Mátyás király.
Mátyás király.
Mátyás király. (Az Orsz. Képtárból.)
V. László váratlan halála után a Hunyadiak megbosszulásán fáradozó s még mindig fegyverben álló vármegyék, a körülmények kedvezése következtében, Magyarország legnagyobb hősének Hunyadi Jánosnak fogoly fiára, a vérpadon ártatlanul 305kivégzett Hunyadi László testvéröcscsére, Mátyásra fordították tekintetüket s őt emelték a királyi székbe. Ugyanezen a napon a nemzet túláradó örömébe Temes vármegye boldogságérzetének sugárzó fénye vegyült; mert mind a megválasztott királyt, mind a melléje adott országkormányzót: ,Szilágyi Mihályt, Temes vármegyéből vezérelte az isteni gondviselés a földi dicsőség legmagasabb polczára.
Említettük, hogy Hunyadi Mátyás 1456-ban szüleivel és bátyjával, Lászlóval Temesvárott tartózkodott. Itt érte őt, serdülő ifjúként, atyjának halála, s V. László király látogatása. Azóta, hogy Budán elfogták s bátyjának gyászos vége után az országból elvitték, másfél esztendő múlt el anélkül, hogy temesvármegyei otthonát láthatta volna. Hogy azt viszontláthassa, mindjárt trónraemeltetése után részint Szilágyi viselkedése, részint a törököknek az ország déli végeit fenyegető mozgolódása szolgáltatott alkalmat.
Nagyon bántotta ugyanis az önálló gondolkodású királyt, ki magas állásának minden feladatát másoktól függetlenül szerette végezni, hogy zsémbes nagybátyja minduntalan aggodalmaskodik s akadályokat gördít eléje az államügyek intézésében. Miért is elhatározta, hogy elmozdítja őt kormányzói állásáról. Szép szerével akarta ezt tenni. Országos érdemeit megjutalmazandó, az atyjától bírt beszterczei örökös grófságot reá ruházta s azonkívül Temes vármegyében Lippa várát, Csanádban Keresztúr helységét, Keve vármegyében hat helységben levő birtokrészeket adományozta neki. A szenvedélyes Szilágyinak a beszterczeiekkel azonnal meggyűlt a baja. A hajdan szabad beszterczei polgárok nem akarták magukat az új úrnak alávetni. Szilágyi haragjában a király beleegyezése nélkül fegyverrel vette meg a várost s a polgárok fölött kegyetlen ítéletet tartott. Ezért azután az egész szász nemzet fellázadt. Szilágyinak ez a tette annál fájdalmasabban érinté a királyt, mert Szilágyi bűnös volt Garai László és Ujlaky Miklós simontornyai összeesküvésében is, mely Mátyás király letételét s Magyarországnak Fridrik császár kezére játszását tervezte. Mátyás tehát kímélet nélkül bánt el most Szilágyival. 1458 okt. 8-án elfogatta és Világos várában Lábatlan Gergely őrizete alá helyezte, a beszterczei grófságtól megfosztotta s várait lefoglalta. Hogy a támasztott erdélyi lázadást könnyebben elfojthassa, kénytelen volt lejönni a Délvidékre. Szegeden tanácsot ülvén a főurakkal, decz. 6-ikára, főképpen honvédelmi ügyek tárgyalására, ugyancsak Szegeden tartandó országgyűlést hirdetett.
Szilágyi fogsága kilencz hónapig tartott. 1459 június végén, sokak kérésére, kiváltképpen Carvajal pápai legátus rábeszélésére a király nemcsak szabadon bocsátotta, de visszaadta birtokait is, többek között Temesben MezőSomlyót.*
Fraknói: Szilágyi M. élete. (Id. h. ápr. f. 69–70. 11.)
Tapasztalván továbbá, hogy II. Mohammed szultán minden órán betöréssel fenyegetőzik, sőt Szerbia alsó kerületeit már hatalmába is ejtette, még Szegedre érkezése és Szilágyi elfogatása előtt Péterváradra utazott, hol október elején egy hétig tartózkodott. Onnan Nándorfejérvárra ment s okt. 8-tól 24-éig időzött ottan. Rendelkezett az erődítmények jókarba helyezéséről és megerősítette a helyőrséget. Szendrőn átkelve a Dunán, Kevevárából végre Temesvárt látogatta meg. Egész november havát Temesvárott a Hunyadi-kastélyban tölté, édesanyjánál. November 30-án indult el Szegedre, hogy az országgyűlésen résztvehessen.
Ezek az okok vezérelték Mátyás királyt 1458-ban Temes vármegyébe. Nincs rá bizonyítékunk, hogy ezentúl valaha megfordult volna a vármegye területén.
1459-ben Szendrő is II. Mohammed uralma alá jutott. Szerbia szandzsákká lett s a török a seregestől rabszolgaságba hurczolt lakosok helyett ozmánokat költöztetett a szerb helységekbe s bevitte oda igazgatását. Egyedül Nándorfejérvár állott annyi területtel, a mennyire a vár magyar őrségének fegyveres hatalma terjedt. A törökök már becsapdostak Temes vármegyébe is és egész Csanádig és Aradig zsákmányoltak. Szilágyira most nagy szükség lett volna. Azonban Szilágyi a helyett, hogy a királynak segített volna, fogságából való szabadulását bosszúra használta s csatlakozva Mátyás ellenségeihez, Fridrik császár érdekében kitűzte a lázadás zászlaját. Minthogy Mátyásnak akkortájt ipjával, Podjebrád cseh királylyal, is viszálya volt, arra törekedett, hogy Szilágyit megbékítse, a mi szeptember havában sikerült is. A béke föltételei között volt, hogy Szilágyi visszaszerzi Szendrőt, a melyet a király a, szerb fejedelemséggel együtt reáruházott.
