Inséges évek.
Inséges évek.
Az 1794. év az inség és a nyomor éve volt. 1793-ban novembertől kezdve sem eső, sem hó nem esett. 1794. januárban szokatlanul száraz és kemény hideg volt és csak egyszer esett kevés hó. A nyár tökéletesen száraz volt, tartós és elviselhetetlen hőséggel, úgy hogy minden mezei és kerti vetemény elpusztult. A gabona oly nyomorúságos volt, hogy egy hold alig termett 3–4 mérőt, a tengeri pedig még az 1–2 lábnyi magasságot sem érte el és nem termett semmit. Széna és takarmány nem volt, a kutak pedig kiszáradtak.
Az inség csak a következő évben vált érezhetővé. Az új telepesek közül sokan elhagyva új otthonukat, megszöktek. Nehogy ez a telepesek között általánossá váljék, segélyakczió indult meg. 1794. november 18-án segélyezték a debeljácsi magyar telepeseket, 1795. januárban a franzfeldieket. A kormány és más adakozók gabonát küldtek le a Határőrvidékre, melyet a nép között osztottak szét. De csak az inséget követő gazdag aratás szüntethette meg a nyomort, a midőn egy mérő buzát ismét 1 forint 45 kr. – 2 forintért lehetett kapni.
