V. László.
V. László.
Hunyadi 1453-ban lemondván a kormányzóságról, a rendek kívánatára a király beszterczei örökös gróffá nevezte ki s Görgény és Déva várát adta neki ajándékul, idősb fia László pedig Tót- és Horvátország bánja lett. A nagy hős azután visszavonultan élt hol Erdélyben, hol Temesvárott és temesvármegyei birtokain, míg a hazát veszélyeztető események ismét a nyilvánosság terére szólították. Mohammed szultán ugyanis 1453 ápr. 6-án Konstantinápolyt elfoglalta és a keletrómai birodalom fővárosa május 29-én a törökök uralma alá került. Ez megrendítő hatást idézett elő Magyarországon. Mindenki fölismerte a veszélyt, mely az országot fenyegette. Szebeni kereskedők nemsokára hírül hozták, hogy a szultán roppant előkészületeket tesz Magyarország elfoglalására. V. László föleszmélt mámorából s 1454 aug. 24-ikére Pozsonyba országgyűlést hirdetett, melyet személyesen nyitott meg. Hunyadit, kiben a nemzet minden reménye összpontosult, a király országos főkapitánynyá nevezte ki, reábízván a honvédelmi ügy rendezését. Alig hogy az országgyűlés a hadi adózást és a táborbaszállás kötelezettségét megszavazta, Firuz bég 30.000 főnyi sereggel bevonult Szerbiába és Szendrő várát ostrom alá fogta. A megszorult Brankovics, árulásait bánva, Hunyadihoz folyamodott, ki nemes szívétől ösztönözve, megjelent Szendrőnél s a török hadát majdnem egészen megsemmisítette, Firuz béget pedig foglyul ejtette.
Hazaérkezvén, Vitéz János püspök és kanczellár bizalmasan tudatta vele, hogy Czilley a király nevében Bécsbe hívatja és útközben meg akarja őt öletni. Azonban Hunyadinak sikerült a merénylettől megmenekülnie. Mivel a nemesség Czilley cselszövése miatt zajongani kezdett, Czilley a királylyal 1455-ben országgyűlést hívatott egybe, hol Hunyadi is megjelent erős csapat élén. Lemondott minden hivataláról. E miatt a rendeket oly ingerültség fogta el Czilley s a király ellen, hogy már-már a polgárháború kitörésétől kellett tartani. Ekkor Brankovics futárjával tudatta, hogy a török Nándorfejérvár ellen készül. Ez legott lecsillapítá a háborgó kedélyeket. Hunyadi nagylelkűen kijelenté, hogy saját költségén 10.000-nyi hadat állít a török ellen. A pápa és Szécsy Dénes közbenjárására a király is megbékült Hunyadival. Visszaadta neki a kezén volt várakat s városokat, köztük Temesvárt is és ifjabb fiát Mátyást udvarába vette. Hunyadi ekkor Garai leányát László fiának jegyezte el.
III. Calixtus pápa a rendektől segedelemre szólíttatván, egész Európában keresztesháborút hirdetett. Capistrano János tudós és hirneves ferenczrendi szerzetest küldé az európai udvarokhoz, hogy azokat támogatásra felszólítsa. Capistrano, kit a magyarok Kapisztrán Jánosnak neveztek, 1455-ben jött hazánkba és a felső megyékben Budán kezdte meg lelkes szónoklataival működését. Minthogy a veszély első sorban a Délvidéket fenyegette, Péter csanádi püspök ugyanaz év karácsony előtt való szombatján levelet írt neki, melyet Aguila szt. Megváltóról nevezett csanádi társaskáptalani prépost és székesegyházi kanonok s főesperes vitt el rendeltetési helyére. A püspök tudni akarja: mikor látogat el Kapisztrán Csanádra? Kérve-kéri, hogy mint a többieket, úgy őket is örvendeztesse meg látogatásával. Tudassa vele, mely napon s melyik héten várhatják, mert az egész káptalan s az egész város óhajtja eljövetelét. Kapisztrán válaszolt a püspöknek, ki második levelében értesíti, hogy nagy örömmel vette levelét. Újra kéri Kapisztránt: siessen Csanádra. Tulajdon házában, Szt. György egyháza mellett jó szállást készíttetett 302az ő és szerzetestársai számára s minden szükségletről gondoskodott. Szándékát tudassa a levélvívő Pál mester, kanonok útján.*
Capistrano Alsó-Olaszországban előkelő családból származott. Az olasz főiskolákon bírói pályára képezte ki magát, de elhagyva azt, s vagyonát a szegények között szétosztva, Szent-Ferencz szerzetes rendjébe lépett. Szónoklatait példátlanul álló siker kísérte. Még 1451-ben bízta meg őt V. Miklós pápa a kereszténység megmentésének feladataival. Így jött el hazánkba s a mohamedánok terjeszkedése elleni keresztes hadjárat hirdetését tűzte czéljául. – Pettkó Béla Kapisztrói levelek. (Tört. Tár 1901. évf.)
