A török hódoltság kora.
A török hódoltság kora.
De még mindíg nem ürítették ki fenékig a keserűség poharát; még csak most következett be a török hódítás és a kuruczvilág. A felvidéki üldözött nemesség ugyanis, a kegyetlen hóhér-tábornokok pallosa elől Erdélybe menekült. Majd mikor innen a szultán parancsára Apaffy kiutasította őket, török területen vonták meg magukat s innen csapkodtak be a király uralma alatt álló megyékbe. A török is akadálytalanul terjeszthette éjszak felé uralmát, mióta Nagyvárad és Szent-Jobb az ő kezére jutott, Székelyhida pedig leromboltatott. Eljárásuk abból állott, hogy leveleket küldözgettek az egyes községekre, követelve, hogy hódoljanak meg, mert különben elrabolják őket. Ha vonakodtak, váratlanul rajtuk ütöttek és a munkaképes férfiakat meg a szemrevaló nőket rabságba hurczolták. A kiket nagy összeg pénzen ki nem váltottak hozzátartozóik, az örökre odaveszett. Erdély felől pedig Kővár kormányzója, Teleki Mihály, háborgatta a vármegye szomszédos részeit.
A szatmári török hódoltság legérdekesebb okirata egy 1673. évi jegyzőkönyv, melyben a Szamostól keletre fekvő községek bírái hit alatt tanúságot tesznek, hogy mit szenvedtek a török és kurucz hadaktól, meg Teleki Mihálytól. A vaskos füzet alsó sarka elkopott s egyes részek olvashatatlanokká váltak, de így is sokat mondanak. Terjedelme miatt csak egyes részeit közöljük.
Dob. Az dobi bírák hitek alatt így vallnak: Két esztendeje az elmúlt Szent-Györgán-napján múlott el, amiólta, Szentjobbon lakó Huszaim ispajának hódolunk s adózunk. Az idő alatt 300 frt-nál többet fizettünk; azonkívül mézet, vajat egy időn adtunk húsz-húsz itczét, Erre az esztendőre tizenkét itczére engedte a mézet, a vajat is, de még azt meg nem adtuk azon Huszaim ispajának. Török császár adaját fizettünk az elmúlt esztendőben tizenhat forintot. Az idén meg nem adtuk, melyért igen fenyegettenek, ha be nem visszük s egy hét múlva; magunkat levágnak, feleségünket s gyermekeinket rabságba viszik – szólott. Igen félünk…
Gilvács. Az gilvácsi bírák is hitek után ez szerint vallanak: Két hete múlott, az gilvácsi határról hajtottanak el a magyar katonák, kik csak alá s feljárnak az országban, százhetvennyolc ökröket, mely marhákat az mindszenti földekre hajtották; ott változtatták meg az katonák az ökröket, két-két forintot adván vissza az káros embereknek, kik búzát vittek volna az szakmári piacra. (A többi olvashatatlan.)
Tagy. Ez helynek bírái is hitek alatt így felelnek: Szent-Jóbon lakó Murthuzán ispajának Szent György napon múlott esztendeje hogy hódolunk. Az elmúlt esztendőben adóztunk fl. 30. Császár adaja fl. 8. Erre az esztendőre is császár adaját fizettünk fl. 8. Az maga adaját is igen kéri, de még meg nem adtuk.
Erdőd. Az erdődi bírák hitek után így vallnak: Az elmúlt 1672. esztendőben Szent-Mihály nap tájában Csiffre Hasszán, Váradon lakó, rabolt el maga jelenlétében azon helyből tíz embert. Ezek közül két embert váltottak meg négyszáz forinton, egy embert penig az császár adajában megtartván. Azt váltották meg hetvenkét talléron; az két embert az napig sem tanáltuk fel: odavesztek. Az erdődi templomot felverték ugyanazon rabláskor. Onnét sok szép posztóköntösöket, fejérruhákat, sakramentumhoz való két ezüst pohárokat, kik legalább megértek volna, a mint a törököktül hallottuk, 700, id est hétszáz forintokat a két ezüst poharakon kívül. Ezeken kívül is 480azon rabok váltságában fizettünk 300 forintokat, egy menyecskéért másfélszáz tallért, mely sarcolás egy summában teszen fl. 1099 d. 60.
