A hunok.
A hunok.
A IV. század vége felé jelentek meg először a hunok, ezen a vidéken. Közeledtük hírére a Maros mellékén lakó góthok legnagyobb része az Al-Dunához nyomult és a határt őrző római katonáktól bebocsátást kért. Valens császár teljesítette kérelmüket, átszállíttatta őket a Dunán, és Tráciában jelölt ki számukra szállást. 381-ben a visigothok, a kik a hunok közeledtének hírére Erdélyben vonták meg magukat, szintén elhagyták eddigi szállásaikat s Nagy Theodosius császár meghívására Konstantinápoly vidékére költöztek. Igy csupán egyes szláv néptörzsek maradtak meg a mai Torontál vármegye területén hun uralom alatt.
Midőn 433–35-ben Attila lett a hunok uralkodója, a hunok a Maros mentén, a mai Torontál vármegye területén is szállást vettek. A délibb részeket átengedték a szlávoknak, a kiket szolgaságba vetettek, de vallásukban nem háborgattak. A római légiók harczai akkor kezdődtek el a hunokkal, mikor azok uralmukat az Aldunáig kiterjesztették. 441–447-ig úgyszólván szüntelen pusztították a kelet-római birodalmat; 446-ban megrohanták a rómaiak dunamenti erősségeit s többek között Viminaciumot és Singidunumot felégették.
Attilának 453-ban bekövetkezett halálával, a hun birodalom összeomlása után, a gepidák hatalmas fejedelme, Ardarich volt az első, a ki a góthokkal, szurdokkal, alánokkal és a herulokkal szövetkezve, fegyvert ragadott a hunok ellen. Ez a küzdelem, melyet az öntudatra ébredt, leigázott népek hódítóik ellen folytattak, leginkább a mai Torontál és Temes vármegye területén ment végbe. A szövetkezett népek a Néra folyó partjain, a mai Fehértemplom közelében döntő győzelmet arattak a hunok fölött, mely ütközetben Ellák, Attila legidősebb fia is elesett. Ellák testvérei, a megmaradt harczosokkal Thráciába és a Pontus partjaira menekültek, egy kis részük azonban, mint Jornandes említi, a Duna és a Temes közé vonult s letelepedési helyét Csillagmezőnek nevezte, el. Valószínűleg ezek voltak azok a hunok, a kik még a 469. utáni években is háborgatták a góthok szávamenti szállásait. Az V. század utolsó évtizedeiben azonban az egész hun nép visszavonult a déloroszországi síkságra.
A hun nép tömegesen sehol sem tanyázott hazánkban, s ezért eredeti hun régészeti leletre nem lehet akadni. Sokáig a nagyszentmiklósi aranyleletet tulajdonították a hunoknak s közönségesen Attila kincsének nevezték. Ezt a nagybecsű aranyleletet, melyet a bécsi műtörténeti múzeumban őriznek, 1799-ben találta Nákó Kristófnak egy jobbágya földmunka közben, a Sziget nevű városrészben. A lelet összesen 23 darab aranyedényből áll, az egésznek a súlya 1678 8/16 arany. E kincset barbár pontusi, görög, szasszanidia kori, irán és római motivumok keveréke jellemzi, melyben hazai barbár és pannoniai elemek is találhatók. Pulszky Ferencz szerint e kincs a hun időkből való és csakugyan Attiláé lett volna, Hampel József azonban, a ki ezzel a lelettel tüzetesen foglalkozott, (Archeologiai Értesítő XIV. 1894. évf. 34.) újabban a VII. századnál korábbinak nem meri tartani, viszont Nagy Géza szerint (Millenn. Tört. I. kötet), ha összehasonlítjuk azokat a keleti ízlésű növényindákkal díszített nagyszentmiklósi csészéket, melyeket mindenesetre valami perzsa ötvös készített, a hasonló motivumokkal díszített blattniczai öv-részekkel s az aacheni Nagy Károly-féle egészen magyar szabású szablya-ékítményekkel, talán még a VII. századot is korainak 339lehet mondani. Szerinte Butaul és Buila zoapanok (ispánok), kiket egyik csésze görög felirata említ, semmiesetre sem voltak hunok, hanem inkább avarok.
A nagyszentmiklósi aranykincsből.
(Eredeti magassága 22.2 cm., átmérője 14 cm.)
A nagyszentmiklósi aranykincsből.
(Eredeti nagysága 22 cm., átmérője 9.5 és 13 cm.)
A nagyszentmiklósi aranykincsből.
(1. szélessége 14 cm. mélysége 34 m/m. – 2. Egész hossza 27.8 cm. – 3. Magassága 5.7, átmérője 9 cm. – 4. A csésze magassága 6, hossza 12.3, szélessége 7 cm.)
A hunokat a germán népek száz éves uralma váltotta fel a mai Torontál vármegye területén. A hunok kivonulásával a germánok, sarmaták ott maradtak, a hol eddig is tanyáztak, s közűlük a germán népfajhoz tartozó gepidák lettek a mai Torontál vármegye területének urai.
Ardarich gepida király, kinek legfőbb része volt az Attila fiai fölött kivívott diadalokban, a régi Dáciából, a meddig a hun főbb emberek szállásai elterültek, egészen a Tiszáig terjesztette ki a gepidák uralmát.
