A törvények kihirdetése.
A törvények kihirdetése.
Sőt némely községben a svábok között, mindjárt az április 11-iki szentesített törvények kihirdetése nyílt lázadásra szolgáltatott alkalmat. E forrongásnak nem volt ugyan hazafiatlan jellege, hanem inkább szocziális színezete; azért mégis elég aggodalmat okozott a jóérzésü hazafiaknak. Királydaróczon fegyveresen támadták meg a svábok a magyarokat és az oláhokat. Szaniszlón és Csomaközön az uraság földjeit akarták elfoglalni. Még lelketlenebb izgatásnak lettek áldozatai a vármegye keleti részein lakó oláhok, kik egyenesen ellenségeinkkel czimboráltak. A törvényhatóság e veszedelmek elhárítására rögtőnitélő bíróságot kért. Annyi volt már a rab, hogy a börtönökben sem fért el.
Történt pedig ez május végén, mikor Szemere hadügyminiszter a legönfeláldozóbb hazafiúi együttműködésre hívta föl a polgárokat. Önkéntes adakozásra búzdította a vármenye közönségét is. Kezdje meg a törvényhatóság a toborzást a honvédsereg részére is. – Tudatja, hogy a kormány a felszaporodott tennivalók miatt nem ér rá, hogy ezentúl mindenfelé leiratokat küldözgessen. A rendeletek a „Közlöny”-ben fognak megjelenni; tartsa kötelességének minden kerület, hogy azt legalább egy példányban járassa.
A vármegye, készületlensége következtében, az első pillanatban egyebet nem tehetett, minthogy főjegyzőjével, Riskó Ignáczczal „Hazafiúi Felszólítás”-t íratott. Mert még csak ott tartott, hogy a kerületeket kezdte megállapítani a nemzetőrség szervezésére. Középpontokká lettek: Károly, Szalka, Gyarmat, Csenger és Váralja
