1646-iki zsinat.
1646-iki zsinat.
Ilyen környezetben tartotta meg a református egyház I. Rákóczy György védelme alatt 1646. évi június 10-én és a rákövetkező napokon nagy nemzeti zsinatját. Résztvett benne Geleji Katona István elnöksége alatt száztíz erdélyi pap, továbbá azon egyházmegyék követei, melyek ma a debreczeni és a miskolczi püspökséghez tartoznak. A zsinatról az utókorra részben ellentétes értesítések maradtak. Nagy Mihály szerint, ki Lampe után írt és németi zsinatnak nevezi, „ez a gyűlés a tokaji pap Tolnai Dali János ellen tartatott, a ki a püspöki és esperesti igazgatást el akarván kerülni, az angliai puritanizmust akarta Magyarországra behozni.” Továbbá „itt vevődött be a heidelbergai katechismus symbolicus könyvnek, megparancsoltatván az is, hogy a papok vasárnap délután a szerint papoljanak. Egy új kánonos könyv írása is bízatott Gelejire, ki azt elkészítvén, kinyomatta”.16)
16) Nagy Mihály: Szatmár-Németi Históriája, II. k. 510, 511. lap.
Másik forrásunk Szalárdi, a ki krónikájában így ír:17) „Az helvetica confessión levő evangelikus tanítók s predikátorok között, némely rítusok, szokott rendtartásokbeli megigazítások, s jó karban állítások végett, viszálkodás indúlt vala: hogy a némely tudósabb s Istennek több és nagyobb girájával bíró tanítók azoknak megorvoslására igyekeznének: ellenben a régi rendtartásokhoz szokott tanítók, abbeli helyben állításokat újításoknak állítván, és csak a régiek mellett megmaradni kívánván, nem könnyen akarnának azoknak változtatásokra lépni. Melyet a fejedelem keresztyén tiszti szerint is nagy szorgalmatossággal igyekezvén placidis mediis, istenesen közöttök eligazítani és leszállítani, ad diem 10. Junii 1646. Szatmár városában nationalis synodust, nemzetséges gyűlést tétetvén, az helvetziai keresztyén valláson lévő evangelikus tanítókat mind az erdélyi s Tiszán innét való püspökségek alattvalókat, s mind a Tiszán túl lakó esperességek alatt lakókat egybehívatván, és azalatt maga is mind végig Szatmártt mulatván, s a gyűlésnek kimenetelit megvárván, közönséges suffragiumból, ilyen végzésekre szállottak vala:
17) Szalárdi: Siralmas Krónika, 220, 221. lap.
Első: Hogy az praesbyterium, ecclesiai egyházi fenyítékrül való tudomány, az szentírás tanítása, és reformatus keresztény doctorok igaz értelmek szerint mindenütt taníttassék a nép között a szent gyülekezetben
Másodszor: Hogy az asszonyi és leányi rend kedvéért magyar írás, olvasás tanítására való oskolák is főképpen a frequentiorb ecclesiákban istenes úttal móddal rendeltessenek.
Harmadszor: Hogy az hét éjszakai könyörgések után az szentírás caputok szerint azon szentírásbéli praxisok, gyakorlások szerint olvastassanak.
Negyedszer: Hogy az hit ágazataiban azokra alkalmaztatandó tanítások által a nép mindenütt szorgalmatosan taníttassék.
212Ötödször: Hogy az Úr vacsorája s az szent keresztség után való czeremóniák, az hitnek ágazati, ecclesiák igazgatásiban való regulák, az egész magyar nemzet között, azon vallásbéli keresztyén ecclesiákban, gyülekezetekben, mindenütt egyformában levén, a szerint egyenlőképpen taníttassanak.”
A közlött szövegből is megítélhető, de meg azon körülményből, hogy a történetíró saját kora fontos eseményét írja le s úgy is mint a Rákóczy család udvari tisztje, úgy is mint Kálvin igen buzgó követője, az igazságot meg tudta s meg is akarta mondani, látható, hogy az ő értesítését kell feltétlenül hitelesnek elfogadnunk, nem pedig másét, a ki későbbi feljegyzések utáni benyomásait adja elő.
Ugyanő említi, hogy I. Rákóczy György, mint szenvedélyes vadász, gyakran tartózkodott Szatmáron s itt heteket töltött, a mikor is két-háromszáz embert fogadott felhajtónak.18)
18) U. o. 288. lap.
