A vármegyei szervezet kialakulása.
A vármegyei szervezet kialakulása.
A vármegye bíráskodási joga a XIII. század végszakában már határozottabb alakot öltött. Az 1291. évi törvény megengedi, hogy a vármegye kebeléből választott szolgabírák és esküdtek önállóan bíráskodhassanak csekélyebb jelentőségű ügyekben, részint pedig az ispáni törvényszéken és a nádori törvényszékeken a nádornak bírótársaként szerepelhetnek. Az 1298. évi törvény azután a vármegyei szolgabírákat felhatalmazta, hogy a főispánnal és az alispánnal együttesen a nemesek mindenféle ügyében bíráskodhassanak. Így keletkezett a főispáni és alispáni törvényszék. Mindebből láthatjuk, hogy abból a három királyi várszerkezetből, melyeknek tartozékai a mai Torontál vármegyére kiterjedtek, a XIII. század végén három vármegye alakult: Csanád, Keve és Temes.
Nincsenek pontos adataink arra, mikor és minő körülmények között történt meg ez az átalakulás. Csanád vármegyében az eddig rendelkezésre álló adatok szerint az Árpádházi királyok alatt legutóljára István (1257.) volt főispán. A következő főispán, a kiről okleveles adataink vannak, a Hermann nembeli Lampert országbíró, 1313 szeptember 29-én szerepel első ízben. A vármegyei alispánokról és szolgabírákról pedig csak 1340-től kezdve vannak okleveles adatok.
Csanád vármegye törvényszékének eddig ismert legrégibb űléséről a csanádi káptalan 1330 július 11-én kibocsátott oklevele értesít. (Borovszky i. m. I. 90.)
Keve vármegye akalmasint csak a XIII. század végén, vagy még inkább a XIV. század első évtizedeiben alakulhatott, mert itt a várszerkezet a legtovább tartotta fenn magát. Az Árpádok alatt utóljára Lőrincz volt a vármegye főispánja, egyúttal krassói főispán és szörényi bán. 1291-től egész 1347-ig nincsenek adataink a kevei főispánokról, 1347-ben Szécsényi Tamás, volt erdélyi vajda lett a vármegye főispánja; alkalmasint ő alatta szolgált 1342-ben, alispáni minőségben, Patha fia Gergely mester; 1347 augusztus 27-én tartotta Keve vármegye közgyűlését Gilétfi Miklós nádor helyettese, László alnádor elnöklete alatt, Torontál vármegyével egyetemben, mely ekkor már szintén kialakult. (Fejér: Codex Dipl. IX. 1., 554.)
Temes vármegye főispánjai közűl a tatárjárás után csupán Péter emlékét őrizték meg az okleveles emlékek; 1249-ben viselte a főispáni méltóságot. A XIV. századból az első temesi főispán, kinek emléke fennmaradt, Treutel Miklós volt, a ki 1316-ban szerepel. Ekkor tehát a vármegye már szervezve volt. (Tört. Tár 1862. 170., 1898. 113.)
A XIV. század harmadik évtizedében, mikor az Anjouk uralma Magyarországon már megszilárdult, tűnik fel első ízben Torontál vármegye az oklevelekben. Az eddig ismert legrégibb oklevél, mely Torontál vármegye fennállását igazolja, a budai káptalan 1326 július 10-én kelt egyezségvalló levele, mely szerint Becsei Imre, Bars vármegye főispánja és lévai várnagy, valamint fiai, Tőttös és Vesszős, a Torontál vármegyében lakó Somogyi Füle (Phyle) fia Jakab ispánnal az Ejcse folyó (a mai Akács-puszta táján) iránt osztályos egyezségre lépnek. (Gróf Zichy Okmt. I. 282–283.)
Bár e szűkszavú oklevél a vármegye nevénél egyebet nem közöl, mindamellett egyik legbecsesebb okleveles emléke a vármegye történetének, mert kétségtelen bizonyítéka Torontál vármegye fennállásának. Az azonban még mindig eldöntetlenül marad, hogy a vármegye mikor alakult. A rendelkezésünkre álló okleveles adatok alapján azonban ezt az időpontot is – legalább megközelítőleg – megállapíthatjuk.
Midőn ugyanis IV. Béla király uralkodása alatt, 1256 deczember 17-én, a Csanád nemzetség tagjai megjelentek a király előtt s megosztoztak az ősi javakon, 364az osztálylevélben számos helység van elősorolva, a Marostövétől a Berzava folyóig, úgy hogy Torontál vármegyét ebben az osztálylevélben meg kellett volna nevezni, ha már fennállott volna. Nem szerepel Torontál vármegye neve IV. László királynak a Csanád nemzetség birtokosztályát megerősítő, 1285-ben kelt oklevelében sem, mely szerint az osztály tárgyát tevő helységek Arad, Csanád és Temes vármegyékben feküdtek, bár ez oklevélben is olyan területről van szó, mely a mai Torontál vármegyéhez tartozik.
