A török háború.
A török háború.
Időközben II. József, II. Katalin czárnő szövetségeseként, hadba szólította népét Törökország ellen. A hadüzenet megtörténte és az ellenségeskedés megkezdése előtt 1787. november 19-én Temesvárott rendeletet bocsátottak ki, melynek alapján Pancsova és Sztarcsova között ötszáz ember befogadására alkalmas erődítményt építettek és azt négy ágyuval, sok lőszerrel és kellő mennyiségű élelmi készlettel szerelték fel. A hajózási hivatal, a gabona raktár és a Temes torkolatának megvédésére két szöggátat emeltek és ott két 50–50 ember befogadására alkalmas épületet épitettek, melyek közül az egyik a gabonaraktár előtt állott, a másik pedig Pancsova éjszaki részén feküdt.
A kubini sánczokat a hadi igényeknek megfelelően átalakitották és megerősítették. Dubovác mellett kisebbszerü erődöt emeltek és végre Osztrova és Rasztova Hunka községeket sánczokkal és földhányásokkal erősítették meg.
Míg a fősereg Futak környékén gyülekezett, addig a Bánságban is nagyban folytak a hadikészülődések. 1788. február 1-én, tehát még a hadüzenet megtörténte előtt, a német-bánsági ezredet hadilábra állították, továbbá két védelmi osztályt alakitottak, a 256 emberből alakult gyorslövő határvadász-osztályt pedig Orsovára vezényelték. Ugyanakkor egy önkéntes szabadcsapat toborzását is elrendelték. Ezt a csapatot nemsokára össze is állitották és annak kiképzésével és vezetésével Danstics Száva és Branovacski János rendes hadseregbeli főhadnagyokat bízták meg. Ez a csapat »Banater Freipartisten Corps« elnevezést nyert.
A belgrádi sikertelen támadás miatt a porta tudvalevőleg Ausztriától magyarázatot kért. A megindult tárgyalásoknak pedig az lett a vége, hogy Ausztria 1788 február 8-án megkezdte a nyilt ellenségeskedést. A dunamenti kisebb harczok csak előjátékai voltak a később bekövetkezett szomorú eseményeknek. A február 11-én kiadott hadiparancsra az ellenségeskedések nálunk is megkezdődtek. Elsősorban a Dunán levő török hajók voltak eltávolítandók. Julius százados tehát Groczkánál átkelt a Dunán, az ott veszteglő nyolcz török járművet megtámadta és elpusztította. Kobaszicza kapitány pedig Szemendriánál kelt át a Dunán és a község alatt, a Morava torkolatánál horgonyzó török hajókat támadta meg. Vállalkozását Branovacsky János százötven emberével olyképen támogatta, hogy Szendrő (Szemendria) várát támadta meg és addig foglalkoztatta az ellenséget, míg Kobaszicza a török hajók egy részét elsülyesztette, a többit pedig hadi zsákmányként magával vitte.
Ugyancsak február havában történt, hogy egy őrsvezető három emberrel kémszolgálat teljesítése czéljából a Dunán átkelve, egy török csapattal találkozott, 432mely szorongatni kezdte. Ogrlicza hadapród-tiszthelyettes, ki Homoliczra volt kivezényelve, látva társainak szorult helyzetét, 24 emberével átkelt a Dunán, a törököket szétszórta és két lovat zsákmányolt.
A törökök a helyett, hogy Belgrád környékén az osztrák fősereggel szemben csoportosították volna seregeiket és ott támadtak volna, egész más haditervet állapítottak meg. Ők ugyanis a rosszul védett Bánság meghódítását tűzték ki czélul. Igy tehát Belgrád őrségét, valamint a Duna mentén fekvő várak katonaságát megerősítették és Orsova környékén csoportosultak.
E szándékuk ellensúlyozására még öt hadtest összpontosítása vált szükségessé. E czélból az első hadtestet Galicziából, a másodikat Erdélyből, a harmadikat a Bánságból, a negyediket a Szerémségből és az ötödiket Horvátországból vezényelték ki az orsovai harcztérre. A harmadik hadtest parancsnoka gróf Wartensleben tárbornagy volt. E hadtest, mely 23.800 emberből és 2465 lóból állott, 1788. márczius havában Mehádia környékén volt összpontositva és az ottani véres harczokban vett részt. Nehogy a törökök a Duna mentén fekvő várakból váratlan támadásaikkal a fősereggel való összeköttetést megszakítsák, a Duna mentén katonai kordont állitottak fel, melynek az volt a rendeltetése, hogy az ellenség mozdulatait állandóan figyelemmel kísérje, kisebb támadásaikkal nyugtalanítsa és az ellenség mozdulatairól és erejéről értesitést szerezzen. Az ellenség Orsovánál a Dunán átkelve, Papillát támadta meg, visszavonulásra kényszerítette és Wartensleben tábornagyot szorongatta a mehádiai szorosban.
