ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A RÁDAY-ÜGYRŐL Pozsony, 1839. június 10.
203ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉD A RÁDAY-ÜGYRŐL
Pozsony, 1839. június 10.
Pozsony, 1839. június 10.
A Pest megye követe1 által előadott sérelem2 az országgyűlés kiegészítésébe ütköző sérelem. Mikor az előadó követ ezt az első országos ülésben feljelentette, onnan a rendek első kerületi tanácskozásaikra utasították, s itt újra elhalasztatott, mert a rendek más tárgyról kívántak tanácskozni. Ez éppen olyan, mint aki a legfelsőbb lépcsőkön megbukik, és egész az utolsóig leesik. Ilyen bukást szenvedett a kereskedési tárgy, midőn az 1825-i országgyűlésen első helyre, az 1832-nek elején a másodikra, s nehány holnap múlva a negyedikre tétetett, és ha az excerptákat3 meg nem állapítják, egész az utolsó helyre fogott volna tétetni. Figyelmezteti a rendeket, hogy ne vegyék a sérelmet oly egykedvűséggel, mintha valami klastromnak4 egy más külső klastromtóli függéséről vagy pedig a sárréti határról volna szó. Mi a kiegészítés kérdését illeti, midőn e tárgyban a Pest megyei követ jelenté, hogy megyéje részéről követtársa a megjelenéstől eltiltatott; midőn Tolna és az erdélyi visszakapcsolt megyék követei nincsenek itt, sőt Kővár vidéke meg sem hivattatott: azt lehet-e mondani, hogy mindegy, akár vannak itt ezen követek, akár nem? A megyéknek ide követet küldeni nemcsak jussok, hanem kötelességök is; ha csak juss volna, könnyen lehetne róla lemondani, de kötelesség, mert a törvény a különben cselekvők ellen büntetést határozott; és ha ezt mindnyájan megösmerjük, és kimondjuk azt, hogy a pesti követ eltiltása helytelenül történt, hogy kérdezhetjük majd, ha a királyi előadásokon is keresztülmegyünk, s az országgyűlés végéhez közelít, hát a Pest megyei egyik követ miért nem volt itt? Aki ezen pesti tárgyat sérelemnek nem ösmeri, konzekvensebb, mint ki annak ösmeri, de a munkálódásokban tovább kíván haladni. Az 1791-i 204törvény azt mondja, hogy „pertractatis [debite] propositionibus regiis cuncta justa regni gravamina […] inomisse tollantur”5 . Ha itt az volna, hogy „pertractentur”6 , akkor a munkálódás sora is meg volna határozva, akkor a királyi előadások előtt semmit fel nem terjeszthetnénk. 1832-ben itt mind a kilenc rendszeres munka felvétele volt a királyi előadásokba kitűzve, és ki volna, ki azt oda kívánná magyarázni, hogy még ezek mind be nem fejeztetnek, sérelmeink orvoslását nem várhatjuk? Jobb értelmet adtak a fentebb említett törvénycikknek az 1825-i országgyűlés rendei, midőn sérelmeiket a királyi előadások előtt terjesztették fel. De soha nem volt erre szebb alkalom, mint most, midőn a sérelmek felterjesztése magában a királyi előadásokban foglaltatik, márpedig minden királyi előadások azon fejedelmi kötelességből erednek, miszerint ő az ország céljainak megfelelő eszközöket kitűzni, a rendek pedig azokra nézve törvényeket alkotni kötelesek. Az országnak legfőbb célja a külső s belső bátorság lévén, ha a külső háboríttatik, és a fejedelem katonát kér, tartoznak adni az ország rendei; de tartoznak belső bátorságukról hasonlóan gondolkozni. Ki nem látja, hogy jelenleg belső bátorságunk van leginkább megzavarva, s hogy erre nézve orvoslás kelletik? Külsőleg most, hála a gondviselésnek és őfelsége bölcs intézkedéseinek, nem félhetünk. A katonaság kiegészítése sem olyan sürgetős tehát, mint belső bátorságunk helyreállítása, s így minő rend volna azt mondani: adjunk most mindjárt katonát, majd megőriz az minden külső ellenségtől, holott bent a hazában nincs biztosítva a bátorság, midőn az egyes polgárok szólásszabadságuk gyakorlatáért büntettetnek, midőn egy megyének törvényesen szabadon választott követe visszaküldetik. Maga ezen