Külalakja
Külalakja
A várpalota külalakjáról keveset mondhatok. A föltárt részletek csak azt bizonyítják, hogy derékszögű négyszögben épült és valamivel kisebb volt a későbbi Hunyadi-kastélynál. Minthogy romjai a tűzérkaszárnya, annak udvara és kelet-éjszaknyugati irányban a kaszárnya előtti befásított tér alatt fekszenek, méreteit és tervrajzát 7lehetetlen konkrét adatokkal meghatározni. Terméskő alapzatáról ítélve, fejedelmi bőkezűséggel, átmeneti stílben volt megépítve lippai homokkőből és téglaanyagból. Emeletes, várszerű palota, lehetett.*
A XII. és XIII. századi olasz főnemesi várpalotákat eképen írja le a jeles német műtörténetíró, Schnaase Károly: „Die Häuser des Adels gestalteten sich zu festen Burgen, die in den unteren Stockwerken nur schmale Eingänge und enge, auf Vertheitigung berechnete Oeffnungen, in den obern nur sparsame und mässig grosse Fenster hatten, und an denen ein fester Thurm, als Warte und zur Vertheitigung, hoch und schlank emporstieg.” (Geschichte der bildenden Künste, VII.)
Az I. alatt mellékelt rajzon bemutatok egy XIV. századi főúri várkastélyt, a II. szám alatti rajzon pedig egy őrtornyot, ugyanabból a korból.
1. ábra
A toronyalakítás és a várkapu építészetében a XIV. és XV. század élénk formaérzéket fejtett ki. A tornyok és kapuk tömör erejére különösen nagy súlyt fektettek. Tornyokon csak kellő magasságban nyitottak egy-két ablakot, nehogy az ellenség az alacsony ablakokon csellel vagy erővel behatolhasson. Alul nem volt rajtuk ajtó. Az ajtó fenn volt a magasban, úgy hogy kívülről csak hosszú létrán, vagy leeresztett kötélen lehetett följutni. Az őrtorony volt utolsó menedéke a várőrségnek. Türelemmel és vitéz ellentállással csekélyebb számú őrség is megvédhette. Legtöbb esetben csak kiéheztetéssel lehetett bevenni. Az őrtorony tetején nyílt vagy födött terrasz volt; hol a védők szabadon mozoghattak. A kapu is főfontosságú része volt a várkastélyoknak és váraknak. Minden út a kapu felé vezetett, míg a várkerítés többi részeit járhatatlanokká tették. Azért a kapu természetes támadási pontja volt a középkori váraknak.*
Essenwein: Die Kriegsbaukunst.
II. ábra
A várkastély egyéb részeiről és azok elrendezéséről szintén csak analogiák után szólhatok. A középkori világi építkezés, de különösen a várépítészet első sorban az opportunitás elvét követte; a küldísz és kényelem csak mellékesen jöttek tekintetbe.* Volt belső és külső udvar. A külső udvarból erős kapu vezetett a palota belső udvarára. A temesvári várpalotának éjszakra néző frontja előtti külső udvarból kapu nyilott a várkastélyt a vártól elválasztó Temes folyóra, melyen át híd vezetett a várba. A királyi várpalota főrészei valának: 8a lovagterem (tanácsterem), a várkápolna, a várúr és a vendégek lakosztályai. A III., IV. és V. sz. rajzok szobákat és ablakokat tüntetnek föl egy XIV. századbeli várkastélyból.
Czobor: id. m.
III. ábra
IV. ábra
V. ábra
Károly Róbert nyolczévi temesvári tartózkodása alatt épült ki a királyi várkastélylyal szemben fekvő földvár is, kétségkívül a király ízlése szerint és személyes felügyeletével. Szinte érthetetlen mulasztást követett volna el Károly király, ha nagyarányú építkezéseinek közepette a hajdani földvárat át nem alakította volna kővárrá. Nemcsak a király személyes védelme követelte ezt, de a XIV. századi várerődítési technika is kívánta, hogy a várkastélyok elő- vagy külső várral legyenek ellátva. Enélkül a várkastély őrsége nem soká tarthatta volna magát; veszedelem idején a védőknek nem lett volna hová menekülniök. A földvár kifalazása különben is stílszerű hadműépítészeti betetőzése volt a várpalota erődítési műveinek. A két kapcsolatos erősség egymás mellett összhangzó hadi architekturát, egységes váralkotást alkotott és a kettőnek egy időben együtt kellett épülnie.
