Az 1738-iki török betörés.
Az 1738-iki török betörés.
1738 ápr. havában a törökök már Délmagyarországot fenyegették. Hadzsi 412Mohammed viddini basa 25.000 emberrel a Vaskapun áthaladva, ápr. 24-én Ó-Orsovánál ütött tábort, innen Mehádiára vonult, hol egy szorost kerített hatalmába, mely Mehádiáról, Karánsebesen és Lugoson át, Temesvárra vezetett s onnan apróbb csapatokba oszolva, a mai Torontál vármegye területét is ellepték. Szeptember havában Tos Mohammed orsovai és Hadzsi Mohammed viddini basák benyomultak a Duna mellékére s előbb Ujpalánkát, majd szept. 17-én Pancsovát is elfoglalták. Az itteni keresztények a török had közeledtére megfutottak s a begántúli területeken kerestek menedéket. A törökök betörését követő zavarokat a Maroson túli országrészben lakó oláhok felhasználva és prédavágytól csábítva, csakhamar a törökökhöz csatlakoztak és velük együtt versenyezve pusztították a falvakat és öldösték a lakosságot. A török had leginkább a mai Csávos, Bóka és Alibunár helységekig terjedő területeken pusztított. (Szentkláray Jenő: i. m. I. 152–155. Böhm Lénárt i. m. II. 39–51.)
1739 jan. 21-én Temesvárról egy magyarokból, németekből és szerbekből álló felkelő had indult a fellázadt oláhok megfékezésére, mire ezek Szerbiába menekültek. A főczinkosok elfogására Markovics Stanisa szerb főkapitány vállalkozott, a ki febr. 4-én egy portyázó csapat élén, Belgrádból kiindulva, Pancsován át, Jaszenova felé vette útját, hol egy 250 főből álló lázadó-csapatra bukkant, melyet azonnal megtámadott és szétvert.
