A várszerkezetek.
A várszerkezetek.
Mikor Szent István atyja örökébe lépett, a Marostól délre eső terület, egészen a Dunáig, egy hatalmas, dúsgazdag törzsfőnök, Ajtony birtokában volt. Ez a terület mint nemzetségi birtok, megmaradt Ajtony kezében, a ki Szent István uralkodása alatt hatalomra tett szert s szinte korlátlan ura volt a Marostól délre eső területen lakó népeknek. Ajtony legyőzetése után Szent István e földterület székhelyéül Maros várát tette (ma Őscsanád), hol azelőtt Ajtony szállása volt, egyuttal Maros vár vidékéből külön vármegyét szervezett s azt Csanád vezér nevéről nevezte el, kit a vármegye első ispánjává tett s bizonyára arra is felhatalmazott, hogy Marosvár helyén várat építsen. Mindenesetre Csanád volt az első tiszántúli vár, mert a honfoglalás korából fenmaradt földvárakat nem lehet erősségeknek nevezni. A mint felépült a csanádi vár, Csanád ispán magának is palotát építtetett s kétségkívül az udvarbíró és a csanádi várszerkezethez tartozó többi tisztek számára is készültek a várban alkalmas lakóhelyek. Így lett a csanádi vár, mely a Szent István intézkedése szerint királyi vár volt, a róla elnevezett várszerkezet középpontja. A vár berendezése, népe olyan volt, mint az ország többi váraié; a hozzátartozó uradalmak lakossága – a várjobbágyság – a nyert földterületek fejében katonáskodni tartozott; a várjobbágyság feje volt az ispán, ki a peres ügyekben bíráskodott, a fegyvereseket begyakorolta. Alatta állott az udvarbíró. Később a vár tisztikara ezekből állott: seregvezér, hadnagy, várnagy s az udvarbíró intézkedéseinek végrehajtására tizedesek és pristaldusok. A vár népének többi része szolganép volt, a mely sohasem hagyhatta el földjét.
Szent István uralkodása alatt a csanádi vár megyéje egész a Dunáig terjedt, de Szent István utódai alatt már túlságosan nagy volt ez a terület arra, hogy a csanádi várkatonaság meg tudja védelmezni. Különösen nehézzé vált ez a feladat, mióta 1018-ban a görög császárság határait egészen a Dunáig terjesztette ki. Ekkor keletkezett Keve vára (Kövi, Kevi, később Temeskubin), melyről már Anonymus is megemlékezik. E vár tulajdonképen a mai Temes vármegye területén volt, tartozékai azonban a mai Torontál vármegye déli részére is kiterjedtek.
Mikor alakult e várszerkezet, nem állapítható meg. Annyi azonban kétségtelen, hogy már a nemzeti királyság első századában fönnállott, mert az egykorú krónikák Gézának és Salamonnak a görögök ellen folytatott harczaiban említik. Okleveles adatunk azonban csak 1201-től kezdve van róla, midőn Achileus (Ehellős) kevei ispán nevével találkozunk. (Pesty Frigyes: Az eltünt régi vármegyék, 403.)
A kevei várszerkezet várkatonaságának, várnépeinek és szolgálmányosainak ellátására a mai Torontál vármegyének a Tiszáig és éjszak felé a Begáig terjedő alsó részét jelölték ki letelepedési helyül.
Alig egy század leforgása alatt még egy harmadik várszerkezet alakult a csanádi várszerkezetből, melynek tartozékai szintén a mai Torontál vármegye egy részére terjedtek ki, s ez Temes vármegye.
II. Géza király uralkodása (1141–1162.) alatt, midőn Belos nádor, a király nagybátyja intézte az ország ügyeit, a ki különös gondot fordított az ország haderejének gyarapítására, a királyi zászlóaljak szaporítása czéljából több új vármegyét szervezett, ezek közé tartozott Temes is; okleveles adatunk azonban csak 1212-től kezdve van a temesi várszerkezetről.
A tatárjárásig tehát három várszerkezet népe lakott a mai Torontál vármegye területén: Csanád, Keve és Temes. Vegyük sorra őket, tekintettel arra, hogy az egyes várszerkezetekhez minő birtokok tartoztak a mai Torontál vármegye területéből.
