Limitáczió. Fizetések.
Limitáczió. Fizetések.
A vármegye határozza meg minden egyes iparczikk árát; ez a limitáczió. Egy ilyen árszabásból tudjuk meg, hogy 1724-ben volt a törvényhatóság területén: szabó, kerékjártó, kovács, gombkötő, mészáros, varga, csizmadia„ szíjjártó, szűcs, kádár, fazekas, takács, czigánykovács és faragó.
Szabályrendeletek irják elő a szolgák járandóságát is. Egy ilyen limitáczió 1724-ből így hangzik: „Faragó gazda öreg béresnek, ki szekeret tud csinálni, évi fizetése hat forint. Azonfelül jár neki egy öreg szűr, egészen vászonnal béllelt száru, gombos, zsinóros abadolmány, borjubőrcsizma, négy pár bocskor, abanadrág, két fehér ruha, fekete süveg, vetés: a gazdáé egy köböl, magáé ugyannyi. Ha a gazda „száraz prebendára” akarja megfogadni, kap hat köböl buzát, egy darab esztendős sertést, továbbá lencsét, borsót, kölest, árpát, mindegyikből egynegyed köblöt.”
Uri rendek kocsisának járandósága nyolcz forint készpénzben, remekmente és abaköpenyeg két esztendőre: fekete süveg, borju- vagy lóbőrcsizma két pár, fejelés egy pár, fehérruha két pár, remekdolmány és nadrág.
A vármegyei tisztviselők fizetése 1732-ből így következik: első alispáné 200; másodalispáné 150, főszolgabiróé 100, esküdté 112, ügyészé 100, kommisszáriusé 200, a nyolcz alkommisszárius mindegyikéé 30, számvevőé 100, főjegyzőé 500, aljegyzőé 150, másodaljegyzőé 25, kapusé 12 forint. Mint látjuk, különösen meg van becsülve a főjegyző, mint a ki egész munkaerejét a vármegye ügyeinek tartozik szentelni; akkora tisztelet nyilvánult iránta, hogy az alispán mindig külön hívta meg a gyűlésben való megjelenésre.