Ez idén is fizettünk császár adaját ötvenkét forintokat, Csiffre Hasszánnak magának ötven forintot. Ezen kívül mézet, vajat, húsz-húsz itcét… két vágó tehenet és egy fejős tehenet (adtunk.) Császár adajáért erősen fenyeget. Nyolcad nap alatt ha be nem visszük........ Igen félünk. Az ő felsége lábas marháit az majorból az éjszaka elhajtották valami kóborlók... Az csordapásztorunkat Somlyóra tartó katona, Farkas Dani, Ács János és Kántor János elvitték, megsarcoltatták az tasnádi erdőn, ötven forintot kellett nekiek fizetni, addig el nem eresztették.
Gyűrös. A gyűrűsi bírák hitek után így vallanak; Mi Váradon lakó Doboka ispajának három esztendeje, hogy hódolunk. Esztendőnkint fizettünk száz forintot, húsz itce mézet. Két esztendőben adtunk, erre még nem adtuk. Három teheneket adtunk. Császár adaját egy esztendőben fizettünk 28 frtot; erre az esztendőre is kéri azon Doboka ispaja. – Egy gyűrűsi embert megfogták Török István és Vas Marci nevő rebellis katonák; megsarcoltatták, hat forintot vöttek rajta. – Ezen faluból négy embert rablottak volt el harmadizben az törökök; az hárma most is oda, az egyiket másfélszáz forinton váltottuk meg Doboka ispajátul.
Alsóboldád. Az alsóboldádi birák ez szerint vallanak hitek után: Vagyon két esztendeje, hogy reánk ütének a törökök, kiknek elöttük járó volt Juszup iszpaja, Váradon lakó. Tizenkét embert vittenek el Boldádról, melyek máig is oda vadnak, sehol hireket sem halljuk. Öt esztendeje, amiolta hódolunk. Ez idő alatt fizettünk 120 forintot.... László Deáknak hódolunk, ő az Urunk. Császár adaját tavaly adtunk s fizettünk 7 frt 70 dénárt. Erre még nem fizettünk. Kapi tány Keresztes András úr megfogott volt egy.... János nevő embert........ reá fogták, hogy kémséget visel. Keresztes András a somlyai kapitány vött rajta negyven forintot....
Nagyszokond. Ez nagyszokondi bírák hitek szerint vallják: Négy esztendeje múlt, hogy őket is Váradon lakó Dobuka ispaja elrablotta. Vittek el tizenhárom embereket: az ketteje visszaszaladott, a többi mostan is oda vannak, hírét sem halljuk. Azólta hódolunk azon töröknek, Doboka iszpajának. – Egy házat égettek meg a rabláskor, egy embert megöltek. Ezólta fizettek adóban 26 forintot Dobokának. Császár adaját is kérik most, de még nem fizették.
Medes. Az medesi bírák így vallanak: 1672. esztendőben rablottak az törökök ez faluból tizenkét embereket, egyet ismét levágtak, de a rabok sarc nélkül megszabadultak. Most penig Esztergomi iszpajának Váradra három esztendő alatt fizettek és adóztak 55 forintot. Császár adaját most kérik.... Egy borjús tehenet is adtunk. Most is rablással fenyeget, ha az császár adaját be nem viszszük hat nap alatt.
Sós. Az sósi bírák hitek után így vallanak: Három esztendeje, hogy hódolnak Váradon lakó Gencsy ispajának. Fizettek és adóztak neki 67 frt 50 dénárt.
Bagos. Az bagosi bírák s polgárok hitek után így vallanak: Az felső 1672. esztendőben Szent Mihály nap előtt hét héttel feles törökökkel csapván vagy ütvén Bagosra Váradon lakó Csathó ispajának fia Bárkjak nevő törökkel, kik az faluból rablottak el férfiakat, asszony-embert kettőt és leányokat huszonnégyet (nro 24). Azonkívül két férfiakat vágtak le. Lovakat hajtottak el nro 28-at. Az feljebb megírt 24 rabokat az váradi Olaj bég kilencszáz forintokon bocsátotta el. Csathó ispajának Szent Mihály napjától fogva kellett fizetnünk s adóznunk 173 frtot.
