II. Lipót telepítései.
II. Lipót telepítései.
A németbánsági canton területéről az 1789. évi március 29-én szerkesztett kimutatás szerint 13.331 egyén tünt el. Az eltüntek közül az ellenség 63 férfit, 230 gyermeket, 202 asszonyt és 272 leányt hurczolt rabságba, a többi megszökött, vagy felkonczolták. Ezáltal az amúgy is gyér lakosságu vidék még jobban elnéptelenedett. II. Lipót tehát a haditanács javaslatára a II. József császártól megkezdett német telepítést a németbánsági területen még nagyobb erélylyel folytatta, annál inkább, mert 264.169 hold kincstári föld várta az új települőktől leendő megmívelését.
1789 május 23-án a parancsnoksághoz kimutatás érkezett, melyben a törökországi szerb vidékről a törökök kegyetlenkedései elől átszökött rajok voltak összeírva. Mielőtt tehát a német telepítést megkezdték volna, ezeket kellett elhelyezni. Ez még a háború tartama alatt meg is történt.
A tulajdonképeni nagy német telepítés a Határőrvidéken 1790-ben vette kezdetét. Három csoportban érkeztek a német gyarmatosok Elsas, Lotharingia, Schwaben, Basel, Württemberg és Nassau vidékéről. Lélekszámra nézve az első csoportban voltak 145-en, a másodikban 735-en és a harmadikban 1.045-en. A Rajnavidékről bevándorolt német gyarmatosok közül 484 család nyert itt elhelyezést. Eleintén ideiglenesen a községekben, az elhagyott házakban helyezték el őket, később azonban a kormány uj községek építését határozta el és ezzel Gruber építési századost bizta meg. II. Lipót rövid uralkodása azonban a Határőrvidék történelmében nagyobb változásokat nem idézett elő.
A franczia háborúk a németbánsági Határőrvidék békés fejlődését nem igen zavarták. Ezredállományát nem szólították hadba és csak egyes századait használták fel arra, hogy ezredeket egészítsenek ki velök. 1792-ben felépült Franzfeld (Ferenczhalom) és annak német lakossága június 24-én, egy vasárnapi napon, beköltözött házaiba. 1794-ben a kormány elhatározta, hogy a debeljácsi kincstári gazdaságot kellő jövedelem hiánya miatt feloszlatja és telepesekkel népesíti be. Ilyenekül Magyar-Ittebe és Hódmezővásárhely református lakosai jelentkeztek, a kiket részben a kincstári gazdasági hivatal hat állami épületében, részben pedig Jabuka és Glogon községekben helyeztek el. Hogy Debeljács (Torontálvásárhely) község lakosai tényleg már 1794-ben ott voltak, igazolja az, hogy november 18-án már intézkedés történt a debeljácsai telepesek segélyezésére nézve.
A sistovi békekötéssel a kereskedelem is fellendült a Határőrvidéken, a mi a Dunához közel fekvő helységek terjeszkedését vonta maga után. A lakosság jóllétének emelése czéljából I. Ferencz 1794 február 5-én Pancsovát szabad községgé (freie Communität) tette, azzal a kötelezettséggel, hogy az ekkor megállapított adón kívül a város a maga körében egy honvédelmi hadosztályt alakítson. Pancsova fejlődése ezáltal nagymértékben fellendűlt és számos német és szerb iparos és kereskedő igyekezett az önállósított városban letelepedni.
