LEVÉL WESSELÉNYI MIKLÓS BÁRÓHOZ Pozsony, 1840. május 14.
LEVÉL WESSELÉNYI MIKLÓS BÁRÓHOZ
Pozsony, 1840. május 14.
Pozsony, 1840. május 14.
Pozsony, május 14-én 1840.
Kedves barátom!
Ittlétem utolsó pillanatában írok hozzád, ezen órában indulok haza. Befejeztük az országgyűlését, sokkal szerencsésebben, mint hihetőséggel reményleni lehetett; a szólás szabadságára nézve a múlt országgyűlésén felállított s ezen alkalommal bővebben kifejtett elveinket sértetlenül megőrzöttük, s ámbár a főrendek felírásunkat fel nem bocsátották, mi az elvektől el nem állottunk, s e részben, minden bukás nélkül, azokat az országgyűlésének végóráiban sértetlenül adtuk által a nemzet buzgóságának s a jövő törvényhozás gondosságának; erre nézve tehát állapotunk semmivel nem rosszabb, mint volt, jobb pedig azáltal, hogy a sérelmet okozott eseteknek tettleges következései meg lettek szüntetve, éspedig oly módon, hogy az a kormánynak is becsületére válik, s a nemzet méltóságát sem sérti. Ezenfelül hazavisszük a jobbágyi örökmegváltási törvényt, a hajdani 5. artikulust1 , melyért Te is oly buzgó lelkesedéssel vívtál, s mely a múltkor is, most is oly forró óhajtásinknak volt fő tárgya; viszünk haza váltótörvényt, csődületi rendet, néhány kereskedési törvényeket, mezei rendőrséget, vizek szabályozását tárgyazó törvényt, – s több nem rossz cikkelyeket. Nyereség azonban, úgy hiszem, legnagyobb az, hogy el van hárítva nagyban az ingerültség, s meg van szüntetve a terrorizmusnak keserű s veszedelmes epochája2 , s mindez a nemzet jussainak sérelme nélkül. Nékem eddig lefolyt életemben keserűbb esztendőm még nem volt, de a süker öröme, s különösen az, hogy szebb jövendő nem lehetetlen, s a békés, csendes útoni haladás, mely félremagyarázott ártatlan törekvéseinknek egyetlenegy célja volt, nem oly távoli s bizonytalan remény már, mint eddig vala. Az isteni gondviselés őrködő hatalma nem szűnt meg nemzetünk felett lebegni! Kossuthtól kaptam már néhány sort; ő már szabad,3 de még leveledet, melyet e napokban küldöttem hozzá, akkor, mikor nékem írt, nem kapta volt meg.
deak-001-004-011-0011 Az 1840:7. tc. 9. §-a – kibővítve az 1836:8. tc. rendelkezéseit – lehetővé tette a jobbágyok számára az önkéntes örökváltságot (amit az ellenzék már 1832/1836-ban szeretett volna elérni az akkori 5. tc. keretében).
deak-001-004-011-0022 Korszaka.
deak-001-004-011-0033 Kossuth Lajos 1840. május 10-én szabadult ki budai börtönéből.
252A főrendi naplóra az előfizetési nyugtát Kovács Pál úrnak4 adtam által, kinek gondja lesz arra, hogy azokat a kiadótól általvegye, s ha szükség lesz, újabban praenumeráljon5 – azt nem tudtam előre néki megmondani, hova küldje majd az egészet, mert nem tudtam, ha csakugyan Gräfenbergben töltöd-e a nyarat, azonban írj néki, hivatkozz leveledben reám, s ő tudni s teljesíteni fogja megbízásodat; címzete: „Tekintetes Kovács Pál úrnak Pozsonyban.” A mi naplóink s aktáink eránt nem tudom, mit tett Veres6 , azért én semmit nem rendeltem, de hiszen ezeket akármikor megveheted.
deak-001-004-011-0044 Valószínűleg Kovács Pál (1788–1867), pozsonyi gimnáziumi tanár és lapszerkesztő.
deak-001-004-011-0055 Előfizessen.
deak-001-004-011-0066 Nem lehet egyértelműen azonosítani.
Isten veled, kedves Miklósom! Egyetlen s legforróbb óhajtásom, hogy minél elébb ölelhesselek, Téged, hazánknak s szívemnek szeretett kedvese; sokat, igen sokat kell szólanom veled, sóvárog lelkem utánad. Isten veled, szeressed hű barátodat,
Deákot
S. k. eredeti. MOL Mikrofilmtár 8368. doboz. Közli Váczy János 67–69. p.
deak-001-004-011-0011 Az 1840:7. tc. 9. §-a – kibővítve az 1836:8. tc. rendelkezéseit – lehetővé tette a jobbágyok számára az önkéntes örökváltságot (amit az ellenzék már 1832/1836-ban szeretett volna elérni az akkori 5. tc. keretében).
deak-001-004-011-0022 Korszaka.
deak-001-004-011-0033 Kossuth Lajos 1840. május 10-én szabadult ki budai börtönéből.
deak-001-004-011-0044 Valószínűleg Kovács Pál (1788–1867), pozsonyi gimnáziumi tanár és lapszerkesztő.
deak-001-004-011-0055 Előfizessen.
deak-001-004-011-0066 Nem lehet egyértelműen azonosítani.
