ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A PESTI SÉRELEM ORVOSLÁSÁRÓL Pozsony, 1839. június 17.
206ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A PESTI SÉRELEM ORVOSLÁSÁRÓL
Pozsony, 1839. június 17.
Pozsony, 1839. június 17.
Nem hitte, hogy alkotványos országban ott kellessen előadásait kezdeni, ahol most kezdeni magát kényszerítve érzi. Biztosításául tehát ezennel kijelenti, hogy ő a kormány nevezete alatt sohasem érti a fejedelmet, hanem azon tanácsosokat, kik személyét környékezik, s kiket az Ulászló 6. dekrétum 7. és 8. törvénycikkelye1 kérdés alá vehet, s meg is büntethet. Ezen előrebocsájtás mellett, mi a királyi személynöknek2 a királyi előadásoknak felvétele eránti kívánságát illeti, maga részéről megjegyezni kényteleníttetik, hogy az elölülő által felhívott 1791:13. törvénycikkelyben nemcsak az mondatik: ut propositiones regiae assumantur, hanem az is: ut justa statuum et ordinum gravamina tollantur3 . Nem is lehet ezen törvénynek más értelme, mint hogy egyrészről a rendeknek kötelessége a királyi előadásokat felvenni, másrészről pedig a kormánynak a nemzet sérelmeit orvosolni. Két része vagyon a felhívott 1791:13. [törvénycikknek]. Az első, hogy a királyi előadások felvétessenek, a második pedig, hogy a sérelmek orvosoltassanak. Már ha tekintjük az öszves törvényhozásnak kötelességeit, mely a nemzet boldogsága, önként következik abból, hogy mindenekelőtt azt kelletik tanácskozásba venni, mi a nemzet boldogságára legcélirányosabb és legszükségesebb. Erre, igaz, a királyi személynök őméltósága azt válaszolja, hogy a királyi előadások jók és a nemzet boldogságát tárgyazók. Az magába kétséget nem szenved, azonban ha vannak sürgetősebb szükségek is, ha vannak a nemzetnek sebei, melyeket orvosolni múlhatatlanul kell, akkoron az öszves törvényhozásnak kötelességében áll azokat előbb orvosolni. Vélekedése szerint az 1791-i országgyűléséről nem is lehet azt feltenni, hogy az általa alkotott 13. törvénycikkelynek azon, az elölülő által felhozott magyarázatot kívánhatta is volna tulajdonítani; de ellenkező a gyakorlat is, 1825. és 1832. esztendei példák eléggé mutatják; mert a legutóbbi országgyűlés alatt a királyi előadásokba a rendszeres munkák tűzetvén ki, ha az 1791:13. törvénycikkelynek az volna az értelme, melyet néki az elölülő kíván adni, akkoron a múlt országgyűlésén más tárgyakat felvenni nem lehetett volna mindaddig, míg mind a kilenc rendszeres munka be nem fejeztetik; hogy pedig el nem végeztettek, és mégis más tárgyak felterjesztettek, köztudományra van. Az elölülő által felhívott 1723:7.4 és Ulászló 2. dekrétum[ának] 25. törvénycikkelyei5 pedig azt mondják: privatorum negotiis praetermissis publica tractentur6 . Már a pesti esetben nem 207Rádaynak személye, de a közérdek vagyon megsértve, mert általa veszedelmeztetve vagyon ezen testület függetlensége, veszedelmeztetve a szabad választási jussa: ezen törvények értelméből is tehát a pesti sérelmet a királyi előadások előtt kelletik és vagyon is joga az országgyűlésnek azt felvenni. Azonban véleménye szerint jelenleg az országgyűlése nincsen is azon helyhezetben, hogy még afelett kellessék neki tanácskoznia, mit kellessék előbb felvenni, mert e részben megelőzte a rendek kívánságait őfelsége atyai gondossága, ki tudván, hogy a nemzetnek sérelmei is legyenek, azoknak orvosoltatását királyi előadásainak második részében ígérte; midőn tehát a rendek sérelmeiket a királyi előadások más pontjai előtt felterjeszteni kívánják, hódolnak őfelsége kívánságának.
