Halász képviselőtársam5 mondott, ámbár nagyrészt magam is igaznak hiszem, hogy azon törvényszékek talán magok is ingerült, izgatott állapotban lesznek, mi elkerülhetlen, mert éppen vallási érdekeik forognak fenn oly megyékben, hol a törvényszéknek tetemes részét egyik vagy másik felekezethez tartozók képezik – hanem azon lehetőségre figyelmeztetem a tisztelt házat, hogy ha annyi a per, ahány a község, annyi a törvényszék, ahány területi bíróság competál6 az ítélethozatalra, meg nem történhetik-e, hogy a legnagyobb difformitás7 lesz az eljárás elveiben s az ítéletekben? Kívánatos-e ez? (Helyeslés.)

deak-002-004-033-0044 Az enyém és a tied.

deak-002-004-033-0055 Halász Boldizsár (1806–1888), 1848-tól több ízben képviselő.

deak-002-004-033-0066 Jogosult.

deak-002-004-033-0077 Alaktalanság, formátlanság.

De továbbmegyek. Mellőzve az egyes községeket, amennyire én tudom, elosztandó a nationalis fundus8 , vagy legalább a románok abból részt kívánnak, lehet, hogy a szerbek nem akarnak nekik annyit adni, mint amennyit ők kívánnak, szóval a nationalis fundus lehet – nem tudom, lesz-e –, de mindenesetre lehet per tárgya. Azt kérdem most, ki lesz e kérdésben a rendes bíróság. A nationalis fundus az egyházé, az egyik rész szerint közös tulajdon, míg a másik szerint csak kis részben illeti az egyiket; szóval ez perkérdés, s hol fog ez elintéztetni? Ha azt tekintjük, hogy ahol az eddigi metropolita volt, akkor a karlovici érsek székhelyén volna a dolog elintézendő. Jelenleg ama helyiségek még tettleg nem állnak szorosan véve a magyar bíróságok és kormányzat hatalma alatt;9 reméljük, hogy ez állapot meg fog szűnni, de e pillanatban még 505nem szűnt meg. Továbbmegyek. A klastromokról éspedig talán 27 vagy mennyiről van szó, ezeknek egy része Szerémben, más része Aradban fekszik, ezekre nézve tehát Szerémben is, Aradban is kell perelni. És melyik a gradualis appelláta10 ez idő szerint? A régi perekben Horvátországban és a Magyarországhoz nem tartozó társországokban a báni tábla, Magyarországban a királyi tábla és a septemvirátus11 . Kérdem, lehet-e ezen dolgokat úgy intézni el, hogy ezen pereknek egyes részei a legelső bíróságtól az utolsóig más meg más fórumok elé vitessenek. Azt hiszem, hogy ezt magok a szerbek sem kívánhatják, sőt senki sem kívánhatja, mert nem egyez meg az igazságkiszolgáltatás célszerűségével, különösen pedig ezen esetben.

deak-002-004-033-0088 Nemzeti alap.

deak-002-004-033-0099 Karlóca a katonai határőrvidékhez tartozott, amelynek a visszacsatolására csak később került sor.

deak-002-004-033-01010 A fellebbviteli bíróság.

deak-002-004-033-01111 Hétszemélyes tábla.

A rendes bíróságokat továbbá nem tartom alkalmasaknak ezen nehézségek folytán azért se, mert ezen eljárás rendkívül sok időbe kerül, sok perhúzásokkal jár. Ne mondja senki, hogy hiszen az egész felekezet nem fogja kívánni a perhúzást! Senki sem tiszteli jobban az ügyvédi testületet, mint én – magam is nominaliter12 legalább tagja vagyok (Derültség) –, hanem annyi mégis igaz, hogy a fél maga sem tudja gyakran megakadályozni, hogy az ügyvéd optima fide13 mindent el ne kövessen a per húzására, sőt ezt némelykor éppen kötelességének is tartja. Célszerű lesz-e, ha kivált egyes perek öt-hat esztendeig húzódnak, nyer-e vele az ország, nyer-e azon két felekezet nyugalma, nyer-e a polgárok jólléte, ha azon perek, melyek a legszentebbel, az isteni tisztelettel vannak kapcsolatban, a végtelenig elhúzódnak?

deak-002-004-033-01212 Névleg.

deak-002-004-033-01313 A legjobb hiszemben.

Amint tehát mondom, rendes bíróság alkalmazását lehetlennek tartom.

Előttünk áll már most két mód: az egyik a kompromisszum, a másik a delegáció.

A kompromisszumot akkor, midőn ily mélyen beható és a kedélyeket sokban nyugtalanító kérdések forognak fenn, egy okból nem tartom célszerűnek: mert az élet azt mutatja, hogy a kompromisszumoknál egy ember ítél. (Helyeslés.) Az egyik fél előre igyekszik meggyőződni annak nézeteiről, akit bíróul akar megválasztani, és választja a nézeteivel megegyezőt; a másik fél hasonlót tesz. Így valószínű – nem mondom, hogy supponálom14 , hanem az élet azt mutatja –, hogy mindegyik félnek bírája az ő választójának nézeteit igyekszik érvényre juttatni, és végtére az ügyet eldönti az elnök. (Helyeslés.) Nem szeretném sem azon felelősséget elvállalni, hogy ily nagy horderejű kérdésben én döntsem el a dolgot, és nem is bíznám egy emberre ezen minden esetre igen terhes provinciát15 . A kompromisszumot tehát nem óhajtom. (Helyeslés.)

deak-002-004-033-01414 Feltételezem.

deak-002-004-033-01515 Megbízatást.

