A vár anyaga
A vár anyaga
1902 év őszén, a tüzérkaszárnya alapzatának sülyedése következtében, veszedelmes repedések mutatkoztak az épületen. A közös hadügyminisztérium elrendelte a helyreállítási munkálatoknak haladéktalan foganatosítását. Az 1902-ben kezdett s 1903-ban folytatott javítási és aláépítési munkálatok közben ez utóbbi év márcz. 10-én a kaszárnya éjszakkeleti és délkeleti szárnyai alatt mintegy 6 méternyi mélységben oly épület hatalmas falazata került elő, mely keletről nyugatnak feküdt és semmi összefüggésben sem állott Hunyadi János egykori várkastélyának szintén fölszinre jutott alap-maradványaival, sem az azok fölé emelt mostani tűzérkaszárnya falazatával. A Hunyadi-kastély frontja kelet-nyugati, az alatta talált palotáé kelet-éjszakdéli vonalban húzódik. A „Sziget” nedves, süppedékes talajához képest mind a két eltűnt palotának alapzata tölgyfa czölöpzeten nyugszik. Tölgyfát akkor még bőven szolgáltattak a környék dús erdőségei. A czölöpzet 2–3 m. hosszú, részint egész, részint hasított s alul meghegyezett törzsekből készült, helylyel-közzel faragatlan dorongfákkal vegyítve. Az alapárok fenekén, a fal széleinek hosszában, vízszintes tölgygerendákat fektettek s a közöket terméskővel, téglatörmelékkel tömték ki. Az eképp támadt síma felületre az alapfal magasságáig másfél méter nagyságu homokkő-lapokat fektettek s ezekre rakták fel azután az égetett vörös téglából való tömör falazatot, mely kőragaszszal oly erősen van összeforrasztva, hogy a javítási munkálatoknál alig lehetett vele boldogulni.
Szakértő műépítészek s a katonai művezetőség határozott nyilatkozata szerint a hajdani Hunyadi-kastély alatt talált rommaradványok minden kétséget kizáróan magukon viselik a XIV. századi profán építkezés technikájának jellegét. Régebbiek a Hunyadi-kastélynál, melynek fundamentumát hegyesszögben átszelik és a mostani tüzérkaszárnya előtt elterülő fasor talaja alatt annak éjszaknyugati sarka felé vonulnak, a keleti saroknál pedig benyúlnak a Hunyadi-kastély őrtornyának közepéig. Mikor tehát a Hunyadi-kastély őrtornya épült, a régebbi palota kőkoczkás alapjai már ott voltak a földben; de mert nem illettek bele a Hunyadi-ház építészeti tervébe, egyszerűen ott hagyták és betemették azokat.
Mindezek következtében a kiásott monumentális építkezésnek XIV. századi karaktere, alapfalainak önállósága, a megmunkált terméskőnek kizárólag csak ennél az épületnél felhasználása, különösen pedig az a körülmény, hogy a kiásott romok régiebbek a Hunyadi János építkezésénél, kétségtelenné teszik, hogy a mai tűzérkaszárnya talajából, félezer éves feledés után, Károly Róbert király temesvári palotájának maradványai kerültek napvilágra.*
Fölfedezésemről 1903. évi márcz. 11-én értesítettem a Délm. tört. és rég. Múzeumtársulatot, mely a lelet megtekintésére bizottságot küldött ki.
