Avarok.
Avarok.
Míg a góthok veszedelmesek voltak a balkáni tartományokra, addig a kelet-római udvar évi segélypénzzel biztosította magának a gepidák szövetségét, de mióta Nagy Theodorik Itáliába költözött, ennek a viszonynak vége szakadt és a gepidák mindegyre jobban kezdtek terjeszkedni Pannonia felé. Justinianus császár (527–565.) ekkor a longobárdokat bíztatta fel, hogy a gepidák terjeszkedésének gátat vessenek. E két nép azóta örökös ellenségeskedésben élt egymással; 551-ben a gepidák súlyos vereséget szenvedtek, s ekkor egy darabig békében maradtak; de 566 táján ismét kitört közöttük a harcz, s a longodárdok ekkor a Visztula mellékén tanyázó avarokat hívták segítségül a gepidák ellen, győzelem esetén a gepidák földjét s a zsákmány felerészét igérve nekik. Az avarok elfogadták a szövetséget és 567-ben megsemmisítik a gepidák haderejét, alighanem Ujvidék környékén, hol Kunimund, a gepida király is elesett. E győzelem után az avarok elfoglalták a gepidák földjeit, majd 569-ben, midőn Alboin a longobárdokat Itáliába vezette, Pannonia is az avarok birtokába került, s ők lettek úrrá a Tisza-Maros szögében is.
Az avarok ural-altáji lovas nép voltak s a hun birodalom feloszlása után, 460 körül tűntek fel először a Volga folyam síkságain. Nagy khagánjuk, Baján, a mai Magyarországban ütötte föl székhelyét. Baján birodalmában a szláv elem vitte a főszerepet, de azért más népek is voltak uralma alatt; gepida falvakról még a 602-iki hadjárat folyamán is vannak adataink. Baján, mint Attila, szintén az Al-Dunát tekintette országa és a keleti birodalom közötti határnak, mindamellett hadai több ízben átlépték a Dunát s egész a Fekete-tengerig hatoltak. Priscus, a byzanciak kiváló hadvezére, hogy az avarok garázdálkodásainak gátat vessen, 600–602-ben Viminaciumnál összevonván csapatait, kísérletet tett a Dunán való átkelésre. Baján négy fiát küldte ellene, de Priscus visszaverte őket s mind a négyen odavesztek. Ekkor a byzánci sereg átkelt a Dunán s Baján seregét szétverve, azt a Tisza felé szorította vissza, melyen alig tudott átmenekülni. Priscus behatolt a Tisza mellékére, hol elpusztított három gepida tanyát.
Baján hatalma letűnőben volt, de ekkor a véletlen segélyére sietett. Konstantinápolyban katonai lázadás ütött ki, melynek hírére Priscusnak el kellett hagynia a Tisza mellékét. A lázadók eközben kivégezték Maurikios császárt, kinek utóda, Phokas, békét kötött Bajánnal.
A VII. században az avaroknak a szlávokkal gyűlt meg a bajuk, a kik a hun uralom megdőlte után mindegyre jobban elárasztották a Tisza és a Maros völgyeit. Ezek a szlávok előbb az avarok szövetségeseivé, majd alattvalóivá lettek. A szlávok gyors terjeszkedésének azonban előbb-utóbb összeütközésre kellett vezetni köztük és az avarok közt. Az avarokról csakugyan tudjuk, hogy a VIII. század közepén ez ellentétek miatt véres belső harczaik voltak.
A VIII. század végén, a frank hódítások alatt vannak ismét megbízható tudósitásaink az avarokról.
Nagy Károly császár 977-ben három sereggel támadta meg az avarokat, fia Pipin, 796-ban egészen a Tiszáig hatolva, bevette a khagán székhelyét s azt teljesen szétrombolta. Az avar gyűrűből tizenöt négyökrös szekéren szállíttatta el az avarok kincseit. Ezzel az avar uralomnak végeszakadt. Az avar nép azonban nem pusztult el teljesen; egy része a Tisza és a Duna közötti térségre és a Maros mellékére vonult, hol a salzburgi krónikás még 873-ban is említi maradékaikat.
Az avar nép így szinte észrevétlenül beleolvadt a beözönlő szláv népáradatba. A szláv nép a földvárak mögé húzódva, sikeresen védte magát az avarok támadásai ellen, a honfoglaló magyarsággal szemben azonban e földvárak nem nyujthattak nekik védelmet; kénytelenek voltak a magyaroknak meghódolni, a kik őket szolgaságba vetették és mikor a magyarok felhagytak a külföldi 340kalandozásokkal és állandóan letelepedtek, a szlávok csakhamar beleolvadtak a magyarságba.
A szlávokon és az elszlávosodott avarokon kívül még gepida maradékok is voltak a vármegye területén a IX. század vége felé, a kik valószínüleg rendes falvakban (tanyákon) laktak. A germán eredetű gepidák emlékét a helynevek őrizték meg számunkra. Germán eredetű helynév a Bega folyó neve, mely III. Béla király névtelen jegyzőjénél Beguey alakot tüntet fel, mindenesetre az ófelnémet pach (patak) szóval egyjelentőségű angolszász becc, németalföldi beek és az alsórajnai beeke alakok valamelyikének hazánk területén rekedt maradéka. Germán eredetű Torontál vármegye neve is, mely az ófelnémet dürri, thürri, a középfelnémet dürre = száraz és thal = völgy szók összetételéből alakult s megfelel neki az osztrák Dürrenthal helynév (Borovszky Samu dr: 85, 115–110.)