1460 elején Szilágyi csakugyan hozzálátott a hadak fogadásához, mire a megengesztelt király őt „Erdély kormányzójává” nevezte ki. Mialatt a királyt a 306cseh rablóktól megszállott várak megvívásábán támogatta, hadnagya, Erdődi Miklós, előre ment csapataival a déli határszélekre, a honnan szeptember hóban hírt küldött a budai udvarhoz, hogy a törökök magyarországi területen pusztítanak és Lászlóvárát ostrom alá fogták. A király ekkor Szilágyit „Magyarország alsó részeinek főkapitányává” nevezte ki s rábízta az ország védelmének intézését. Szilágyi rövid idő alatt 8000 fegyverest gyűjtött össze. Carvajal bibornok, Vitéz János és Csezmiczei János pécsi püspök, több világi főúrral csatlakoztak hozzá.
A magyar sereg közeledésének hírére a törökök felhagytak Lászlóvár ostromával és a Duna túlsó partjára vonultak vissza. Szilágyi a vár őrségét megszaporította és Kevevárát megerősítette. Csakhamar arról értesülvén, hogy 8000 török újból átkelt a Dunán s Temesben s Kevében a határszéli területeket égeti, pusztítja, Szilágyi a közel végvárak őrségeiből 3000 embert maga mellé vevén, nov. 8-án a túlnyomó számú ellenséggel megütközött. A csata szerencsétlenül végződött. Alig száz ember híján az egész magyar sereg megsemmisült és Szilágyi Mihály török fogságba került. Konstantinápolyba hurczolták s II. Mohammed szultán, a Nándorfejérvár falai alatt szenvedett kudarczát megbosszúlandó, 1461 januárjában vagy február hava első napjaiban, 28 magyar fogolytársával együtt kivégeztette.
Minthogy Szilágyi Mihálynak feleségével, Báthory Margittal gyermekei nem voltak s mivel testvérei és nagybátyjai sem hagytak hátra figyermeket, vele kihalt Temes vármegye egyik legnevezetesebb családja: a Horogszegi Szilágyi-család. Horogszeg, melynek nevét viselte, 1466 ápr. 24-én királyi adományul a Rozgonyiaknak, temesi birtokos családokkal rokon családnak jutott.*
Fraknói: Szilágyi Mihály élete. (Id. h. 1911 ápr. f. 70–74. 11.)
1462-ben a Fridrik császárral Vitéz váradi püspök által folytatott alkudozások idején, Mátyás király, többszöri csatározások után, békeszerződésre lépett Giskrával, őt a törökök ellen zsoldjába fogadta s Lippa és Solymos várakkal adományozta meg, miáltal Giskra a temesvármegyei nagybirtokosok sorába lépett.
Ugyanez évben Ali bég, szendrői basa, a Száva és Dráva közti területet rombolva, behatolt a Szerémségbe. Félni lehetett, hogy ha a Dunáig ér, Titelnél betör a tiszai és temesi részekre is. A király a Szokoli testvéreket, Pétert és Mihályt küldé az ellenség feltartóztatására. A bátor magyar sereg oly elszántsággal állt ellen a Tiszánál Ali csapatainak, hogy ezernyi török tetem borította a csatatért s maga a basa csak kevesed magával menekülhetett át Pancsovánál a Dunán Szendrő várába.* Télnek évadján nyugalom volt. De 1463 tavaszán II. Mohammed 150.000-nyi sereggel már ismét a Moravánál táborozott s Ali bégnek feladatul tűzte, hogy Szendrőből a temesi területre törjön. A kapott parancs szerint Ali május első felében átkelt seregével a Dunán s a kevevári homokdombok és a Temes balpartja mentében az elébe jött erdélyi vajda támadására készült, ki szándékosan hátrált, hogy kedvezőbb helyen foglaljon állást s a törökök útját a Dunától elvágja. A vajda Temesvár és a Temes jobb partja között állítá fel seregét. Ali bég elfogadta a csatát és el is vesztette. Sikerült neki mégis seregének maradékával útat nyitni magának a Dunához és visszatérni Szendrőbe.* Szendrő ekkor már erős védőbástyájuk volt a törököknek. Ez volt a kulcs, mely nyitva tartotta számukra a duna-balparti vármegyéket és Erdélyt. Mindamellett Ali ki különben elég hadvezéri tehetséggel rendelkezett, kevéssé volt szerencsés szendrői állásában. 1463-ban, július végén, mikor Szerémben a Száva vidékét pusztította és Szentdemetert felégette, maga Mátyás király mért rá súlyos csapást, 15.000 elhurczolt foglyot vett vissza tőle és seregét úgy elverte, hogy a temesi részeken ezentúl 10 esztendeig nem mutatkoztak, többé törökök.*
Fessler: Gesch. d. Ungarn. V. 101. 1. – Utána Bárány: Tem. Eml. I., 20, 1. – Böhm Délm. k. tört. I. 160. 1.
Meynert: Gesch. Öst. IV., 595. I.
Horváth M.: Magyarorsz. Tört. I. 394. 1.
