A Wesselényi-féle összeesküvés.
A Wesselényi-féle összeesküvés.
A törökkel kitört háboru a szentgotthárdi győzelemre s ez ismét a vasvári békére vezetett. A magyar főurak azonban annyira elégedetlenek voltak ennek pontjaival, hogy magának a nádornak, Wesselényi Ferencznek a vezetése alatt, összeesküdtek a király ellen és fegyveres felkelést határoztak el. Részt vett benne az ifjú Rákóczy Ferencz, II. Rákóczy György fia is; éppen az ő eljegyzését s utóbb menyegzőjét Zrinyi Ilonával, használták fel az összeesküvők terveik megbeszélésére. De Wesselényi Ferencz nádornak 1667-ben bekövetkezett halála után, a titkos szövetség előbbi hazafias czéljai, mindinkább önző érdekeknek adtak helyet, a mi a sikeres együttműködésnek csak akadálya lehetett. Hozzájárult még ehhez, hogy szándékukról a kormány még idejében értesült s a felkelést vérbe fojtotta. Zrinyi Péter, Frangepán és Nádasdy 1671-ben a vérpadon végezték életüket; egyedül Rákóczy Ferencz kapott kegyelmet, tekintettel fiatalságára s anyja, Báthory Zsófia érdemeire, ki férje halála után ősei vallására visszatérvén, a keleti részeken a katholiczizmusnak nagy pártfogója lett s a ki a felkelés ideje alatt is annyira hűséges híve maradt a királynak, hogy serege élén Munkács falai alá közelítő fiát ágyúlövésekkel fogadta.
E zavarok alatt ismét feléledt a régi ellentét a vármegyei nemesség és a szatmári vár rakonczátlan s fosztogató őrserege között. Már 1668 julius 28-án Csegöldön azt végezte a közgyűlés, hogy mindenki fegyverkezzék a német katonák ellen s mikor parancsolják, „lóra üljön”. De az összeütközés a két fegyveres hatalom között csupán 1670-ben következett el. Szirmay, a ki ezt 1669-re teszi, így beszéli el.
A vármegyei nemesség Kemény János erdélyi fejedelem özvegyének, Lónyay Annának aranyosmeggyesi várában összegyülve, elhatározta, hogy a várbeli katonaságot, mikor az Nagybánya vidékén tett portyázó útjáról hazafelé tart, a Gombás erdőben meglepi és csúffá teszi. A meggyesi vár tornyában fogja őket egy őr lesni, s mikor a kijelölt helyre érnek, a nemesség elül-hátul rájuk támad s a többi a fegyverek dolga lesz. A terv sikerült. A zsákmánynyal megrakodott s attól mozogni is alig bíró németeket megtámadták, s a Szamosnak szorították, úgy hogy nagy részök ott lelte halálát. A vezéreknek: Mikolay Boldizsárnak, Szodoray Boldizsárnak s Kende Gábornak nagy lett ugyan a magyarok előtt a dicsőségük, de annál többet kellett szenvedniök a németektől.
Az esemény bizonyára így ment végbe, ha a részletek némelyikén az epikus felfogás változtatott is valamit.
Időközben azonban a Wesselényi-féle fölkelés kudarczczal végződött; a megyének tehát rettegnie kellett az államhatalom bosszújától, annál inkább, mert Strassoldo várparancsnok olyan színben tüntette fel a dolgot, hogy a nemesség az ő bevásárló markotányosait verte szét. Mit tett tehát a vármegye? Letagadta, hogy a csetepaté az ő tudtával és akaratával történt. Erről a törvényhatóság 1670. június 21-iki kisnaményi és június 28-iki gyarmati közgyűléseinek jegyzőkönyveiből értesülünk, melyek egyszersmind tisztább képet nyújtanak az egész eseményről. Az utóbbi helyen és alkalommal hozott határozat így szól: „Az nemes vármegye unanimi voto konkludálta Minthogy az elmúlt napokban az nemes vármegye akaratja ellen s híre nélkül némely vármegye tagjai, kik most vármegyén kívül vannak, Strassoldo maga és markotányosai szekereit, borait és lovait elvették s hova tették, magok tudják, 479s e kárért Strassoldo az vármegyétül elégtételt követel: hogy az vármegye ártatlan tagjai ne károsíttassanak, ő kegyelmek, az kik az kárt tették és el is költötték, egy hó alatt restituálják. – Az vármegye Strassoldot Gyulaffy, Váradi és Uray Mihály javaibul fogva rekompenzálni.”
Az aranyosmeggyesi várkastély.
Wesselényi Ferencz.
(Eredetije a krasznahorkai várban)
Thököly Imre.
(Az Orsz. Képtárból)
Mit sem használt a palástolás. A császár vizsgáló-bizottságot küldött ki, mely a tetteseket kinyomozta. Lónyay Annát és összeesküvő társait javaiktól megfosztották, őket magukat „levelessé tették”, azaz száműzték.
Szatmár vármegye megadta magát sorsának. Legföllebb annyit tudott kieszközölni, hogy ezután a német vitézek mellé ellenőrökül biztosokat küldhetett ki, ha azoknak a vármegye területén akadt dolguk. Egyébként azonban engedelmesen teljesítette a kommendánsok parancsait, bármit rendeltek is azok. Csupán egyet közlünk a sok számadás közül.
„Spankau és Ivanelli tábornokok rendeletére adott a vármegye a szatmári vár megerősítésére 374 porta után 4485 ingyen munkást, épülethez való gerendát 349 darabot. Beszállított 1496 szekér tűzifát. De ezek nagyobb részéért mégis fizetett a várparancsnok; egy szekér tüzifáért 90, egy gerendáért 72 dénárt. – Azonkívül akárhányszor kényszerítette a szegény népet, hogy megszámlálhatatlan sok szekér tüzi-fát és gerendát szállítson. – Ugyanebben az évben Dunevald felszólítására adott 40 szekér szénát, 50 köböl zabot; ugyanő úgyszólván szüntelenül hordatott a szegény nép által a saját konyhájára fát; ezen felül Dunevald zabot, szénát, búzát s más élelmiszereket csikart ki katonái által a póroktól. – Strassoldo pedig, mikor vitézeit kiküldte, hogy szövétnek számára való csepűt követeljenek a szegény néptől, egyúttal kendert, szalonnát, aszalt szilvát, komlót, hüvelyes veteményeket harácsoltatott.”