Ujfalu. Az ujfalusi bírák is hitek után így vallanak: Az miolta Bagost elrablották az törökök, Váradon levő Bécsi agának kellett meghódolnunk. Mert ha meg nem hódultunk volna, minket is el akartak rablani. Mely Bécsi agának azolta adóztunk s fizettünk készpénzt 96 forintot.....
Ura. Hasonlóképpn az urai bírák is: Szentjobbon lakó Ili ispajának szükségképpen kellett meghódolniuk, hit szerint vallják: Fizettek Szent-Mihály-naptól fogva 56 forintot kilenc honap alatt.....
Domahida. Hitek után így vallanak az domahidi bírák is. Hogy a bagosiakat elrablották, úgy kellett meghódolnunk Ili pasának, kinek adóztunk 69 forintot. Császár adaját fizettünk 16 forintot.
Királydarócz. Ez helyben csak hat ember lakik Szatmár vármegyei részen, a többi az erdélyi párton vagyon Külső-Szolnok vármegyében, kik Váradnak megvételétől fogvást az váradi passának hódultak s hódulnak most is. Ez Szatmár-megyei részen lakó hat embereknek is szükségképpen kelletik hódulni. Esztendőnkint ez hat emberek kontribuálnak a passa adajában a magok részek ről 70 forintot. Hitek szerint mondják: Az elmúlt 1672. esztendőben a rebellisek hajtottak el ez határról lábasmarhákat, tehén- és ökörtulkokat numoro 40.
Majtény. Az majtényi bírák is hitek szerint mondják, hogy az elmúlt 1669. esztendőben váradi Gutthor Rézmány nevű török rablaton el bennünket. Hat embert vittek el rabságba, melyek közől egyet váltott meg az atyja kétszáz forinton. id est fl. 200. Az öt ember most is oda van.
Azután in Anno 1670 Szent-György-nap tájban Váradon lakó Huszaim aga hódoltatott meg bennünket. Esztendőnkint kellett neki fizetnünk 300 frtot. Az megírt 1670. esztendőtől fogva fizettünk summa szerint......
Most penig az jelen való 1673. esztendőben Szent-Jakab-nap táján az pártos magyarok hajtottak el harminczkilencz tulkokat az török földre Várad felé, melyek közül négyet haza hoztak: ketteit Berettyóújfaluból, hármát Irsepalyból, negyediket Debreczenből.
Erdődalja-Béltek. Ez helynek bírái is hitek után így vallnak:......esztendőben Szent-Mihály-nap tájban Váradon lakó Husszaim több törökökkel reájok ütvén........vittek. harmad félszáz forintban sarcoltatván meg, ugy bocsájtotta el. Azolta már minden esztendőben adóznunk kellett. Fizettünk háromszázharminczhárom forintokat. Most az császár adaját is kéri rajtunk az harács. Meg is fogta több emberünket érette, két hetet terminálván hogy megküldjük, mert ha be nem küldjük, elrabol bennünket.
Dobra. Az bírák hitek után így vallnak: Miolta a két hatalmas császár között a békesség vagyon, csak egy esztendőben nem adóztunk. Akkor osztán Váradról Csiffre Hasszán reánk ütvén, 28 embereket elrablott. Vágtak le három embert. Azon rabláskor egy házat égettek meg. Váltottak meg az huszonnyolc ember közől hármat. Egyet háromszázhatvan forinton, id est fl. 360, az másikat is fl. 360. Az harmadikat hétszáz forinton, egy pár nuszton, id est fl.200. Azólta ez fenn megírt summa pénzen felül vőtt rajtunk Csiffre Hasszán hétszáz tallérokat, id est talleros nro 700. Az rabokban Váradon 25, egy penig Törökországban vannak; nem tudjuk holott, hírét sem halljuk.
481Azonkívül 1672. esztendőben reánk ütvén az somlyai katonák, az Gáthi Péter nevő falunkbéli embernek kamorája ajtaját bevágták, borát, búzáját, mint akarták, tékozlották: Bakó Bálint, Farkas Dani és több katonák. Ma is az somlyai katonáktól két vagy három napi nyugodalmunk nincsen; szüntelen rajtunk vadnak.