Mivel a középkorban az egyházi beosztás a politikai beosztásnak felelt meg s a főesperességek kerületei rendesen egybeestek a vármegyék területeivel, ezen az alapon kell Torontál vármegye alakulását megállapítanunk.
Miként már említettük, a mai Torontál vármegye déli részén, a Duna és a mai Bega-csatorna között, a kevei várszerkezet tartozékai feküdtek, mely várszerkezetből később Keve vármegye alakult.
A legelső kevei főesperes, a kiről az oklevelek megemlékeznek, Pál volt, ki e tisztét 1288-ban viselte. Őt követte Péter, kalocsai őrkanonok, a kit 1309-ben kevei főesperesként említenek. Ezzel azután be is zárulna a kevei főesperesel névsora. Péter, kiről 1329, julius 20-ról van adatunk, már torontáli főesperesnek van írva, ezután is e néven szerepel 1330, 1332. és 1334-ben. Közvetetlen utódai, a kikről okleveles adataink vannak, Tamás, 1381–1402-ben, szintén torontáli főesperesként szerepel, Miklós, 1409-ben torontáli és kevei főesperesnek van írva, azután 1411-től ismét csak torontáli főesperesnek. László 1429-ben a torontáli és kevei, ugyanaz évi deczember 30-án csak a torontáli, később 1430-ban ismét a torontáli és kevei főesperesi czímet használta, 1435-től kezdve azonban csak a torontáli főesperesi elnevezést tartja meg s e czímen szerepel utóljára, 1451 október 28-án. Utódai, mint Ramocsaházi Albert 1477–1497. és Rojcsai János 1521–1523. szintén a torontáli főesperesi czímmel éltek. (Borovszky S. I. 414–416.) Már most, ha figyelembe vesszük, hogy a kevei főesperesi czím 1309-ben fordul elő utóljára s többé önállóan nem említik az oklevelek, míg a torontáli főesperesi czímet 1329-től kezdve az egész középkoron át szaladatlanul használták, arra a következtetésre jutunk, hogy a csanádi püspökség Torontál vármegye megalakulása után, alkalmasint Róbert Károly királyra való tekintettel, a kinek Torontál vármegye alakulását köszönheti, a kevei főesperesség czímét torontáli főesperességre változtatta, s később a XV. században néhány torontáli főesperes, a régi főesperesség czímét kegyeletből feleleveníteni igyekezett, alkalmasint azért is, mert az egykori Keve vármegye területe a torontáli főesperességnek egyik alesperesi kerülete volt. Ebből következtetve, úgy látszik, hogy Torontál vármegye területét is az – egykori Keve vármegye területéből hasították ki. – E szervezés azonban nem mehetett volna végbe, ha Keve vármegye Róbert Károly uralkodásának kezdetén már végleg megalakult volna.
Az Árpádok kihaltát követő belzavarok, közel egy évtizeden át tartó trónküzdelmek, belháborúk nem voltak alkalmasak a vármegyei közigazgatás szervezésére. Ha Keve vármegye az Árpádházi királyok végszakában még nem volt teljesen megalakulva, úgy ez aligha történhetett előbb, mint Róbert Károly uralmának megszilárdulása után s így semmi esetre sem tehető ez az időpont az 1310-ben történt koronázást megelőző évekre.
Róbert Károly a Csák Mátéval folytatott küzdelmek után, az 1316–1318-ik években, hosszú ideig tartózkodott Temesvárott. Alkalmasint erre az időre esik Keve vármegye végleges szervezése és ekkor alakult Torontál vármegye is, melynek területét Keve vármegyéből hasították ki. Ezek szerint tehát Torontál vármegye alakulását az 1309–1326 közötti évekre tehetjük.
Torontál vármegye önkormányzatáról és közigazgatásáról nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. Történetíróinknak sikerült néhány fő- és alispán emlékét megmenteni; ezek mindnyájan a XV. században éltek; régebbiekre okleveles adatok nincsenek.
Torontál és Keve vármegyék 1347 augusztus hó 27-én Olnas mellett nádori közgyűlést tartottak, a melyen Gilétfi Miklós nádor helyett László alnádor elnökölt. Ezen a közgyűlésen Bodonyi János panaszt emelt Magyar Pál ellen, a ki ősi birtokát, Arácsteleket, mely Adorján és Gyékéntó között a Tisza mellett, tehát alkalmasint a mai Törökkanizsával szemben feküdt, elfoglalta. A nádori közgyűlés Torontál vármegye szolgabíráit és esküdtjeit küldte ki vizsgálatra, melynek 365eredményéhez képest Arnácsteleke birtokot a nádor Bodonyi Jánosnak ítélte oda. (Fejér, IX. l., 554.)
