Kormányzati intézkedések. Az 1647-iki portális összeírás.
Kormányzati intézkedések. Az 1647-iki portális összeírás.
Hogy mit tettek a református vallás felvirágoztatására, azt az előbbi fejezetben adtuk elő. Most egyéb kormányzati intézkedéseiket tárgyaljuk, melyek azért is nevezetesek, mert először nyújtanak tiszta képet a vármegyéről. Ugyanis a tizenhárom felső vármegye 1649-ben gyűlést tartott s abban meghatározta, hogy az urak, megyék és városok mennyi lovas és gyalog katonát kötelesek tartani Ónod, Szendrő, Putnok és Diósgyőr végvárak védelmére. E czélból összeszámlálták a portákat, hogy azok szerint róják ki a honvédelmi terheket. A munkálatnál az 1647. évi 36. törvényczikk szerint kellett az összeíróknak eljárniok, mely a következő szabályokat írta elő miheztartás végett: 1. Egész telken lakó négy jobbágy, kiknek mindegyike hat-hat ökörrel szánthat, egy portának vétessék. A hol négy ökörrel szántanak, ott négy ökrü négy jobbágy legyen egy kapu. Hogyha pedig egész helyen lakik is, de négy vagy hat ökrön saját erejével nem szánthat, csak félekének kell számítani. Viszont, ha féltelke van, hiába szánt négy vagy hat ökörrel, azért az ereje csak félekét tesz. 2. A félekéjű jobbágyok, kik „czimborálva” szántanak, nyolczan számláltassanak egy porta nevezet alá. 3. A zsellérek és a „marhátlan” jobbágyok tizenhatan tesznek egy kaput. 4. Ez összeírásból kimaradnak, mert porta-adót nem fizetnek: a falusi bírák, cselédek, felszabadított jobbágyok, korcsmárosok, sáfárok és a kiknek a háza leégett.
Ujabb összeírás nélkül kiróttak Rákóczy Györgyné özvegy fejedelemaszszonyra 300, Kisdi Benedek egri püspökre 50, a Károlyi családra 20, Prinyi Zsigmond, György, Imre és Gáborra 12, Rozsályi Kún Istvánra 26, Bedegi Nyári Zsigmondra 3, Nyári Bernátra 10 lovast. A vármegyének összesen 45 lovast kellett tartania. Ebből is a következő nagybirtokosok, kiknek 9–10 portájuk volt, 11 lovast tartottak; névszerint: Kornis Ferencz, Zólyomi Miklós, Rhédey Ferencz és Becsky György. Nagybányára róttak 4, a 390 ármálistára 9 lovast. A fenmaradt 21 lovas ellátásán osztozott a 123 és fél portával bíró közép- és kisbirtokos nemesség, melynek vagyona fél és öt porta között ingadozott. Neveik:
Az Uray Gáspár járásában: Farkas István, Vetéssy István, Debreczenyi György, Németi János, Daróczy István, Sárközújlaki György, Szamosújlaki György, Csomaközi Zsigmond, Csomaközi Boldizsárné, Mikolay István, Uray Miklós, Sulyok Ferencz, Sulyok György, Kende Ádám, Sulyok János árvái, Sulyok Péterné, Némethi János, Szennyesi Gábor, Szilágyi Jánosné, Szilágyi István árvái, Kökényesdi Péterné, Tepesics Zsigmond, Idősb és ifjabb Kende András, Apagyi Miklós, Kölcsey György, Zsigmond, Gáspár és Péter, Kende Gábor, Ispán Ferencz, Mosdósi, Gyulaffy László, Kóródi Tamás.
Az Irinyi járásában: Buk Zsigmond, Dengelegi Zsigmond, Csomaközi Mihály, a porteleki, endrédi, irinyi és berei nemesség (együttvéve 1/2–2 portával) Kidei Gyulay István, Kidey Jánosné, Tomcsányi Györgyné, Borsody István, Veszprémy 463István, Eőry Sándor, Vas István, Balásházy Miklósné, Jármy Gergely, Vitkay György, Mihály és István, More János, Makó István, Petróczy Boldizsár és László, János deák, Hagymásy György, Ibrányi János, Hunyady Mihály, Szentivány Miklós, Nagy István, Iklódy András, Szennyesy Tamásné, Szennyesy István árvái, Kende Péterné, Buday Dániel, Széchenyi Mihályné, Márton Tamás, az egri, megygyesi, gacsályi, adorjáni, atyai, ujlaki és tótfalusi nemesség (együttvéve 1/2–2 portával. )
A Bornemisza István járásában: Matócsy Ferencz, Dányády András, Pató Gábor, Huszty Pál, Haller Istvánné, Gávay Jánosné, Vég János, Elek Máténé, Bessenyődy Gáspár árvái, Csoknyay János, Szabó Gergely, Kovács Gergely, Nábrády Miklós, Veress Istvánné, Farkas Pál, Tatay Imre, Danya Miklós, Tunyogi Mihályné, Thury Miklós, a tunyogi nemesség, Sós Istvánné, Uray Gáspár, a nagyszekeresi nemesség, Némety Pál, Pongrácz Pál, Szatmáry István, Kálmándy István, Kide György, Rápolty István idősb és ifjabb, Zoltán Józsáné, Szatmár város (1 1/2 porta), Váraljay János, Császár András, Rápolty Györgyné, Uray Ferencz és István, Bagossy István árvái, Bagossy Pálné és Péterné, Bagossy Mihály és Miklós Horváth Mihály, Bük Sándor, Farkas Pál, Nagy András és több Szilágyi nemes Piskárkoson, Gálffy Péter, Zohor Zsigmond, Csukás György, Keczely János, Erdőhegyi János, a tyukodi, gencsi és domahidi nemesség, kivéve a Domahidy Miklós javait, Csomaközy László, Jó Mihály és András, a pettyéni és kóródi nemesség.
Megjegyezzük, hogy az ilyen összeírásban nem foglaltatnak a nemesség úgynevezett allodiális javai, melyek közvetetlen kezelésben voltak, csupán azok, melyeket jobbágyokkal míveltettek.
A szatmármegyei Rákóczy-birtokok két óriási uradalomba voltak beosztva: a szatmáriba és az ecsedibe. Az előbbinek leírását Szatmár-Németi város monografiájában adjuk, az utóbbi itt következik. Az ecsedi vár és a hozzá tartozó uradalom fölött, a Báthory-család kihalása után, hosszas per folyt, míg végre 1624-ben Bethlen Gábor nyerte királyi adományul. De gróf Bethlen István és Péter magvaszakadtával, 1645-ben, ez az uradalom is az I. Rákóczy György óriási birtokait szaporította. Középpontja volt a hasonló nevü lápban épült földvár. Bástyái hatalmas czölöpökön állottak, melyek a vizben kővé keményedtek. Hogy a vár megközelíthető ne legyen, télen szüntelenül vágták körülötte a jeget, nyáron pedig hosszu kopjanyelekbe erősített toló és húzva metélő kaszákkal vágták ugyanott a mocsári növényzetet, mélyen a viz fenekén is, és azután hajókra rakva, kihordták a partra, hogy ott megégessék. Bástyái: a Báthory-, Késcsináló-, Dobolyi- és Csaholyi-bástyák; ezek mindegyike oly hatalmas volt, hogy kőből épült számos lakó- és raktárhelyiséget foglalt magában. A vár 1669. évi inventáriumában az utókorra maradt az összes termek és melléképületek berendezésének leirása. Itt csupán az érdekesebb részleteket közölhetjük.