A temesvári földvár átalakításánál ugyanazt az építészeti rendszert alkalmazták, mint a királyi várkastélynál: pilótákra rakták fel a bástyafalakat, úgy hogy a két ikervár csekély eltéréssel ugyanolyan nagyságú területen, egyenlő oldalu derékszögű négyszöget alkotott. A régi őrtorony, mely a földvár keletdéli szögletében állott, most az egységes váralkat keleti homlokzatának közepe, főkapuja lett s áthidalta egy erős boltívvel a Temesnek egyik oldalágát, mely a várkastély és a külső vár között hömpölygeté hullámait. Vízikapunak nevezték, mert magas, oromzatos falai a víz fölött emelkedtek, kilátást nyujtva kelet, éjszak és dél felé az egész környékre. A várnégyszög sarkai, épp úgy, mint a várkastély bástyasarkai a XIV. századi hadműépítés stílje szerint félköralakban domborodtak kifelé mint azt a VI. sz. profilrajzon látjuk.
A „Sziget” eredeti területe 11.042 -méter, vagyis egy hold és 1.470 -öl volt. A bástyakerítés építésénél hozzácsatolták és feltöltötték a környező mocsaras talajt, melylyel kiegészítve a királyi várkastély új derékszögű területe 12.723 -métert, vagyis összesen két holdat és 337 -ölet tett. A földvár négyszögüsített egész területe 12.728 méter, azaz két hold és 339 -öl volt. A vár és várkastély falain kívül, déli, éjszaki és keleti irányban mintegy 80–100 holdnyi mezőség terült el. A 9. oldalon mellékelt helyszínrajzon Károly Róbert temesvári várkastélyának és a régi földvárból alakított kővárnak pontos mérnöki fölvétele áll előttünk.
A várépítés legtökéletesebb formája az egyenlő oldalas derékszögű négyszög és a kör. Károly király hadi képzettsége és művelt európai ízlése, a terepviszonyokhoz képest az előbbi formát választotta. Összhangzatba hozta a kővárrá alakított katonavárat a királyi vár alakjával. Különben is csak egy négyzetalakra épült erősség fogadhatott be falai közé aránylag nagyobb garnizont; csak ez nyujthatott legtöbb kényelmet a várőrségnek. A királyi vár fent kiszámított területi méreteinek 112.8 m. oldalhossz felelvén meg, ennek egy-egy méterére egy katona esik. A várpalota garnizonja tehát 9nem lehetett nagyobb 451 embernél. Minthogy pedig a várpalota területe csaknem egyenlő volt a külső vár területével: az egész temesvári garnizon normális viszonyok között legmagasabb számítással sem lehetett több 900–1000 embernél. E szerint mind a két ikervár, vagyis a királyi vár és a külső katonai vár együttvéve sem volt valami nagyobbszabású erősség. De mindenesetre megfelelt a kor hadi követelményeinek.
VI. ábra
Károly Róbert temesvári várkastélya és a földvárból alakult kővár.
A. A kifalazott vár. – B. Őrtorony (donjon), a későbbi Vizitorony. – C. Károly Róbert várkastélya a belső udvarral. – D. A várkastély külső udvara. – E. A várkastély bástyakerítése. – F. Vonóhidak. – G. A váralja, a későbbi nagy Nagy-Palánk. – H. A későbbi Kis-Palánk.
A két ikervár terjedelme még ma is szembetűnően kivehető, ha a Jenő herczeg-téren a hadtestparancsnoksági épület nyugati sarkától a fal hosszában egyenes vonalat húzunk a Hunyadi-laktanya hátulsó udvarának nyugati sarkáig. Ez a vonal jelöli meg Károly Róbert királyi várának és a katonai várnak nyugati oldalhosszát. A hadtestparancsnokság palotája ugyanis az Anjou-vár pilótás alapjain 10emelkedik. Ezeket a régi alapokat századról századra változatlanul használták, valahányszor itt házat építettek. Azért áll a hadtestparancsnoksági épületnek a mai Rudolf-trónörökös-utczára szolgáló nyugati fala beljebb az utcza újabbkori épületeinél. 1873-ban, a Ferencz József-színház építése alkalmával, láthatók voltak az Anjou-várnak mélyen eltemetett s tölgyfa-czölöpzettel kirakott sánczai és a királyi palotát a vártól elválasztó Temes-folyó medrének részletei. Az Anjou-vár éjszaki bástyája derékszögben megtört a hadtestparancsnokság épületének nyugati sarkánál és futott innen egyenes vonalban kelet felé az Erdélyi-kaszárnyával szemközt álló, Arany csikónak nevezett vendéglő sarkáig. Itt azután déli irányt vett és ment a mai ipariskoláig, a hol nyugat felé fordulva, záróvonala volt az ikervárak négyzetének. Éppen csak ilyen kicsiny volt Károly Róbert király temesvári vára.
