Szatmárt elfoglalják a kuruczok.
Szatmárt elfoglalják a kuruczok.
Szatmár várát még a fegyverszünet tartama alatt foglalták el a kuruczok, mikor a várőrség semmiféle ellenséges támadástól nem tartott. Ugyanis Petneházy, a híres kurucz kapitány, a ki később Lipót császár hűségére térve, Budavár visszafoglalásánál oly hősiességet tanusított, megtudta, hogy a Szamos a nyári nagy szárazság miatt oly sekély, hogy egyes helyeken minden nehézség nélkül átlábolható, azért elhatározta, hogy ezt felhasználja, s a várat éjjeli rohammal fogja bevenni. Hirtelen összeszedte szállásaikról vitézeit és egy tiszta holdvilágos éjszaka a víz folyását jól ismerő kalauz vezetése alatt a vár déli oldalán, oly csendesen gázolt át a Szamoson, hogy még a víz locsogása sem hallott. Ruháikat és fegyvereiket fejök felett tartva haladtak előre s már egészen közel voltak czéljokhoz, mikor a falon álló német őr észrevette őket. Félelmében oly zavarba jött, hogy a helyett, hogy bajtársait fellármázta volna, tört magyarsággal még ő biztatta az ellenséget: „Jer, jer pajtás, bizony én is jó kurucz vagyok.” Így aztán akadály nélkül bejuthattak a várba és azt őrségével együtt hatalmokba kerítették. Hasztalan káromolta Scherffenberg ezredes az Istent és szidta a folyóvizet, hogy még az is kurucz, a bajon már nem segíthetett. Vigyázatlanságáért Schulz császári hadvezér 1684-ben Eperjesen lefejeztette.41)
41) Szirmay: I. k. 176. lap.
A kuruczokat saját szerencséjök tanította meg, hogy a Szamos-folyó védelmében nem lehet mindig bízni: sem nyáron, a mikor leapad; sem télen, a mikor befagy. Azért határozta el 1683-ban a két város tanácsa, hogy tél idején szüntelen vágatni fogja a jeget a vár körül.42)
42) Városi levéltár: Act. 1683. Fasc. 5. Nr. 449.
1683 óta Thököly szerencsecsillaga végleg letünt. Sorsa fordultának okai ismeretesek. Ösztönzésére Kara Musztafa nagyvezér 1683-ban Bécset vette ostrom alá, de Lothringeni Károly herczeg s a vele egyesült Szobieszky János lengyel király hadaitól döntő vereséget szenvedett. 1686-ban Budavár visszavételével és 1687-ben a mohácsi győzelemmel az ország nagy része szabaddá lett a töröktől.
A Szatmárt őrző kuruczok is önként meghódoltak a királynak. A vár átvételénél báró Saponara Fülöp volt a királyi biztos. Parancsnokká Porto Julius grófot, a Serényi regement alezredesét nevezte ki a király. Thököly ugyan boszszúból nehány száz tatárral megtámadta a várost, de a várőrség és a polgárság ellenállásán minden terve meghiusult. A szatmáriak ugyanis gróf Saponara elismerő levelének tanusága szerint a város erősségeit serényen megújították, azokra szükséges korlátfákat adtak, ácsokat rendeltek, a német és magyar várőrző katonákat nemcsak fizették, de hússal s egyéb eleséggel tartották és a városra rohanó tatároknak a számukra kijelölt helyeken vitézül ellenállottak.43)
43) U. o. Actor. 1680. Fasc. 3. Nr. 249.