László király 1456 január 13-ára Pestre országggyűlést hirdetett; Carvajal János bíbornok, a pápa követe pedig igérte, hogy az olasz hajóhad s az európai fejedelmek segíteni fogják az országot. V. László, ki február 6-án – most először – érkezett Budára, újabb rendelettel szólítá fel a nemességet, hogy február 29-ére mindenki Budán legyen. Az országgyűlésen Kapisztrán János oly lelkes szónoklatot tartott, hogy annak hatása alatt a rendek egyértelműen elhatározták aratás utánra a hadbaszállást. Az ország egész hadierejét fegyver alá szólítván, a sereget Hunyadinak és a királynak kellett vezetniök.
Azonban Czilley nemcsak nem sürgette a királyt a hadi készületekre, hanem inkább azon volt, hogy Hunyadit megverjék és elveszítse a király és nemzet bizalmát. Titkon meghagyta pártfeleinek, hogy ne küldjék zászlóaljaikat Hunyadi segítségére; a királyt pedig Bécsbe szöktette. Az igért külföldi segély sem érkezett. Csak Hunyadiban volt az ország reménye, a ki igyekezett is annak megfelelni. László fiával és Szilágyi Mihály sógorával ellátta Nándorfejérvárt eleséggel, toborzotta a csapatokat, a Dunán, Tiszán és Száván pedig hajóhadat állított.*
Horváth, Mihály: A magyarok története, 135. 1.
II. Mohammed szultán már júniusban 10.000-nyi haderővel, 300 ágyúval, óriási ostromgépekkel és 200 hajóval érkezett Nándorfejérvár alá. Hunyadinak csekély számú rendes sereg és hiányosan fölfegyverzett, gyakorlatlan néptömeg állott rendelkezésére. A főurak közül Temes vármegyéből csak Kanizsai, Rozgonyi és Kórogyi csatlakoztak hozzá. A nemesség közül is vajmi kevesen jöttek el. Nagyrészt kézmívesek, parasztok, szegény emberek, papok, deákok, kolduló barátok és hozzájuk hasonlók gyülekeztek.* Lovasok éppen nem voltak közöttük. Hunyadi, nem várhatván tovább a külföldi fejedelmek segítségére, július 14-én megtámadta a török hajóhadat s megverte azt. Erre a vár alatt elterülő várost Hunyadi hadosztálya és a keresztesek egy része menten megszállotta. Kapisztrán mindenütt elüljárt buzdító szavaival. A szultán most éjjel-nappal bombáztatta a bástyákat és július 21-én általános ostromot rendelt. Hunyadi és Kapisztrán kétszer űzte vissza a törökök támadását, harmadszor azonban az ellenség behatolt a városba és egész erejét a vár ellen fordítá, melyet Szilágyi Mihály védett. Mikor a törökök egyike a falakra kapaszkodva, zászlót készült kitűzni, Dugonics Titusz megragadta őt s vele együtt a mélységbe zuhant. A föllelkesült keresztesek most szurokba és kénbe mártott égő rőzsekévéket dobáltak a támadókra, kiknek lebegő ruházata lángtengerbe merülvén, Hunyadi heves támadásának nem tudtak ellentállni. Maga a megsebesült Mohammed csak Szófiánál szedhette össze seregének roncsait. A törökök szertára és ágyúi Hunyadinak zsákmányul estek. Mintegy 24.000 török lelte halálát a csatában és futás közben. Nándorfejérvár megvolt mentve s még hetedfél évtizeden át szolgált Magyarországnak védőbástyául. Ez volt Hunyadi utólsó török háborúja s legdicsőségesebb győzelme.