deak-001-004-002-0011 210Ulászló 1507. évi 6. dekrétuma 7. tc.-e a királyi tanácsban törvénytelenül cselekvők, a 8. tc. pedig az ország törvényei ellen vétkezők megbüntetéséről rendelkezett.
deak-001-004-002-0022 Szerencsy István, 1839. április 18-tól személynök, és e hivatalában az országgyűlés alsótáblájának elnöke.
deak-001-004-002-0033 (Nem csak az mondatik:) a királyi előterjesztéseket fogadják el, hanem az is: a karok és rendek igazságos sérelmei orvosoltassanak. (Deák pontatlanul idézte a törvényt.)
deak-001-004-002-0044 Az 1723:7. tc. az országgyűlések tartásának rendjét határozta meg.
deak-001-004-002-0055 Ulászló 1495. évi 2. dekrétuma 25. tc. arról rendelkezett, miként viselkedjenek az országgyűlés résztvevői.
deak-001-004-002-0066 Magándolguk és ügyük abbahagyásával a közügyeket tárgyalják. Deák itt pontatlanul idézte a törvényt, mert annak szövegében a „közügyeket” helyett ez szerepel: „csak az elébük terjesztett ügyeket”.
Mondá továbbá az elölülő, hogy a királyi előadások a közjót érdeklik, s e részben maga sem kételkedik a szóló; belátása szerint azonban itt az a kérdés, mi érdekli a közjót közelebbről, s erre a felelet világos, hogy a rendek nézetei szerint a pesti sérelem. Mondá tovább az elölülő, hogy ha a királyi előadások előlegesen fel nem vétetnek, későbben hideg megfontolással felettek nem is lehet tanácskozni; de éppen ezen tekintetből kívánná a sérelmeket előbb felterjeszteni, hogy ekképp megszüntetvén a nemzet aggodalma, megszüntetvén az országgyűlési testület független állásának veszedelmeztetése, nyugodtan és hideg megfontolással folytathassák a rendek tanácskozásaikat. Továbbá az elölülő felszólítá a rendeket, hogy a bizodalmat erősítsék. Ez az ő kívánsága is; de minthogy a kormánynak éppen legnagyobb szüksége vagyon a bizodalomra, az ő érdekébe kiváltképpen fekszik azt fenntartani, és minthogy erősebbnek kötelessége a békére első lépést tenni: miért nem cselekedné ezt? Mert ugyanis a gyengébbnél az első lépés a félelemből, mi az erősebbnél nemes önérzésből ered. A kormány egész, s annak minden tagjai kitűzött céljait egyesülve elősegítik, holott ezen tábla még kiegészítve sincsen. A bizodalom küldötte a rendeket ide; ámde a küldőket meg kelletik nyugtatni erről, s a bizodalmat erőltetni nem lehet, s minthogy pedig a bizodalom tetteken alapul, ha a kormánynak érdekébe fekszik a magyar hon bizodalma, teljesítse a nemzet forró kívánságait, s a bizodalom azonnal helyreáll. Azonban, fájdalom, az újabb időbeni példák ellenkező világosságba tüntetik elő a kormányt. Ugyanis a képviselői rendszer két elven alapul: a szabad szólás[on] és szabad választáson. Újabb időben mind a kettő meg vagyon sértve. A szabad szóláson ejtett sebeket hitte könnyen orvosolhatni, minthogy tudta, hogy szabadon választott követjei vannak a nemzetnek. Azonban most hogy állanak a dolgok? Azon kormány, mely tőlünk bizodalmat kíván, mindjárt tanácskozásunk első lépésében látjuk, hogy a szabad választást is korlátoztatja. 