Nántű. Nántü bírái is hit szerint vallják: 1670. esztendőtől fogva hódulunk váradi Csányi ispajának. Akkor nyolc embereket raboltatott el közülünk. Egyik elmenekült, az hét ember ez penig oda vagyon. Már Csányi ispaja megholt, a fia hódultat bennünket. Esztendőnként harmincz forin tot (adunk). Az császár adaját is az elmúlt idén megvötték rajtunk. Most is rablással fenyegetnek, ha két hét alatt be nem viszszük.
Az elmúlt esztendőben az somlyai katonák reánk ütvén, egy Bibarc Máté nevő embert meglőttek.
Madarász. Szatmár várához tartozó jószág. Az itt való bírák hitek szerint vallják: Ez szerint 1672. esztendőben, Szent-Mihály-nap táján hódultatott meg bennünket Váradon lakó Ibrain ispaja. Azolta vött rajtunk 175 forintot. Az török császár számára vött rajtunk fl. 80 id est nyolcvan. Mostan kérnek az török császár adajában harminckilenc forintokat, melyet tizednapra kíván tőllünk. Ha be nem vihetjük, elrabol bennünket.
Az elmúlt 1672. esztendőben Szent-Simon nap tájban reánk ütvén, az somlyai katonák, 17 ökrünket elhajtották. Melyeket az erdélyi párton Kaznicz nevő oláh faluban feltaláltunk, de az somlyai kapitány, Keresztes András, kilencnél többet meg nem adott. Az többit ha kerestük, azt mondotta, vasban veret bennünket s ott rothaszt el. Ugyanakkor egy emberünket megfogván, hat hétig fogva tartott s azt mondotta: Ha ezután marhát kerestek, vasban veretlek; meglátom, ha az német kiveszen benneteket.” Az marhahajtó katonának egyike Gáll János, második Farkas Dani, a harmadikat Lippainak hívják. Item in anno 1672.......................
Károly oppidum. Az károlyi hites bírák így vallanak: In anno 1670. circa festum Sancti Michaelis Somlyórul kicsapván a katonák az károlyi és bobaldi tehénmarhacsordát, hétszázig valót, Somlyóra hajtották. Nro 700.
Ugyanakkor három bobádi embereket öltenek meg a somlyai katonák az marha mellett. Nr. 3.
In anno 1671. aratás előtt az váradi törökök Kaplyan nevő falura csapván, a Károlyi mezőn négy embereket fogtak el, melyek azótáig is török rabjai; nem is tudják, hol legyenek. Kaplyanban egy embert vágtak le.
Annak utánna ismét ugyan az törökök Szentjobbról be csapván, az károlyi ménes mellől két embert, az ökör mellől is kettőt vittek el. Amelyeknek ketteje viszszaszaladott, de az ketteje ez napig is oda vagyon, kiket nem is tudnak, hol legyenek.
Elharácsoltak numero 2.
Anno 1673 Szent-Iván hetiben feles magyarral a váradi törökök kicsapván, vágtanak le tizenkilenc embereket. Nro 19. Akkor két embert is vittek el, melyeket sarcon bocsátottak ki.
Ugyanazon héten, die 7. Apr. az károlyi mezőről az károlyi lóménest, nro 155, hajtották el Váradra, id est százötvenöt. Ugyanakkor az törökök két gyermeket vittek el, melyek közől Váradról váltottunk ki egyet, a másik elszaladott volt.
Mostan ismét a gencsi földről tizennyolc számu tehénféle barmokat hajtottak el az szentjóbi törökök magyarokkal együtt. Nr. 8.
A csanálosi földről hajtottak el az szentjóbi törökök magyarokkal együtt harminchét tinóféle barmokat. Nr. 37.
Az feljebb megírt sok kártételek után..........az török császár számára kellett meghódolnunk. Minden esztendőre kilencszáz forintot kellett ígérnünk. Fl. 900.
Ez megírt summában adtunk most pünkösd ünnep tájban ötszázötven forintokat. Fl. 550. Ez jelen való Szent-Ivány-havában ugyan a károlyi emberek öt lovakat váltottak vissza, de az kidei földön jutván, az erdélyi párton csavargó katonák elvonták tőlünk. Nr. 5.
Iriny. Az itt való bírák is így vallanak: Váradon lakó Oroszlán aga hódoltatott meg bennünket. Ennek három esztendeig kellet adóznunk. Esztendőként harminckét forintot vött rajtunk, mely tészen fl. 96. Azonkívül mézet, vajat ajándékban. Mostan, ebben a negyedik esztendőben ugyan Váradon lakó Memhet csauznak kell hódolnunk. Ennek adtunk 24 frtot. De még meg nem alkudt velünk esztendőszámra.
