Temes vára.
Temes vára.
III. Temes. E várszerkezetről első ízben 1212-ből van adatunk, mely évben II. Endre király Sebős comesnek, ki vele számkivetésben élt és érte sokat áldozott, többek között a temesi vár köteléke alól felmentett Gyád nevű, négy ekealja kiterjedésű földet adományozta, a melynek birtokába Miklós, csanádi főispánt iktatta be. Ha ez a várföld a mai Gád (Guad, Gaad), akkor ez a mai Torontál vármegye területén Párdánytól délkeletre feküdt. IV. Béla 1238-ban a János-lovagokat megerősítvén birtokaikban, a megerősítő-levélben többek között előfordul Hatvan, a kevei várhoz tartozó Végfalu szomszédja. IV. Béla király e falut kiveszi a temesi vár kötelékéből s az ottani várnépekkel együtt a János-lovagoknak adományozza, kivévén a királyi népeket és a várszerkezet tisztjeit, a kiknek megparancsolja, hogy a temesi várba menjenek vissza s ott tovább is szolgálatot teljesítsenek.
E várföld helyéről Pesty Frigyes a már idézett művében ezeket írja:
A királynak ezen adománya más szöveg szerint is közöltetik, mely az illető helységnek feltalálását nem könnyíti. Ebben azt olvassuk, hogy a János-vitézeknek szóló adományban van villa regia, mely Keve várának tartozéka alól kivétetett; továbbá a Hosszioufalu Temes megyében, mely villa regiával határos, és kivétetvén a vár alól, azoknak az ottlakó népekkel eladományoztatott, kivévén a vár szolgáit és tisztjeit. A két szöveg összehasonlításából kitűnik, hogy a hol az elsőben villa Végh áll, ott a másodikban villa regia van írva, és pedig kétszer. Hatvan helyett Hossziou, azaz Hosszúszó helynév áll. Feltűnő, hogy a Keve vármegyei Vég, ha ugyan annak nevezték, oly közel esett Hosszúszóhoz. Megjegyzem azonban, hogy ily nevű falu Torontálmegyében is volt; minthogy 1563-ban Chombordi Máté mester új adományt nyer Pernyesháza és Hwzzawazo, azaz Hosszúaszó javára, Torontálmegyében. Kérdés, vajjon az utóbbi Hosszúasszó nem Zsombolya vidékén keresendő-é? 1266-ban István ifjabb király Parabuch kun ispánt hű szolgálataiért Réty nevű temesi várfölddel jutalmazta. Az erről szóló adománylevél szerint Popth (azaz Papd, később Bobda, újabban ismét Papd) helységnek fele a királyi udvarnokoké, fele pedig a temesi várnépé volt. Papd azonban várföldi minőségét még 1266 előtt elveszítette, miután IV. Béla király fiával, Istvánnal, az ifjabb királylyal, a ki a tiszántúli részekben a királyi hatalmat gyakorolta, egyetértőleg a kun Borchol nemzetségből való Keyran kun úrnak adományozta. Keyran két fia, valamint rokonai, Illen, Jardar, Michi, Csibuk és Ona beleegyezésével Papd felét Parabuch ispánnak negyven márkáért eladta.
Keyran fiai, Vchugan és Ivanchuch, 1288-ban Papdnak egy részét a Mena nemzetségből származó Jánosnak adták el. Ennek bevallására megjelentek Keyran nevezett fiai a velük határos szomszéddal, t. i. Parabuch fiával, a csanádi káptalan előtt. A XIV. század közepén a Papdi nemesek birtokában találjuk. (Pesty Frigyes: A magyarországi várispánságok története. 500–502.)
Az előadottakból láthatjuk, hogy a várbirtokok a XIII. század folyamán 363lassanként idegen kézre kerűltek. Ez az elidegenítés már Imre uralkodása alatt kezdődött s Béla király is sikertelenül próbálkozott meg az elidegenített várjavak visszaszerzésével. A Csák nembeli Miklós, csanádi főispán is IV. Bélától kapta vissza a tőle elvett várbirtokok egy részét.
Béla más várföldeket is eladományozott a megye területén. Még a tatárjárás előtt, 1238-ban, Temes és Keve várához tartozó várföldeket adott a János lovagoknak, a tatárjárás után pedig híveit rendesen várbirtokokból jutalmazta.
Mint tudjuk, a tatárjárás után már mindenütt feltüntek a szolgabírák, kik eredetileg a régebben kialakult békebíróság intézményének továbbfejlesztői voltak; a törvénykezés és a jogszolgáltatás az ő kezükbe került és hatóságuk lassanként kiterjedt a vármegye területének egész lakosságára, nemesekre és nem nemesekre egyaránt.
