A forradalmi hírek.
A forradalmi hírek.
A vármegye rendeire villámcsapásként hatottak a forradalmi hírek. Gabányi Sándor másodalispán az 1848. évi márczius 29-én tartott közgyűlésen, hívatkozva az egymást meglepő gyorsasággal követő országgyűlési „nagyszerű” eseményekre, örömét nyilvánítja a váratlan fordulat fölött. Azután felolvastatja István nádor levelét, melyben a nevezett főherczeg közli a független felelős minisztérium megalakítására vonatkozó tervet, s hogy gróf Batthyány Lajos lett a miniszterelnök. Ezzel együtt Batthyány a csend és rend fentartására hívja fel a vármegyét. Értesíti a törvényhatóságot a közteherviselés, a papi tized eltörlése és az úrbéri viszonyok megszüntetése tárgyában hozott törvényczikkekről; utasításokat ad ezek végrehajtására. Felhívja a vármegyét, hogy mindezt népszerű emberek útján falunként adják tudtára a népnek; hirdessék ki, hogy az úrbéri tartozásokat a törvények szentesítéséig változatlanúl kell teljesíteni.
A vármegye – a jegyzőkönyv szavai szerint – polgári örömérzéssel értesül minderről és polgári köszönetet szavaz ez eredményekért István nádornak és hazafias örömmel üdvözli a sajtószabadságot.
A régi rend emberei természetesen nem maradhatnak meg tovább méltóságaikban. Gróf Károlyi György, az újonnan kinevezett főispán foglalja el az elnöki széket, a megváltozott időkhöz képest minden szertartás nélkül. Alispánok Eötvös Mihály és Domahidy Menyhért lettek. Az időközben elhalt Korda Lőrincz helyébe Nagy Ignáczot küldik föl az országgyűlésre s utasításba adják neki, hogy működjék közre azok fölmentésében, a kik e vármegyéből a szeniorátus és a majorátusok ellen izgattak. Azonban a rendi országgyűlés már utolsó napjait éli; készülnek a képviselőválasztásra. E végből a vármegyét a következő kerületekre osztják: 1) a nagybányaira 36, 2) az aranyosmeggyesire 53, 3) a krassóira 53, 4) a csengerire 45; 5) a gyarmatira 49; 6) a károlyira 18; 7) a szalkaira 27 községgel. Középponti választmányt is alakítanak, melynek elnökévé Gabányi Sándort teszik meg. A megválasztott képviselők közül Kovács Lajost és Riskó Ignáczot említik a jegyzőkönyvek.
A budapesti kormány helyzete azonban kezdettől fogva nehéz volt a bécsi miniszterek ellenállása és a nemzetiségek fészkelődései miatt. Minthogy tehát az összeütközés elkerülhetetlennek látszott, Batthyány miniszterelnök már május havában elrendelte, hogy készülni kell a védelemre és e végből járásonként szervezni kell a nemzetőrsereget.
Szatmár vármegyét teljes készületlenségben találták a korszakalkotó, nagy események, úgy hogy itt nem csupán az anyagi eszközök hiányoztak a küszöbön álló élet-halálharcz felvételére, hanem, a régi szabadelvűek kis csoportját leszámítva, még a lelkesedés sem volt meg. A köznemesség az alkotmány megváltozásában ősi jogaitól való megfosztását látta és kedvetlenséggel nézte az ujabb fejleményeket. A parasztság nem volt előkészítve az érdekében hozott jogi vívmányok felismerésére és megbecsülésére. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy még augusztus végén is, midőn a haza már a legnagyobb veszedelemben forgott, minden buzdító toborzási kisérlet igen kevés visszhangra talált; senkisem akart 518önkéntes nemzetőrré lenni. A falvakat bejáró küldöttség elkeseredetten panaszkodott, hogy a földesúri hatalom alól felszabadult, úgynevezett új polgárok, akkora ellenszenvvel és ingerültséggel fogadták őket, hogy lelkesítő törekvéseikkel illetlen gorombaságnál és gúnyolódásnál egyéb eredményt nem tudtak elérni.