Fraknói: A Hunyadiak és Jagellók kora, id. h. 153. 1
Magyarországot nemsokára mély gyászba borította Hunyadi János váratlan halála. Nehány nappal Nándorfejérvár felszabadulása után súlyos beteg lett s átvitette magát a Dunán Zimonyba, hol aug. 11-én életének 56-ik évében Kapisztrán karjai között múlt ki. Tetemét a gyulafejérvári székesegyházban helyezték el.
Hunyadi halálával Temes vármegyét érte a legnagyobb veszteség. Tizenöt esztendőn át volt e vármegyének főispánja, hadvezére, atyai pártfogója, leggazdagabb és leghatalmasabb főura. Hogy Temes vármegye meg nem semmisült s Horom, Keve és Somlyó sorsára nem jutott; hogy még a tatárok dúlásainál is borzasztóbb török rablótámadások, a tengernyi hadinép szűntelen átvonulásai és az ellenség öldöklései nemcsak el nem pusztították, de hogy népessége a balkáni szlávok betelepítésével még növekedett is: ezt egyedül Hunyadinak köszönheti. Az ő érdeme, hogy abban a válságos korszakban a temesvármegyei birtokos nemesség és jobbágyság összetartott és önzés nélkül szolgálta a haza ügyét, Végre 303az ő nevéhez kapcsolódik a vármegye ősi várszerkezetének fenntartása s új erődítményekkel megerősítése, a minek 300 évig látta hasznát az utókor.
Hunyadit harmadfél hónappal utóbb Kapisztrán János is követte a halálba. Október 23-án, élete 70. évében Ujlakon (a mai Illok), a ferenczrendiek zárdájában halt meg. Ott is temették el.
Hunyadi János terjedelmes uradalmainak és a temesi főispáni méltóságnak idősebbik fia, László lett az örököse. De csak nagyon rövid ideig tarthatta magát.
V. László Nándorfejérvár felszabadulása után Bécsből lejött Budára s kijelenté, hogy a saját fővezérlete alatt folytatni fogja a harczot a törökök ellen. Tulajdonképpen az volt a czélja, hogy a királyi várakat, melyek Hunyadi János gondjaira voltak bízva, örököseitől visszavegye s a kormányzói hatalommal együtt Czilleyre ruházza. A déli végeken, Futakon országgyűlést hívott össze. Eljött Ottó bajor herczeg is nagyobb számú cseh, osztrák és német urakkal. A király október elején jelent meg. Mivelhogy Czilley nyíltan hirdette, hogy nem nyugszik addig, míg a Hunyadiak „kutya fajtáját” ki nem írtja, Hunyadi László csak akkor ment el Futakra, midőn a király biztosította, hogy fivérével, Mátyással fölmentetik az atyjától kezelt királyi jövedelmek számadási kötelezettsége alól. Erre Hunyadi Futakon hódolt a királynak és megesküdött, hogy Nándorfejérvárt és a kezén levő többi várat visszaadja. V. László Czilleyt országkormányzóvá, Ujlakyt pedig – Hunyadi mellőzésével – országos főkapitánynyá nevezvén, nov. 8-án Futakról hajón Nándorfejérvárra utazott. Hunyadi már előre ment, hogy a vár parancsnokával, Szilágyi Mihálylyal, előkészületeket tegyen a király fogadására s a vár átadására. A király kíséretében volt Czilley, számos magyar és cseh úr, a burgundi fejedelem követei s mintegy 4000 keresztes. Hunyadi és Szilágyi a Száván két földíszített sajkán a király elébe mentek s a várba vezették. A fegyveres népet azonban nem engedték a várba. Szilágyi ugyanis ismervén Czilley gyűlöletét a Hunyadiak ellen, attól félt, hogy az fegyvereseit Hunyadira uszítja.