208Aggodalmunk tehát annál nagyobb, fájdalmunk annál súlyosabb. Ne zárjuk el tehát kebleinket őfelsége előtt, és a szóló részéről minden jót reményl. Az elölülőnek azon kifejezésére, hogy ha illendően adjuk elő kívánságainkat, talán könnyeket is törülhetünk és használhatunk is, megjegyzé, hogy az elölülő az „illendő” szót nem azon értelembe vehette, mintha a rendeknek ezen módjokat, ti. a felírási módot, illetlennek lenni vélné, hanem abban az értelemben vette, hogy részéről inkább óhajtaná a királyi előadásokat előbb felvétetni, s ezen értelemben ellene semmi kifogása. Mi azonban a dolog érdemét illeti, kettős a cél, de csak egy az út, ti. a törvény által kiszabott út; első cél pedig mindenkor a haza java, a könnyek törülése pedig második marad, márpedig a haza javát bármely célnak is feláldozni nem kelletik. Mi a második célt illeti, ez nehéz feladás, mert az ember mindenkor ember marad, s csak polgári erény képes azt zabolázni. Ha valakinek, talán a szólónak volna legtöbb joga könnyöket törülni, mert kedves láncokkal le van köttetve azokhoz, kiket a szerencsétlenség ért. Ő azonban a haza javát semmi más tekinteteknek sem áldozza fel; azt parancsolja meggyőződése, s ezt küldői utasítása7 is, azért ő mindenekelőtt panaszos szavát emeli jó fejedelméhez. Nem is lehet mondani, hogy a panasz szava bizodalmatlanságnak szava legyen; mert kérdi, mi mutat nagyobb bizodalmat, az-e, ha mi őfelségének nyilván kimondjuk: felséges urunk, ez nekünk, hív magyarjaidnak, fáj, fáj pedig annyira, hogy képteleneknek érezzük magunkat parancsolatidnak teljesítésére mindaddig, míg sebünket nem orvosolod; vagy pedig az nagyobb bizodalmat mutat-e, ha mi megvalljuk ugyan, hogy fáj valamink, de mivel te, urunk kívánod, mi betegen is, de mégis kívánságodat teljesítjük? Véleménye szerint jobb az első, nagyobb bizodalmat, sőt megtiszteltetést mutat, azért a királyi előadások előtt a sérelmeket kívánja felterjeszteni. Előadá tovább az elölülő, hogy a királyi előadásokat külső és belső bátorság tekintetéből is kellene előlegesen felvenni. Azonban véleménye szerint az volna erre a kérdés: a belső vagy külső bátorságot fenyegeti-e nagyobb veszély, és ahhoz mérve intézkedéseinket, azon kelletik előbb segíteni, hol parancsolóbb a szükség. A belső bátorságot veszedelmeztetik több esetek; de kivált a pesti nyilván mutatja. A külső bátorság pedig tudtunkkal veszedelmeztetve nincs, mert hála az egeknek, Európát a békesség angyala őrzi. De talán arra válaszolni azt fogják: „si vis pacem, para bellum”8 . Ez is meg fog történhetni; de előbb sérelmeinken segíteni kelletik, mert ha az újoncok egy-két holnappal később is ajánltatni fognak, a külső bátorságra nézve azért semmi veszedelem [sem támad]; ellenben ha a pesti sérelemmel veszedelmeztetik a belső bátorság, ti. a személy- és vagyonbeli bátorság, s ha valaki a rendek közül ezen tettet szerfeletti féltékenységnek 209is mondaná, a szerfeletti féltékenység a szerfeletti szeretetből ered, márpedig a haza eránti szerfeletti szeretetet véteknek tulajdonítani soha senki sem fogja. Mindezeknél fogva tehát ő a pesti sérelmet kívánja mindenekelőtt felvétetni, s azt előlegesen felterjeszteni, éspedig úgy, hogy ő mindaddig semmibe tanácskozni nem kíván, mielőtt ezen pesti sérelem nem orvosoltatik. Mi végre a királyi városok kívánságát illeti, erre nézve megjegyzi, hogy aki felülről igazságot kíván, annak alá felé is igazságot szolgáltatni kell, és azon fogva ne tagadtassék meg tőlök kívánságuk. Midőn azonban a kölcsönös igazságot gyakorolni kívánja, óhajtja egyszersmind, hogy