Tomány. Az mostani felzavarodott időben az rebellis magyar katonák reánk ütvén az erdélyi pártrul, sok károkat töttenek és követtek el rajtunk, mely legalább kétezer forintakra extendáltatik. Tudjuk, az magyarországi határból az erdélyiek magoknak egy darab szigetet elástanak, kin az mai napig is kapdosnak az kolcsériak Delei Ferencvel együtt, de eddig is az Úr, Károli László (főispán szó kihúzva) úr ő nga nem engedett és ellenzette tüllök.
Erdődszáda. Az itt való bírák hitek után így vallják: Az erdélyi pártra menő rebellisek, Teleki Mihály úr ismét-kijöveteliben faluul töttenek őnekiek marhájokban és egyébféle javakban ezerszáz forint ára kárt. id est fl. 1100.
Aranyas. Ezen aranyasi bírák is hitek után vallják: Teleki Mihály kijöveteliben magyar rebellisek rájok való ütésekben vallottak nyolcvan forint kárt, id est fl. 80.
Válaszut. Ad arcem Szathmár pertinet. Hitek után vallják az itt való bírák és vajda: Az magarok az elmúlt őszön reájok ütvén, az vajda házát felverték. Vallott miattok tizenkét forint ára kárt. Nr. 12.
Barlafalva. Az itt való vajda, Illyés vajda, hite után vallja: Az elmúlt őszön rebellis magyarok reája ütvén, az házát felverték, jó paripáját elvitték. Vallott száz forint ára kárt. Id esfl. 100. Tudja azt is, hogy az kocsériak az tományi szigetet az erdélyi parthoz fogták.
Alsószopor. Az szopori bírák, kik szatmár vármegyei részen laknak, hitek után vallják: Hogy az békesség az két hatalmas császár között meglőn, az úr, tekint, és ngos Károlyi László úr ő nga, Szatmár vármegyének főispánja, Szatmárra behívata bennünket, megparancsolá ő nga, hogy az töröknek ne hódoljunk. Az török penig, Váradról Gencsy Memhet Alaj bék sokat fenyegetett, írogatott reánk: ha meg nem hódolunk, elraboltat bennünket. Azonban reánk ütvén, (ezelőtt két esz tendővel) kilenc embereket rabságra vittek, mely ez óráig oda vadnak. Egy azt izente, vigyünk 482400 forintot s a rabokat kiadják. De az pénzt elvötték, az rabok ez ideig is oda vesztenek. Azoltától fogva öt urunk volt, kiknek kellett adóznunk török császár adajával együtt 1000 frtot. Az magyar hadak is töttek 600 forint ára kárt; az falut felégették.
Hasonló vallomásokat tettek Gencs, Piskárkos, Rákosterebes, Csomaköz, Vada, Esztró, Hirip, Szakasz, Sándorfalva, Mezőpetri, Farkasaszó, Dengeleg, Endréd, Bere, Csomaköz, Krassó, Penészlek, Mezőterem, Felsőboldád, Oláhújfalu, Oláhtótfalu, Szelistye és Felsőszopor bírái.
A kuruczok elvadultsága oly fokra hág, hogy még a sírboltok felverésétől sem riadnak vissza. Igy rabolta ki Horvát János a krasznabélteki templomban egyes főurak koporsóit s az onnan elvitt drágaságokat Olasz Lénárdnak adta el. A szolgabírák ezért 1678-ban maguk elé idézik az orgazdát, hivatalosan értesítve őt, hogy „mivel a Prépostváry Zsigmond, Toldy István és más urak sírjait a bélteki templomban fölverték: az annak előtte szatmári végházban lakozott, de mostan bujdosásban levő gyalogok, aliter talpasok, hajdúk hadnagya, Horváth János vagy más akárkik által kegyelmed kezéhez taliter-qualiter deveniált arany-, ezüst-marhák, köntösök, koporsókban és testeken levő ékességek, öltözetek felől számoljon.” Még ma is látszik a krasznabélteki templom jobboldali mellékoltára alatt levő Prépostváry Zsigmond koporsóján az erőszak nyoma.