1364 július 22-én Torontál és Keve vármegye nemességének a Becskerek (a mai Nagybecskerek) melletti mezőn volt gyűlése. A Kont Miklós nádor elnöklete alatt tartott közgyűlésen Révai Miklós megjelenvén, a Hedrik fia Miklós, kevei alispán és társai által újfalui birtokán elkövetett hatalmaskodások miatt emelt panaszt. (Hazai Okmt. VII. 411.) A XV. században Torontál vármegye gyakran Aracsa, 1442-ben Becse és Becskerek városokban tartotta közgyűléseit. 1446. évi július 26-án Hunyadi János kormányzó Bocsár helységben tartott közgyűlést a vármegye nemességével. (Csánki D. i. m. II. 125–126. és Ráth Károly: A magyar királyok utazásai stb.)
Midőn 1416-ban a Pécsett egybegyült országnagyok adót vetettek ki a vármegyékre a boszniai hadjáratban török fogságba került főurak váltságdíjának előteremtésére, Torontálba a váltságdíjak beszedésére Losonczy Zsigmondot, Maczedóniai Miklóst és Simont, Kerekegyházi Mihályt, Pósafi Pétert és Treutel Miklós volt tárnokmestert küldték ki.
A vármegye székhelye a XIV. és a XV. századokban Becse volt. Egyes oklevelekben Becse vármegyéről is történik említés. 1444 táján Remetei Himfi Imre egyik kérvényében Vizközi Benedek fia Miklóst és Bári Mihályt becsei főispánoknak czímezi. E korbeli oklevelek Böldre helységet (Beodra) Becse vármegyében fekvőnek mondják. Ily példák azonban az oklevéltanban nem állanak páratlanul, mert például egyik 1348-ban kelt oklevélben Biharmegye helyett Várad megyét találunk, 1272-ben pedig Dömötör magát de Telegd, vagyis Bihar vármegye főispánjának nevezi. Feltűnő azonban, hogy az 1444 táján kelt beadványt, melyet Pesty Frigyes a Kállay család levéltárában talált, Himfi Imre folyamodó két torontáli főispánhoz czímezi s ugyancsak a Kállay levéltárban levő 1444-ben kelt kiadványban Vizközi Benedek fia Miklós magát Torontál vármegye főispánjának mondja. Vizközi Miklós 1442-ben alispánja volt a vármegyének s újabb méltóságát valószínüleg akkor kapta, mikor I. Ulászló Brankovics Györgyöt hűtlensége miatt 1440-ben megfosztotta a becsei uradalomtól s azt tisztségül a Thallócziaknak adta. 1450-ben azonban a becsei uradalom ismét Brankovics György rácz despota kezén van. Ez idő alatt úgy látszik, kinevezett főispánjai voltak Torontál vármegyének s ezek egyike volt Vizközi Miklós. Torontál vármegye főispánjai, a XV. században, a rácz despoták voltak.
1414-ben István rácz despota a vármegye főispánja, mely méltóság a becsei uradalommal együtt tőle szállott át örökségkép Brankovics Györgyre, a ki 1427 óta bírta a becsei uradalmat. A fogyatékos okleveles adatok következtében nem állapíthatjuk meg, vajjon a rácz despoták nem voltak-e egyuttal Torontál vármegye örökös főispánjai, Zsigmond király uralkodása óta. Mindenesetre feltűnő, hogy a szomszéd Temesvármegye főispánjai, a kik közűl sokan más szomszéd vármegyék főispánjai is voltak, nem viselték a torontáli főispánság czímét is.
Pedig alkalmasint a Mátyás király halála utáni korszakban a temesi főispán hatósága Torontál vármegyére is kiterjedt, mint ezt Kinizsi Pál (1478–1494.) és Somi Józsa (1494–1508.) temesi főispánok intézkedéseiből következtetni lehet. De ha nincsenek is részletesebb adataink Torontál vármegye önkormányzatáról, annyi kétségtelen, hogy a vármegye a török hódoltságig fennállott. Midőn ugyanis az 1552. évi törvény XXII. czikke az ország ama részeit elősorolja, a melyekben Szapolyai János adományai jogérvénynyel bírnak, a déli részekből Torontál vármegyét is megnevezi. Ez azonban az utólsó emléke a vármegyei önkormányzatnak, az 1779-ben történt visszaállításáig.
A vármegye alispánjai közül Pesty Frigyes kutatásai alapján csak a következő névsort állíthatjuk egybe: 1405-ben György, Péter fia és Szász Mátyás; 1406-ban Zsigmond és András; 1417-ben Brajan. 1442-ben Vizközi Benedek fia Miklós; 1444-ben Vizközi Benedek fia Miklós és Bári Mihály mint főispánok is szerepelnek; 1448-ben Dezenit és Juga. 1450-ben Noak; 1451-ben Szilágyi Mihály és Pan László. (Csánki Dezső i. m. II. 130. Századok 1874., 217–1872. 392–393. Történelmi és régészeti értesítő 1879. évf. 153–165. Pesty Frigyes Az eltünt régi vármegyék, 398–400.)
