Pestis.
Pestis.
III. Károly uralkodásának utolsó éveiben a pestis tizedelte meg a vármegye lakosságát. Teljesen tehetetlenül állott vele szemben az akkori orvosi tudomány. Csalhatatlan óvószerül két füstölőszer reczeptjét küldte meg a kormány a vármegyének, egyiket a szobák, másikat a vesztegzárak és a kereskedelmi árúczikkek fertőtlenítésére. Az első salétrom, kén, spanyolviasz és storaxmézga keveréke volt. A másikban a borókafenyő fája, magvai, borostyánlevél, tömjén és kén mellett szerep jutott a kecskeszarvnak és lókörömnek is.
Annyi jót mégis találunk a kibocsátott rendszabályok között, hogy szigorúan tiltották a betegekkel való érintkezést, a halottak eltemetését pedig hatósági emberekre bízták. De Károlyi Sándor, mint királyi biztos, hasztalan iparkodott ez előírásnak érvényt szerezni, mert a tanúlatlan nép semmiféle módon nem volt rávehető, hogy óvatos legyen és betegeit, halottjait idegenekre bízza. Ezért azután a kormány keményen megdorgálta a vármegyét, hogy a kálvinista predestináczióba vetett vak hitével a nép saját vesztére tör. Meg is adták az árát. Ekkor még csak szórványosan lépett föl a baj. De 1742-ben rémítő pusztítást okozott, úgy hogy egész falvak néptelenül maradtak.