Hátra van a másik mód: a delegáció. Ezen mód nem új, ezen mód egyenesen törvényes; mert hiszen minden magánperekben akkor is, ha a kompetencia16 – midőn több megyékben fekszik a substratum17 – nem világos, őfelsége 506delegált minden időben. A delegáció tehát törvényes eszköz, mint azt Halász Boldizsár képviselőtársam igen helyesen megjegyezte, sőt az általa felhozott törvénycikkel18 is bizonyította.

deak-002-004-033-01616 Illetékesség.

deak-002-004-033-01717 A per tárgya.

deak-002-004-033-01818 Az 1715:17. törvénycikkel.

A kérdés most az, hogy ki delegáljon.

Az volt mondva, hogy az országgyűlés delegáljon. Részemről ez ellen sem volna kifogásom, mert az országgyűlés által alkotott törvény a fejedelemnek és nemzetnek egyesült akarata. De méltóztassanak felvenni, hogy ha a törvényhozás delegál, sokkal nehezebb az apellátát fenntartani, ami pedig a felek megnyugtatására annyira szükséges; mert egy országgyűlési bíróságnak azon testületnél fogva, mely őt választotta, magasabb az állása, semhogy ítélete más ítélőszék alá rendeltethetnék. (Helyeslés.) Tudom én, hogy van a törvényben eset, midőn fenntartatott az országgyűlés bírósága ellen az apelláta a septemvirátushoz, de ezen példákat, én legalább, nem szívesen idézem. (Helyeslés.) Hozzájárul még, hogy az államhatalmak fölosztása, amennyire lehet, megtartandó. Az országgyűlést illeti a fejedelemmel együtt a törvényhozó hatalom. A végrehajtó hatalom illeti őfelségét, és őfelsége ügyel fel és eszközli a bírói hatalom által az igazságszolgáltatást. Szükség nélkül, midőn elkerülhetjük, ne cseréljük fel ezen hatalmak gyakorlatát. (Helyeslés.)

Lehetnek esetek, hol ez szükséges, de talán mivel más mód is van, ezen módot most itt nem lehet szükségesnek állítani. Azon más mód pedig egyszerűen az, hogy őfelsége delegáljon.

Nem újság ez, őfelsége delegált számos esetekben, és őfelsége delegálhat ebben is.

Hanem a felek megnyugtatására azt óhajtanám, hogy őfelsége rendes bíróságot delegáljon. (Helyeslés.)

A másik – amit elsőbben kellett volna mondanom –, hogy az alkotmányosságnak természetes alaptörvényénél fogva őfelsége ezt az illető miniszter ellenjegyzése mellett tegye, mert őfelségének minden rendeletei és ilyféle cselekvései a miniszter által ellenjegyzendők. (Helyeslés.)

Ezen delegált bíróság előtt volnának érvényesítendők mind az egyeseknek, mind az egész felekezeteknek akármely ezen tárgyból eredő követelései; de itt az eljárásnál részemről kettőt kötök ki: először, hogy semmiféle perorvoslat, kivéve az apellátát, megengedve ne legyen, mert a perorvoslatok ilyen solemnis19 eljárásnál az igazság pontos kiszolgáltatására nézve nem lesznek múlhatlanul szükségesek; másodszor, hogy a föllebbezés ne legyen csak egy föllebbezés a hétszemélyes táblához, hanem kettő. (Helyeslés.) Megmondom az okát. Mi az apellátának jogfilozófiája? Nem az, hogy egy magasabb, tekintélyesebb bíróság ítélje és revideálja az alsóbb bíróság ítéletét – mert abból, 507hogy magasabb rangú a bíróság, nem következik, hogy a jogtudományban jártasabb vagy függetlenebb volna, sőt az első fokozatú bíró éppoly jogtudós és éppoly független lehet, mint a legfelsőbb fokozatú; hanem azt teszi fel a törvény, hogy az az alapos ítélet, midőn három bíró közül kettő ítélt egyformán. Igaz lehet, hogy az egyetlen ítélt helyesen, de az államnak valahol csak véget kell vetni az ilyféle perorvoslatoknak. Azért én minden perben, de különösen ilyen nagy fontosságú perekben nagyon szeretem a kétfokú apellátát.

deak-002-004-033-01919 Ünnepélyes.

Ezek szerint, amiket itt mondottam, én a törvényjavaslat szerkezetét következőképp módosítanám, és bátor leszek módosítványomat a tisztelt ház asztalára letenni. (Halljuk! Olvassa:) „8. § A két metropolia különválásából eredő mindennemű követelések, amennyiben kölcsönös egyezség útján kiegyenlíthetők nem lennének, úgy az egész metropoliát, mint a püspöki megyéket vagy egyházközségeket vagy netalán egyes egyéneket illetők is, őfelsége által az illető minisztérium ellenjegyzése mellett delegálandó valamely rendes bíróság előtt bélyeg- és illetékmentesen érvényesítendők. Ezen eljárásnál minden más perorvoslatok mellőzésével egyedül a kétfokozatú rendes fellebbvitel tartatik fenn.” (Élénk helyeslés.)

Ajánlom ezen szerkezetet a tisztelt háznak elfogadás végett. (Élénk helyeslés.)

Képviselőházi napló 1865–1868. 7. köt. 214–216. p. Közli Kónyi Manó 5. köt. 362–366. p.