A Zimony környékén táborozó főseregnél jelen volt császár a törökök betöréséről és Wartensleben szorult helyzetéről tudomást szerezve megparancsolta, hogy azonnal siessenek Wartensleben segítésére.
Az erősítésül küldött sereg augusztus hó 13-án a futaki hadállásból Szurdokra érkezve, a Dunán átkelt, 14-én Oppavára, 15-én Jabukára és 16-án Pancsovára érkezett. Itt azután Lilien vezérőrnagy a csapattesttől elvált és a német-bánsági canton védelmére maradt vissza. Pancsováról a sereg, melynél maga a császár is jelen volt, Kubinra vonult, a hol pihenőt tartott. Innen Fehértemplomra, majd szeptember 3-án Szlatinára érkeztek, ahol azután a visszavonuló Wartensleben seregével találkoztak.
A császár az ellenséget szeptember 14-én sikertelenül támadta meg. Hogy a törököt alkalmasabb terepre csalhassa, elrendelte a visszavonulást, a melynek a szeptember 20–21-ike közötti éjjelen kellett volna megtörténnie. Akkor történt meg az a szomorú eset, hogy a sereg az éj sötétjében egymásra tüzelt; ezáltal általános kavarodás támadt, mire a sereg, a nélkül, hogy az ellenséggel megmérkőzött volna, szétfutott. Csak a mikor kivirradt, látták, hogy mi történt. A szétszaladt katonaságot csak nehezen tudták ismét összegyüjteni. Ezek után a császár Lugosra rendelte seregét, ő maga pedig kedvetlenül és betegen Bécsbe utazott.
A törökök eközben a Duna több pontján átkelve, a határőrvidéki kerületbe törtek, mindenütt pusztítva és rabolva. Elesett Ujpalánka és Kubin. Pancsova szintén török kézre került, Lilien tábornok Oppava felé menekült, onnan írta meg 1788. évi október 5-én kelt jelentését, hogy a török portyázó csapatok a Duna és a Temes közötti vidéket teljesen elpusztították.
A törökök megjelenése a Határőrvidéken, a nép között általános rettegést és félelmet szült. A lakosság legnagyobb része elhagyva otthonát, a törökök elől éjszaknak menekült és ide többé vissza sem tért.
A Lugosnál összevont fősereg csak rövid ideig táborozott ott; a török pedig, a helyett, hogy előre nyomult volna, talán mert a fősereg a Bánságban időzött, vagy pedig, mert a többi sereg sorsáról rossz hireket kapott, kivonult a Bánságból és Belgrád alatt ütött tábort, a hol téli szállásra húzódott meg. Csak az újpalánkai és pancsovai erődítmények voltak még az ellenség kezében; de azokat sem tarthatta sokáig. Ez erődítmények visszafoglalásával Harrach tábornokot bízták meg, a ki az újpalánkai erősséget, heves küzdelem után, október 21-én foglalta el. Pancsova ellen Neuendorf alezredes intézett támadást október 23-án. Megrohanta és szétverte az ellenség utóhadát, mely alkalommal a török parancsnok, Memisch pasa halálos sebet kapott és október 24-én az ellenség által felgyujtott és elhagyott Pancsovára bevonult.
Az ellenség kivonulása után a fősereg is a Szerémségbe vonult téli szállására. Október 17-én Radivojevics százados parancsnoksága alatt egy osztály 435utászt, 40 sajkával a Lascy gyalogosok egy százada és a német-bánsági vadászok egy századának fedezete alatt, a Temeshez előre küldték, hogy Tomasovácznál a sereg átkeléséhez két hidat verjenek. Julius százados ekkor a németbánsági határőrezred 200 emberével Orlováton foglalt állást.
)
)
A Pancsován levő törökök azonban egy szerb paraszttól értesültek az osztrákok szándékáról. 17-én éjjel tehát 600 spáhi, egy kémüktől vezetve, elindult Pancsováról és a határőröket, kik őrtüzeik mellett aludtak, a ködös éjszakában oly hevesen támadta meg, hogy azoknak alig volt idejük fegyverükhöz nyulni. Csak néhányan a kapitányukkal tudtak fegyverre kapni és ezek azután elszánt ellentállást fejtettek ki; a túlsúlyban levő ellenséggel azonban nem bírtak és hősi halált haltak. Elesett a százados, egy tiszt, 60 határvadász, két utász és 12 szekerész. Lilien tábornok lovassága későn érkezett segítségül, a Vurmser huszároknak azonban sikerült a spahikat utólérni, kik közül azután negyvenet lekaszaboltak, tizet pedig fogságba hurczoltak.