királyi előadások tartalma bizonysága őfelsége igazságszeretetének, s hogy szükséges a sérelmeknek előleges orvoslása; de hogy is lehetne a többi előadásokban haladva dolgoznunk, míg fájdalommal van tele keblünk? Igenis, az 1825-i gyűlés példájára öntsük ki elébb fájdalmas érzelmeinket őfelsége kebelébe, hogy belső bátorságunkról célszerű törvényeket hozhassunk, s ezután nyúljunk a külső bátorságot még inkább biztosító eszközökhöz. Természetes polgári kötelesség azon minket itt legközelebb érdeklő hiányokról szólani. Pest megye követét nem látjuk itt. Miért? Mert eltiltatott. Tolna és a visszakapcsolt megyék követei meg nem jelentek. Miért? Még nem tudjuk. Kővár vidéke meg sem hivattatott. A magok hibája miatt meg nem jelentekről később lesz a szó; azok közt pedig, kiknek idejöhetésök megakadályoztatott, nagyobb sérelem: egy megyét választási szabadsága gyakorlatában meggátolni, mint meg nem hívni. Pest megyének esete tehát legelőlegesebben orvoslandó, s erre nézve felírást tenni szükséges, mert a Pest megyéhez érkezett királyi leírás belevág mind sarkalatos 205törvényeinkbe, amennyiben gróf Ráday elítéltetés előtt büntettetik, s belevág a megye szabad választási jogába. Ugyan igazságos volna-e, ha a kormány kipécézhetné azokat, kiket kelljen a megyéknek ide küldeni? Avagy az 1832-i törvényhozó test kevesebbé fogta-e fel ezen sarkalatos törvényeink szellemét? Akkor egyik követ hűtelenség vádja alá vétetett, és senki sem szólott közöttünk lehetése ellen, közöttünk ült ő, sőt elnökünk is volt. S miért nem volt ellene szavunk? Csak azon kis okból, mivel a kormány sem szólott ellene, és most eltiltja a szabadon választott követet a megjelenéstől. Talán változott az ország alkotmánya? Vagy talán változtak a külső országok dolgai? Úgy látjuk, hogy nem változtak. A sérelem orvoslása módjára nézve a szóló úgy nyilatkozott, hogy addig, míg a pesti sérelem eldöntve nem lészen, semmi más tárgyba ereszkedni nem akar; de ha a többség által ezen kívánatától elmozdíttatnék, akkor is szükségesnek látja a felírást, mégpedig úgy, hogy ezen dolog országos felvétele hosszú időre vagy éppen az országgyűlés végére ne halasztassék.
deak-001-004-001-0011 Szentkirályi Móric (1807–1882), Pest megye ellenzéki követe.
deak-001-004-001-0022 A sérelmet az okozta, hogy a törvényesen Pest megye követévé választott Ráday Gedeon grófot (1806–1873), hűtlenségi vád alá helyezés ürügyén, eltiltották az országgyűlésen való megjelenéstől.
deak-001-004-001-0033 Az úgynevezett rendszeres munkálatokból kiemelt sürgős ügyekkel kapcsolatos törvényjavaslatokat.
deak-001-004-001-0044 Kolostornak vagy zárdának.
deak-001-004-001-0055 Deák itt kissé szabadon idézte az 1790:13. törvénycikket: „a királyi javaslatok kellő módon lett tárgyalása után az ország egyetemes karainak és rendeinek […] sérelmei […] múlhatatlanul orvosoltassanak”.
deak-001-004-001-0066 „Tárgyaltassanak meg”.
Országgyűlési Tudósítás 1839/1840. 3. sz. 19, 20. p. Közli Kónyi Manó 1. köt. 319–321. p.
deak-001-004-001-0011 Szentkirályi Móric (1807–1882), Pest megye ellenzéki követe.
deak-001-004-001-0022 A sérelmet az okozta, hogy a törvényesen Pest megye követévé választott Ráday Gedeon grófot (1806–1873), hűtlenségi vád alá helyezés ürügyén, eltiltották az országgyűlésen való megjelenéstől.
deak-001-004-001-0033 Az úgynevezett rendszeres munkálatokból kiemelt sürgős ügyekkel kapcsolatos törvényjavaslatokat.
deak-001-004-001-0044 Kolostornak vagy zárdának.
deak-001-004-001-0055 Deák itt kissé szabadon idézte az 1790:13. törvénycikket: „a királyi javaslatok kellő módon lett tárgyalása után az ország egyetemes karainak és rendeinek […] sérelmei […] múlhatatlanul orvosoltassanak”.
deak-001-004-001-0066 „Tárgyaltassanak meg”.
