ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A SÉRELMEKRŐL ÉS A KATONAAJÁNLÁSRÓL Pozsony, 1839. november 13.
238ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A SÉRELMEKRŐL ÉS A KATONAAJÁNLÁSRÓL
Pozsony, 1839. november 13.
Pozsony, 1839. november 13.
Akkor is, midőn az országgyűlés megnyitása után többen a királyi előadások előleges fölvételét sürgették, előadtuk úgymond azon véleményünket, hogy ezeket meg kell előzni azon súlyos sérelmek fölvételének, melyek alkotmányos állásunkat megrázkódtatták. Hosszas viták után azon egyetlenegy ok volt, mellyel a rendek többsége a tudakozó felírást elhatározák, hogy hiszen ezen felírás nem egyéb, mint a szükség adatainak megtudakozása; ez még nem érdemleges fölterjesztés; az ország legsúlyosabb sérelmeinek orvoslását majd a tudakozó felírás után sürgethetjük, s a kérdésnek érdemleges fölvételénél hozzátehetjük az előleges s egyéb sérelmeinket. Ez volt szavazatjok azoknak, kik a tudakozó felírást javaslották. Sokkal nagyobb bizodalommal vagyok a rendek többségének következetessége iránt, hogysem okokkal legyen szükségem a csongrádi indítványt1 támogatni; mert azt csak nem akarhatja a többség, hogy minket lépcsőnként hátrább nyomjon, s midőn elérkezik a reménylt jövendő, melyet sérelmeink fölterjesztésére kitűzött, minket újra tovább vessen, mi végre azon utolsó lépcsőre jutunk, hogy sérelmeink csak az országgyűlés végével orvosoltassanak, mit őfelsége kegyessége úgy is meg fogna tenni. Nékünk követi állásunknál fogva első kötelességünk felügyelni azon jussokra, melyeket a nemzet kezeinkbe letett. Azt hiszem, alig van köztünk olyan, kinek ezt szívére ne kötötték volna küldői, s azt hiszem, olyan éppen nincs, ki nem akarná az ország legszebb jussát, a szólás szabadságát védeni, s az azon ejtett sérelmeket orvosoltatni. Ha ezen kötelességet hanyagon teljesítjük, sükeretlenek lesznek a haza várakozásai. Midőn a tudakozó felírás felett tanácskoztunk, többen voltak, kik azt mondták, hogy csak még ezt az egyet tegyük meg; néhányan pedig közülök ki is jelentették, hogy katonát nem fognak adni, míg a szólásszabadsági sérelmek orvosolva nem lesznek. Akkor nem a dolog érdemében volt a különbség, hanem csak az időben, melyhez kívánták kötni a feltételt. A többség győzött ellenünk, s mi a határozatban megnyugodtunk; most azonban itt az időpont, melyet önmaguk ígéretük által kitűztek; nem várunk tőlük most egyebet, mint az adott szó biztosításának teljesítését. Ez pedig nem egyéb, mint a csongrádi követ2 indítványának elfogadása, és ezt utasításánál fogva a szóló is elfogadja, s nem tartja szükségesnek hosszasan megmutatni azt, mennyire fekszik a nemzetnek érdekében a szólásszabadság kívánata. Ezt a rendek előbbi izenetökben 239nyilván kimondották. Most – úgymond – arról van a szó, hogy azon sérelemnek orvoslását mikor kell szorgalmazni? Azt tartom: minden órán. Mert mi szükségesebb az országra nézve? Az-e, hogy ezen sérelem orvosoltassék, vagy hogy az újoncokat minél előbb megajánljuk? Többször említém a két tárgy közti különbséget; miszerint ha most mindjárt nem ajánlunk is,3 utóbb ezen országgyűlése alatt bizonyosan meg fog ez történni; azonban akármikor történik az ajánlás, az újoncok természetesen az országgyűlés végéig kiállítva nem lesznek, s így a hazára nézve az ajánlás elhalasztásából kár nem következik, mert úgyis békés idő közepette élünk; ellenben ha a szólás szabadságán ejtett sérelem orvosolva nem lesz, a most igazságtalanul s törvénytelenül szenvedők szenvedni fognak továbbra is, s nincs hatalom, mely a méltatlan szenvedéseket nekik kipótolja, s az elvett szabadságot a múltra nézve visszaadja. A másik különbség az, hogy a szólás szabadságán ejtett sérelmek olyak, melyek minden embert, ki a köztanácskozásokban részt vesz, kisebb-nagyobb mértékben veszéllyel fenyegetik. Vajon az ily körülmények nem ártanak-e a tanácskozások tisztaságának? Vajon ki nem érzette azon nyomasztó, kényszerített állapotot, mely ezen sérelmek keletkezte után minden tanácskozó testületet elfoglalt? Vajon nem visszás dolog-e a tanácskozásra nézve, mikor a szabad szóláshoz elszánás kell? Elszánás csak veszedelemben kell, itt szükséges az enthusiasmus4 ; ellenben a tanácskozások tisztaságához nem enthusiasmus, nem elszánás, hanem hidegvérűség és megfontolás kívántatik. Ily állapotba helyezvén minket a szólásszabadsági sérelmek, vajon nemde első, legsúlyosb kötelességünk azokat elhárítani? Annálfogva az újoncok felajánlásának elhalasztásából kár a hazára nem következvén, ellenben a szólás szabadságán ejtett sérelmek orvoslásának minden órai elhalasztása mind a hazára, mind a kormányra a legkárosb következéseket szülvén, első kötelességünk azokat elővenni, bevégezni, s csak akkor, ha orvosolva lesznek, ha keblünkben a felzavart hullámok lecsillapítva lesznek, csak akkor s ne előbb szóljunk a királyi előadások ezen pontjához. Részemről küldőim szavazatát addig e tárgy fölvételéhez soha nem adom.
deak-001-004-007-0011 240Az 1839. november 13-i kerületi ülésen azt indítványozta Klauzál Gábor, Csongrád megye követe, hogy amíg a főrendek a szólásszabadság tárgyában készült feliratot nem bocsátják az uralkodó elé, és amíg a nemzet legsúlyosabb sérelmei nem lesznek orvosolva, az alsótábla ne tanácskozzon a katonaajánlásról.
deak-001-004-007-0022 Klauzál Gábor (1804–1866), Csongrád megye liberális követe.
deak-001-004-007-0033 Tudniillik újoncot.
deak-001-004-007-0044 Lelkesedés.
Országgyűlési Tudósítás 1839/1840. 49. sz. 414, 415. p. Közli Kónyi Manó 1. köt. 400–402. p.
deak-001-004-007-0011 240Az 1839. november 13-i kerületi ülésen azt indítványozta Klauzál Gábor, Csongrád megye követe, hogy amíg a főrendek a szólásszabadság tárgyában készült feliratot nem bocsátják az uralkodó elé, és amíg a nemzet legsúlyosabb sérelmei nem lesznek orvosolva, az alsótábla ne tanácskozzon a katonaajánlásról.
deak-001-004-007-0022 Klauzál Gábor (1804–1866), Csongrád megye liberális követe.
deak-001-004-007-0033 Tudniillik újoncot.
deak-001-004-007-0044 Lelkesedés.
