Csanád vára.
Csanád vára.
I. Csanád. Egyike volt a legjelentékenyebb várszerkezeteknek, melynek élén a tatárjárásig országos nevű emberek, a legmagasabb méltóságok állottak. Igy 1165-ben Ampod nádor, 1194–1198-ban Ezsau királyi udvarbíró, 1202–1203-ban a Kán nembeli Gyula országbíró, 1206–1207-ben Marczell országbíró, 1213-ban Miklós nádor, 1214-ben Márton országbíró, még abban az évben a 361királyné udvarbírája. 1222–24-ig a Csák nembeli Miklós, Ugron esztergomi érsek testvéröcscse, 1235-ben a Rátót nembeli Gyula országbíró, Róland nádor testvére.
A csanádi vár tartozékai a Maros mindkét partjára terjedtek ki; az okleveles adatok azonban, kevés kivétellel, a Marostól délre eső várbirtokokról emlékeznek meg. A legrégibb csanádi várföldről II. Endre király 1211. évi oklevele szól, a melylyel a tihanyi apátság birtokait megerősítette. Ebben az adománylevélben előfordulnak a csanádi várszolgák Bogár (Bocsár) faluból. 1238-ban IV. Béla király Bocsárt kivette a csanádi vár tartozékai közűl és több darabban elajándékozta. Így kapott belőle egy részt Barcz fia Miklós ispán, más részét a király a székesfehérvári János lovagoknak adományozta, tíz ekealját azonban, melyet határjelekkel elkülöníttetett, a csanádi vár használatára visszatartott. (Borovszky S. i. m. II. 60–61.) A falu megtelepítője is alkalmasint egy Burghard nevű várjobbágy volt, a ki a Szent István király uralkodása alatt beköltözködő német lovagokkal együtt jöhetett hazánkba.
Csanádi várföldek voltak még: Kisbesnyő (a mai Óbesenyő mellett), Pony (Nagyszentmiklós mellett), Jenő, Inád (Egrestől nyugotra), Telek (Egrestől nyugatra, az Aranka és Maros közén), Csenej (ma is megvan), Eköd (ismeretlen fekvésű); e várbirtokokat II. Endre király még 1230 előtt a Csák nembeli Miklós ispánnak adományozta.
Béla ifjabb király e várbirtokokat visszavette Miklós ispántól. II. Endre király azonban kedvelt hívét kárpótolni igyekezett s 1232-ben Pony és Telek falvakat visszaadta neki; ez alkalommal le is írta határaikat. (Hazai okmánytár, VI. 24., I. 11.) Ebben az oklevélben még egy várbirtokról, Bodkereke nevű faluról, van szó, mely az előbb említett birtokokkal volt határos. E helység alapítója, vagy első lakója egy Bod nevű várjobbágy lehetett; birtokait 1232-ben a határjáró-levél nem említi.
1231-ben II. Endre király még egy csanádi várföldet adományozott el, Csika földet, mely Kanizsamonostornak mellette fekvő birtokával volt határos. E birtokot a király a Monoszló nembeli Tamás bánnak adományozta. (Borovszky, II. 106–107.)
Az 1232. évi adománylevél is több csanádi várföld emlékét őrizte meg számunkra, ú. m.: Bő (Óbesenyő és Nagyszentmiklós között), a hol a királyi udvarnokok – udvari cselédek – voltak birtokosok. Feltimár, hol a csanádi vár cserzőtímárai laktak. Jára (Nagyszentmiklóstól keletre), az idők folyamán a Becsei család birtokába került. Márkis, mely Telekfalu mellett feküdt s nevét Márkus várjobbágyról vette. Szuza, mely a mai Óbesenyő határában volt. (Borovszky i. m. II. 180, 251, 383, 583.)
A csanádi vár tartozékai között szerepel Szőlős; másként Egyházas-Szőlős, mely az Egrestől nyugatra fekvő Telekfaluval volt határos. A csanádi várnépeknek itt voltak szőlői s innen ered a neve is. E szőlők mellett a XIII. század elején egy falu alakult, melyet népiesen Ujfalunak is neveztek. II. Endre király ezt a várföldet is a Csák nembeli Miklós ispánnak adományozta; Béla ifjabb király Szőlőst is el akarta venni Miklós ispántól, de Endre király közbelépésére ezt a falut meghagyta. Az 1232. évi határjárás alkalmával, Telekifalu szomszédjaként említik az oklevelek. Később a XIV. század közepén, a Becsei család birtokába került. (Borovszky i. m. II. 166. )