a királyi városok küldöttjei magok is legyenek igazságosok, és eszerint, ha a városok is a választási jusst magok között kiterjesztik, küldői a királyi városokat a szavazástól kirekeszthetni nem tartják lehetségesnek; de azt megkívánják, hogy a királyi városokban minden polgár mind a választásban, mind pedig az utasításadásban részt vegyen; utasításaikat nem teljesítő követjeiket pedig visszahívhassák. Ha a királyi városokban a polgári jogokat ekképp minden polgár gyakorolhatja, nem tartanak küldői semmitől, és azon 600 000 lakosnak, kik a városokat lakják, szívesen nyújtanak kezet a haza védelmére, a haza szeretetére; mert ő a képviselői rendszert nem látja veszedelmeztetve azáltal, ha az többeknek kezekben nyugszik. Véleménye szerént a városok már eleget ki vannak fejlődve arra, hogy a törvényhozásban részt vehessenek, s ha netalán némelyekben nem volnának is, módot kelletik nekik nyújtani a kifejlődésre; mert ha a vármegyék ily nyomasztó állásban lettek volna, kérdi, lehetnének-e a kifejlődésnek mostani fokán? Véleménye szerint az illúzióknál kellemetlenebb állás nem lehet, kivált a mostani században, melyben minden a materializmus rámájára vonatik. Adni kell tehát a királyi városoknak érdeket, adni mezőt, hogy kifejlődésök előmozdíttassék, s ekkoron függetlenek lesznek, és érdemesek, hogy szavazatjok legyen. Ugyanazért ő, hogy a célhoz közelítsen, óhajtaná, hogy még ezen országgyűlésen egy választmány neveztessék ki, mely a királyi városok szavazati aránya eránt véleményét terjessze elő, addig is pedig, hogy naplóbírálókat, minden innen vonható következés nélkül, magok közül választhassanak, nem ellenzi, s ennek megadására felszólítja a rendeket is, mert – úgy mond – mily kevés az, mit a királyi városok kívánnak, s mily keserű annak megtagadása.
deak-001-004-002-0077 Zala megye 1839. május 6-án elfogadott országgyűlési követutasítását – amint Degré Alajos bizonyította – Deák Ferenc fogalmazta.
deak-001-004-002-0088 „Ha békét akarsz, készülj a háborúra.”
Országgyűlési jegyzőkönyv 1839/1840. 1. köt. 21–23. p. Közli Kónyi Manó 1. köt. 324–328. p.
deak-001-004-002-0011 210Ulászló 1507. évi 6. dekrétuma 7. tc.-e a királyi tanácsban törvénytelenül cselekvők, a 8. tc. pedig az ország törvényei ellen vétkezők megbüntetéséről rendelkezett.
deak-001-004-002-0022 Szerencsy István, 1839. április 18-tól személynök, és e hivatalában az országgyűlés alsótáblájának elnöke.
deak-001-004-002-0033 (Nem csak az mondatik:) a királyi előterjesztéseket fogadják el, hanem az is: a karok és rendek igazságos sérelmei orvosoltassanak. (Deák pontatlanul idézte a törvényt.)
deak-001-004-002-0044 Az 1723:7. tc. az országgyűlések tartásának rendjét határozta meg.
deak-001-004-002-0055 Ulászló 1495. évi 2. dekrétuma 25. tc. arról rendelkezett, miként viselkedjenek az országgyűlés résztvevői.
deak-001-004-002-0066 Magándolguk és ügyük abbahagyásával a közügyeket tárgyalják. Deák itt pontatlanul idézte a törvényt, mert annak szövegében a „közügyeket” helyett ez szerepel: „csak az elébük terjesztett ügyeket”.
deak-001-004-002-0077 Zala megye 1839. május 6-án elfogadott országgyűlési követutasítását – amint Degré Alajos bizonyította – Deák Ferenc fogalmazta.
deak-001-004-002-0088 „Ha békét akarsz, készülj a háborúra.”
