Losonczy kivégzése
Losonczy kivégzése
Ahmed minden áron élve szerette volna Losonczyt a szultánhoz küldeni, de látván, hogy halálos sebei nem gyógyíthatók és életbenmaradásához nincs remény, a haldoklót csauszai által kivonszoltatta sátrából és lefejeztette. Fejének bőrét lenyúzatta s polyvával és szalmával kitömetvén azt, az elszedett zászlókkal és egyéb győzelmi jelekkel a szultánnak küldé. Koponyacsontját lándzsára szúrva, sátra elé tűzette, testét pedig eltemettette.*
Czímer: id. m. 141–147. ll.
Így végződött 1552. évi júl. 27-én Temesvár dicső hősének élete.*
Losonczy István a Tomaj-nemzetségbeli Dénes nádor ivadéka, ki 1220 körül II. Endrétől kapta Nógrádmegyében Losonczot. Leszármazói a XIV. századtól kezdve a birtokukról nevezték magukat Losonczyaknak. Losonczy István 1547-ben Nógrád vármegye főispánja volt és mint ilyent küldé át I. Ferdinánd Báthory András, Nádasdy Tamás és Castaldo János kiséretében Erdélynek a Habsburgok számára való megszerzésére. Őse, I. Losonczy István 1387-ben szörényi, továbbá tót-, horvát- és dalmátországi bán volt és kapta vitézi érdemeiért a zarándmegyei Pankota és Dézna várakat. 1390–92-ben a macsói báni tisztet, 1395-ben pedig a temesi főispáni méltóságot viselte. A család tehát már régen otthonos volt Délmagyarországon, midőn II. Losonczy István temesi főispánná kineveztetett. (Turul, I. 16–23. ll.; Pesty: Szörényi Bánság és Krassó várm. tört. Századok 1890, 733., 741. ll.)
A szintén elfogott Batthyány Farkas temesi alispánnak Ahmed a prajkói kapu küszöbén levágatta karjait és térdben mindkét lábát s napestig hagyta ott kínlódni, míg végre irgalomból fejét vették, Forgách Simon Kászon basa fogságába került, de utóbb egy esztergomi bégért kicseréltetvén, visszanyerte szabadságát. Ugyanez történt Farkasics Péterrel és Miklós szerb vajdával.
A tisztek közül elesett: Sövényházy Ferencz temesvári várnagy, Deli Ferencz helyettes várnagy, Málik főhadnagy, Nagy Gergely, Újszászi Sándor, Pattantyús Tamás hadnagyok, Gergely szerb vajda, Tomory Endre Losonczy apródja és Sáfrán László királyi mustramester. A Temesvár védelmére hadrakelt megyei nemesek nagyrészt szintén elestek; közöttük: Horváth Ferencz, Haraszthy Ferencz, Kolbász Farkas, Karánsebesi Nagy Péter, Deli Dömjén és Balázs, Tasy Miklós és László, Móré János és László.
Az életbenmaradt temesvári lakósságot, számosakat még a kivonulás előtt, Ahmed visszakergette a városba, mindenkit a saját házába. Megengedte nekik, hogy jövőben is saját törvényeik szerint élhessenek.
I. Ferdinánd király júl. 20-án Losonczy kérelmét teljesítvén, leányait fiúsította megerősítette, atyjuknak összes váraiban és uradalmaiban Fruzsinát Losonczynak nevelt fia, Báthory Miklós vette feleségül, Anna pedig 1562-ben Ungnád Kristófhoz, a későbbi (1578) horvátországi főkapitányhoz ment férjhez.
Ahmed a győzelem fölötti örömében tisztjeinek nagy lakomát adott és azután még csaknem aug. hó végéig pihentette seregét Temesvárott, kisebb-nagyobb csapatokat küldvén a délvidéki erősségek behódítására.
