A török esküszegése
A török esküszegése
A pogány lélekhez méltó sötét terv kivitelére Ahmed a prajkói kapu előtt tömör sorokba állította fel a janicsárokat és martalóczokat. A sorfalat oly szűkre szorította, hogy a közön alig maradt hely egy szekérnek, vagy két egymás mellett haladó lovasnak. Mikor a menet már elhagyta a kaput és kiért a lippai országútra; Szokolovics Mehemed és Kászon basák odalovagoltak Losonczyhoz és szivélyesen üdvözölték. Ez és egy eldördült lövés volt a jeladás a támadásra. A két oldalt sorfalat álló török csapatok legott tömörültek és áttörhetetlen gyűrűként vették körül a várőrséget. Először a hátvédre vetették magukat és a meglepett spanyolok között irtóztató öldöklést vittek véghez. Ugyanakkor a janicsárok és martalóczok az elül haladó városi nép szekereit rohanták meg és az erős testű ifjakat és szemrevaló leányokat kezdték rabolni, a rokonaikat védő férfiakat legyilkolták, a kik pedig nem védték magukat, azokat összekötözték. Losonczy kedvencz apródját, Tomory Endre nemes ifjút, ki ura mögött annak fegyvereit, arany sisakját és mellvértjét vitte, egy janicsár lerántotta lováról és elragadta. Losonczy visszatekintett s az ocsmány támadásra felbőszülve, a janicsárt levágta. Ekkor már odahallatszott a hátvédnél támadt harczi zaj, a spanyol gyalogok segélykiáltása. Losonczy azonnal megverette a dobokat, megfúvatta a trombitákat és harsány hangon kiáltá katonáinak, hogy védjék magukat. Maga is fegyverhez nyúlt s a mellette lovagló egyik szandzsákbéget tőrével leszúrta. Életmegvetéssel csapkodott kardjával, hogy élve el ne foghassák, mert tudta, hogy nincs más menekvés a halálnál. Inkább a halált választotta, mint a török raboskodást. Első pillanattól kezdve el volt készülve a törökök hitszegésére; azért nem is öltött magára sem pánczélt, sem sisakot, hogy élve ne kerülhessen a törökök kezébe. 43Csakhamar halálos csapás érte a fején, baloldalát pedig lándzsával döfték át. Egy szandzsákbégnek adták át rabul. Lovát szintén megsebezték és magukkal vitték. Perez Alfonzónak a fejét vették és bemutatták a basának. Batthyány Farkas és Forgách Simon egy ideig még bátran harczolt a várőrség élén, de a túlnyomó többség a várőrség nagyobb részét is fölkonczolta. A kiket le nem terítettek, fogságba hurczoltak.
A halálosan megsebesült és megkötözött Losonczyt Ahmed elé kísérték. Felbőszülve annyi katonájának elvesztése miatt, Ahmed vérszomjas tekintettel fogadta, a hős magyar vezért és kutyának nevezte. Ráförmedt: hogyan mert a hatalmas szultán ellen fegyvert fogni és miért nem adta át az erősséget azonnal? A vérvesztéstől elgyengült Losonczy megvetéssel nézte le lovagiatlan ellenfelét és becstelen esküszegőnek nevezte, ki nem tiszteli a katonai erényeket. Kemény szidalmak között tudatta a basával, hogy nem azért adta át a várat, mintha a gaz hitszegők igéretében bízott volna, hanem a város népét akarta megkímélni a lemészárlástól és a török rabságtól. Katonai hírnevét életének mindig elébe helyezte s hogy most már mi történik vele, azzal éppen nem törődik.