A király még aznap megszemlélte a várat s a törököktől szerzett zsákmányt. Másnap, nov. 9-én, korán reggel misét hallgatott a király a vár kápolnájában. Vele volt Czilley Ulrik is, kit Hunyadi és Szilágyi fontos és sürgős közlendők ürügye alatt a tanácsházba hivattak. Hunyadi számos főúr jelenlétében, többek közt Vitéz János püspök, Szilágyi Mihály, Kanizsai László, Rozgonyi Sebestyén és Nagy Simon előtt szemére lobbantotta Czilleynek mindazt, a mit atyja ellen vétett.
Czilleynek kevély, sértő válaszára Hunyadi kardhoz kapott. Czilley megelőzte őt s erős vágást mért Hunyadi feje felé. Ez azonban ügyesen félrerántván fejét, csak a kezén sebesült meg. A nagy zajra berohantak Hunyadi barátai és saját életüket védelmezve, Czilleyt felkonczolták és lefejezték. Megnyugtatták azután a királyt, hogy személyének, melyet Czilley rosszlelkű befolyása népszerűtlenné tett, semmi bántódása sem lesz. Biztosították egyszersmind további ragaszkodásukról. A király úgy tett, mintha hitelt adna nekik s nehány nap mulva kinevezte Hunyadi Lászlót országos főkapitánynyá, Szilágyit pedig meghagyta nándorfejérvári parancsnoki állásában.
November közepén bekövetkezvén a zord idő, a törökök ellen már nem lehetett támadó hadjáratot vezetni. A király hazabocsájtotta a kereszteseket s kíséretével november 17-én ő maga is Budára igyekezett. Valószinű, hogy Nándorfejérvárról meglátogatta Szendrőn a 90 éves Brankovicsot. Szendrőből kelt át a Duna balpartjára, Kevevárába. Liscius Miklós királyi titkár, ki a király oldalán volt, 1456 nov. 21-én, 12 nappal a nándorfejérvári tragédia után, Kevevárából írja levelét Enea Silvio bibornoknak Rómába; Kevét, a betelepült szerbek akkor már „Kubinnak” nevezték. Kevéből a király a déli végek középponti vára, Temesvár visszavételére indult. Hunyadi János halála óta özvegye, Szilágyi Erzsébet lakott akkor Temesvárott fiával Mátyással, a férjétől újjáépített várkastélyában. Itt töltött V. László, a kíséretében volt Ottó bajor herczeggel, több napot. Deczember 1-én vagy 2-án a kastély kápolnájában az Úr szent testére megesküdött V. László, hogy Czilley haláláért nem fog bosszút állni a két Hunyadi testvéren. Erről 1457 márczius 21-én Budán okiratot is állított ki, melyben ő maga tanuskodik esküjéről. Ezt az alkalmat használta fel az özvegy Hunyadiné, hogy fiaival meghálálják Szilágyinak az irántuk tanusított hűséges ragaszkodást. A családi vagyonból nagyértékű uradalmakkal ajándékozták meg Szilágyit. Neki adták Arad vármegyében Világos várát, Bács vármegyében Szabadkát, Keve vármegyében Kevét és Temes vármegyében több falut. Temesvárról Csanádra és Szegedre, onnét Kecskeméten át Budára utazott a király, hol az egész telet tölté.
304Budai mulatozása alatt válságos fordulat állott be V. László magatartásában. Hunyadi László és Mátyás, kik a királyt Temesvárról Budára kísérték, a fővárosban a Czilley-párt vezetőembereinek, Garai nádornak s Ujlaky erdélyi vajdának, meg a többi udvari méltóságnak hínárjába kerültek. Atyjuk ellenségei most ellenük fordultak és megsemmisítésükre törekedtek. Giskrával szövetkezve, lesték a pillanatot, hogy lecsaphassanak rájuk. A tél folyamán összeesküvést forraltak a két Hunyadi ellen s annyira felingerelték a gyenge királyt, hogy végre hinni kezdé, miképpen a Hunyadiak és követőik élete és koronája ellen törekszenek. Mihelyt Giskra a cseh haddal bevonult Budára, Hunyadi László és Mátyás 1457 márczius 21-én a királyi palotába hivattak. A mint ott gyanútlanul megjelentek, letartóztatták és őrizet alá helyezték őket. Elfogták hű barátjaikat is: Zrednai Vitéz János váradi püspököt, Kanizsai Lászlót és Rozgonyi Sebestyént. Majd azután ítélőszékké alakulván, Hunyadi László és Mátyás ellen azt a vádat emelték, hogy a trón elnyerésének vágyától indíttatva, a király és tanácsosai életét fenyegették. Bizonyításra és védelemre alkalmat sem nyujtva, az elfogatás után harmadnapra a Hunyadi testvéreket s társaikat felségsértés bűnében elmarasztalván, fő- és jószágvesztésre ítélték. Azonban a király csak Hunyadi László kivégeztetéséhez adta beleegyezését. Az ítéletet márczius 23-án, a budavári Szent-György-téren, a hóhér pallósával hajtották végre. Hunyadi Mátyás és a többi fogoly börtönben maradt. Vitéz püspököt, Carvajal pápai követ felszólalására, Esztergomban az érsek őrizete alá tették.* Hunyadi János emlékét még halálában sem kímélve, a királytól okiratot állíttattak ki, melyben a dicső hőst képtelen hazugságokkal vádolja ugyanaz a király, ki őt alig egy év előtt az ország és a trón megmentőjének mondotta.
