A vármegye anyagi helyzete.
A vármegye anyagi helyzete.
Mária Terézia kormánya fordította először figyelmét oly közmunkákra, melyek a vármegye közjólétének emelésére voltak hívatva. 1771-ben teszik meg az első lépéseket a Szamos szabályozására. Kivágják mellette a fákat, de fentartják a fűzeseket. Elpusztítják a parasztok malmait és halfogóit. Ez utóbbiak, melyeknek közönségesen zsalló volt a nevök, botokból meg rőzséből állottak és a folyót számos helyen egészen átfogták. A medertisztításra munkásokat rendeltek ki.
Tervezték az ecsedi láp lecsapolását is. Károlyi Antal gróf 1776-ban mérnökök kiséretében sok életveszély között bejárta az egész területet. 1777-ben tisztíttatni kezdte árkait. Domahidától Szamosszegig 16.790 öl hosszu és 2–5 öl széles csatornát ásatott, úgy hogy ennek következtében nagy terület juthatott mívelés alá. E munkálat 24.000 frt 11 kr. költségét a sajátjából fedezte.
Haladt a vagyonosodás és ezzel együtt az adózó képesség; már 1744-ben, alig hogy elmúlt a pestis, 41.852 frt 26 kr. adót róhatott a kormány a vármegyére. 1779-ben kisérletet tettek a pórok gazdasági helyzetének javítására alkotott úrbéri szabályzat életbeléptetésére.
A népnevelés ügye szintén figyelemben részesült. Mikor a „Ratio Educationis” végrehajtására, az országot a tanítás ügye szempontjából tiz kerületre osztották, Szatmár vármegye a nagybányai főigazgatóság alá került. De ezt utóbb a nagyváradival egyesítették. 1777-ben Miksa főherczeg méltónak tartotta a nagykárolyi iskolát arra, hogy magas jelenlétével megtisztelje.
