Keve vára.
Keve vára.
II. Keve. Bár egyike volt azoknak a várszerkezeteknek, a melyek legtovább állottak fenn, a hozzátartozó várbirtokokról nagyon hiányos adataink vannak. Keve váráról első adatunk 1071-ből való; Imre király uralkodása alatt egyike volt a jelentékenyebb véghelyeknek s úgy látszik, erre vitt az út Bolgárországba. A várszerkezethez tartozó várbirtokok közül csak négyet ismerünk. Mikor IV. Béla király 1238-ban a János lovagokat birtokaikban megerősítette, a birtokok elősorolásánál kiemelte, hogy Végfalut, melyben hadakozó királyi várszolgák laktak, s a mely a Hatvan nevű temesmegyei faluval volt határos, a kevei vár kötelékéből kiveszi s az ottani várnéppel együtt a János-lovagoknak adományozza. István ifjabb király még 1266-ban két kevei várbirtokot: Wolter és Belan nevű földeket adományozott Parabuch kun főúrnak. Parabuch kun ispán, egyike volt V. István király leghívebb embereinek, a ki az atyjával kitört viszály alkalmával is hűen kitartott mellette. Hűsége jutalmául István ifjabb király 1266-ban e két kevei várbirtokon kívül a csanádi vár tartozékai közül is adományozott 362neki földeket, a hol a királyi íjászok laktak. (Borovszky i. m. II. 175, 630.) – E várföldek helyét nem sikerült megállapítani, de valószínű, hogy a mai Torontál vármegye területén feküdtek.
A negyedik kevei várföld, a melyről okleveles adatunk van: Vida vagy Vidaegyház. E várbirtokot Róbert Károly király uralkodása alatt Karthali Etele és fia, István, elfoglalták. Ez ellen azonban Itebői István fia János, Gilétfi Miklós nádor előtt tiltakozott és azt vitatta, hogy e falu őt, mint kevei várjobbágyot, illeti meg, miért is várjobbágysága czímén azt visszaköveteli. A nádor azonban 1340-ben e falut mégis Karthali Etelének ítélte oda; ezt a falut 1367-ben Nagy Lajos király Maczedóniai Dancs, Péter és János mestereknek adományozta, megjegyezvén, hogy e falut egykor a királyi várnépek pristaldusai bírták. Néhány évvel később az itebőiek újból tiltakoztak e birtokfoglalás ellen s egyszersmind azt állították, hogy a Maczedóniaiak helységei Vida területén állanak s Nagy Lajos király Vidát nem is adományozhatta a Maczedóniaiaknak az Itebői család sérelme nélkül. A pert 1412-ben Garai Miklós nádor fejezte be, s a helységet Itebői Jánosnak, István fiának, Itebői Györgynek, a László fiának és Itebői Péternek, a Mihály fiának ítélte oda. E várföld Ittebe és Módos között feküdt. Emlékét Vida puszta őrzi. (Pesty Frigyes: Várispánságok története, 281–282. Pesty Frigyes: Az eltünt régi vármegyék, I. 397–398. Csánki Dezső: Magyarország Tört. Földrajza, II. 121.)