Fraknói: Szilágyi M. élete. (Budapesti Szemle, 1911. febr. f. 185–186. 11.)
Szilágyi Mihály a rémhír vétele után Nándorfejérvárról Temesvárra sietett, hogy Hunyadi László megbosszulásának művében nővérét társul nyerje. Mikor Hunyadiné megtudta, hogy egyik fia a hóhér bárdja alatt végezte életét, a másik pedig börtönben sínylődik, anyai fájdalmától megtörve, ő is arra gondolt, hogy boszszút álljon a merénylőkön. E gondolatát azonban elfojtá anyai kötelességének az az érzése, hogy mindenekelőtt Mátyás fiát kell megmentenie. Levelet írt a királynak, kérve Mátyás szabadonbocsátását, bármilyen magas váltságdíjat kellessék is fizetnie. Személyesen is készült Budára, hogy a király lábaihoz boruljon. Szilágyi követet küldött a királyhoz és a László halálát okozó udvari párthoz, kijelentvén, ha húsz nap alatt a foglyokat szabadon nem bocsátják, ő turbánt tesz a fejére és a vétkesek, bárhova meneküljenek, ki nem kerülik bűnhödésüket. De mindhiába: a foglyokat nem bocsátották szabadon.*
U. n. márcz. f. 344–346. 11.
Erre Szilágyi rövid idő alatt oly sereget toborzott össze, hogy a király és pártja ellen nyiltan fölléphetett. Zsoldos hadain kivül 14 vármegye csatlakozott zászlajához: köztük volt Temes vármegye is. Szilágyi egyszerre három sereget küldött szét az országba, melyek tűzzel-vassal írtották a Hunyadiak ellenségeinek birtokait. Szentmiklósi Pongrácz liptói főispán pedig, ki Szilágyi meghívására személyesen jött Temesvárra, más vármegyék vezetőembereivel egyesülvén, majdnem az egész felső vidéket hódította meg.
Hasztalan igyekezett a király országgyűlés egybehívásával a nemzet figyelmét másfelé fordítani. A gyűlésre alig jelent meg nehány nemes. Az egész ország forrongásban volt s László nem bízván többé pártjában, május végén Bécsbe menekült. Oda vitte a fogoly Hunyadi Mátyást is. Júliusban Pozsonyban békéltető országgyűlést hirdetett; de Szilágyi és Hunyadiné mindaddig hallani sem akartak a békéről, míg Mátyás a szabadságát vissza nem nyeri. Erre a király szept. végén Bécsből Prágába tette át udvarát. Minthogy időközben Szilágyival és Hunyadinéval a király megbízottja, Palóczi László országbiró a királyi várak kiadása iránt Temesvárott alkudozásokat folytatott, ezek sikerének biztosítására a V. László Mátyást Prágába is magával vitte és Podjebrád Györgynek, Csehország kormánvzójának őrizetére bízta. Ennek hírére a Hunyadi-párt még hevesebben kezdett forrongani s az ellenfél birtokait kímélet nélkül pusztította. A forradalom dühöngéseinek közepette a 18 éves V. László, 1457 nov. 23-án kimúlt.
