II. Ferdinánd.
II. Ferdinánd.
Ez a szomorú esemény igen megfélemlítette a vármegyei nemességet, mert a nikolsburgi béke értelmében ismét a II. Ferdinánd hatalma alá jutottak. Megkezdődött a várak átadása és a német katonák beszállásolása. Ezek pedig hallatlan erőszakoskodásokat követtek el. A károlyi lakosok arról panaszkodtak a vármegyei gyűlésen, hogy a közéjük szállásolt német katonák házaikat és boltjaikat felverik, vermeiket felvájják, az embereket ütik-verik, sanyargatják, s mikor ők ez ellen tiltakoztak, azt nyerték válaszul, hogy nekik szabad kvártélyul adta ő felsége Károly városát. A nemesség is megijedt, mert azt hitte, hogy most a király bosszút fog állani azért, hogy egykor Bethlent támogatták; rettegtek a gondolattól, hogy ellenségeik vádaskodnak reájuk s majd szüntelenül Bécsbe kell futkosniok, hogy amnesztiát nyerjenek. De a királyi biztosok megnyugtatták őket: ő felsége szigorúan a nikolsburgi békepontok alapján áll; hiszi, hogy mind hívek hozzá, de a ki akadékoskodik, azzal hatalma egész súlyát fogja éreztetni.
De azért mégis történt 1631-ben valami olyan esemény, a mi a bécsi kormány gyanúját felkeltette. Híre járt, hogy a nemesség Kassán a király tudta nélkül titkos gyűlést tartott s abban, Rákóczy György erdélyi fejedelem biztatására, általános nemesi felkelést határozott, sőt kebeléből követet is küldött a Németországban harczoló Gusztáv Adolf svéd királyhoz; ezért gróf Esterházy Miklós nádor a többi közt Szatmár vármegyét is megdorgálta. De később oda módosult az egész kellemetlenség, hogy mind ez a híresztelés minden alapot nélkülöző koholmány s ezt a király is elismerte kiáltványában.