A fősereg október 26-án érkezett Gyuráczra s ott a Dunán átkelve, a Szerémségbe vonult, a hol téli szállásra berendezkedtek.
A főseregnek a Bánságból történt kivonulása után a Bánság védelmével Clerfayt táborszernagyot bizták meg, 20.000 gyalogossal és 800 lovassal, kiket Pancsova és Szászka között egész Mehádiáig és Lugostól Temesvárig helyeztek el. Ezzel az ez évi háború bevégződött.
A téli időszak és a belgrádi pasával kötött fegyverszünet alkalmas volt az amúgy is agyoncsigázott és megtizedelt hadsereg kiegészítésére, élelemmel való ellátására és felszerelésére. E czélból József császár oly rendeleteket bocsátott ki, melyek országszerte nyugtalanságot és elégületlenséget szültek.
A sereg fővezérletében változás állott be. A fővezérletet a császár a 78 éves gróf Hadik András táborszernagyra, a bécsi haditanács elnökére bízta, a ki első sorban a Bánság védelmére fordította figyelmét. Elrendelte, hogy Jabuka (Torontálalmás) Pancsova és Kubin kellőleg megerősíttessenek és azok védelmére 6 zászlóalj gyalogságot és 26 lovasszázadot rendelt. Hogy a főseregnek a Dunán való átkelését kellőleg biztosítsa, elrendelte, hogy Oppovánál, a mély fekvésű réten át, a községtől a Dunáig töltést emeljenek és amak végében fahidat építsenek. E strategiai czélból emelt töltést »Eugen töltés«-nek nevezték el. A töltés végében épült hét oszlopos fahidat 1831-ben a katonai hatóságok lebonttatták.
A haditerv szerint a csapatokat Karánsebes környékén kellett összpontosítani, minek következtében a főhadiszállást Futakról Fehértemplomra helyezték át. A fősereg május 14-én el is indult, s Szurdoknál a Dunán átkelve, 20-án Oppavára érkezett. Innen május 21-én 5 hadoszlopban indult el Fehértemplom felé, hova az utólsó hadoszlop május 30-án érkezett meg.
A fővezér azon intézkedéseit, melyek a seregnek Karánsebes körül való elhelyezésére és a táborhelyek megállapítására vonatkoztak, a császár jóváhagyta és csak a körül támadtak aggodalmai, hogy Belgrádot az agg fővezér nem tudja majd megvívni, a mire pedig nagy súlyt helyezett. Ennek következtében Hadik helyébe julius 28-án Laudon Gedeon táborszernagyot bízta meg a fővezérlettel.
Mielőtt Laudon a Belgrád elleni hadmíveleteket megkezdte volna, előbb a Bánság területét akarta az ellenségtől megtisztítani, miután az időközben az egész mehádiai völgyet elárasztotta és Clerfayt táborszernagy seregeivel harczba bocsátkozott. Megerősítette tehát az ottani seregeket, úgy, hogy már Clerfayt augusztus 28-án azt jelenthette a fővezérnek, hogy a törököt Mehádiánál megverte és a Csernán át kergette s ezzel az egész Bánságot megtisztította az ellenségtől.
Augusztus 29-én azután Laudon a fősereget Belgrád megvívására vezényelte. A sereg öt hadoszlopban indult Pancsova felé, majd bekerítette Belgrád várát és szeptember 18-án megkezdte a bombázást. Az ostrom tizenkettedik napján már a külső várost foglalták el és két nappal később 48 hajót zsákmányoltak az ellenségtől. Miután Ozman pasa várparancsnok még erre sem akarta magát megadni, még nagyobb hevességgel bombáztatta a várost, melyet mintegy 50.000 ágyúlövéssel lerombolt és a várfalakat is erősen megrongálta. Ozman pasa erre l5 napi fegyverszünetet kért csak, de hat órát kapott, mire megadta magát. Laudon október 8-án vette át Belgrádot és a kivonuló, mintegy 12.000 főnyi török őrséget fedezet alatt Orsováig kísértette.
Belgrád bevételével Szendrő is elesett és így a németbánsági canton területét az ellenség nem veszélyeztette többé.
436A korábbi török betörések által a lakosok igen sokat szenvedtek. Az ellenség nemcsak lakhelyeiket égette fel, vagyonukat rabolta el és marháikat hajtotta el, hanem a lakosokat is rabságba hurczolta.
