Honfoglaláskori sírok.
Honfoglaláskori sírok.
Szakszerű ásatásnál, báró Vécsey József és Rómer Flóris társaságában Hugyajon, e sorok írója is részt vett, de a felásott nyolcz sír közül csak egy csontváznak gyomortáján találtak egy jellegzetes honfoglaláskori szíjdíszítést és két kis hegyesvégű egyszerű bronz fülkarikát. A csontvázak teljesen el voltak porladva és csak egy koponya volt megmenthető.
A bezdédi temető 17 sírja közül 11 lovas-sír volt. Ábrákkal kisért, terjedelmes leírását az Arch. Értesítőben 1896-ban már közölvén, e helyen csakis a leletből levont következtetéseket jegyezzük fel.
A lócsontvázak egy esetben hanyatt kinyújtóztatott helyzetben, fejjel nyugotnak, a lábbal keletnek fekvő emberi csontváznak jobb, tíz esetben pedig bal oldalán voltak elhelyezve. Egy esetben női csontváz mellett.
A lovak megkötözött lábakkal, élve lettek eltemetve, még pedig úgy, hogy a hátsó végtagokat az ember talpa elé hajlították. A lovaknak hátsó 385része vízszintesen feküdt a sír fenekén, gerinczoszlopa meg volt csavarodva úgy, hogy a lónak a feje állával vízszintesen elhelyezve, az emberi csontváz térde vagy czombja felett mintegy 30–35 cm.-nyire emelkedett ki és minden esetben meglátszott, hogy a ló nyakát függélyesen tartotta. A ló fejjel kivétel nélkül és a legnagyobb pontossággal az ember feje felé volt irányítva. Némely esetben a lónak az első lábai nem voltak közvetetlen egymás mellett. A köteléket halálvívódásuk közben szakíthatták el.
Kengyel kilencz sírban párosával, kettőben pár nélkül találtatott. A kengyelek nem voltak nyereghez erősítve, mert hol a lónak a közelében, hol az ember feje alatt vagy lábainál, hol másutt találtattak, többnyire közvetetlenül egymás mellett, de egy esetben sem messzebb egymástól, mint azt egy általvető kengyelszár megengedhette. A kengyeleket összetartó szár nem kötél, hanem szíj volt, mert a kengyelek fülén a lyuk nem kerek, hanem minden esetben négyszögű.
Hevedercsat hat sírban találtatott, legtöbb esetben a lócsontváz közelében. Miután nem minden kengyeles sírban találtunk hevedercsatot, fel lehet tenni, hogy nyereg vagy pokrócznélküli lóhátra is vetettek kengyeleket. Olyan nyeregnek nyomaira, melyeknek fa- vagy vas- alkatrészei lehettek volna, nem akadtunk, pedig ezen körülményre különösen figyeltünk. Sarkantyút őseink nem viseltek. Zabola, részben igen elrozsdásodva, tíz sírban találtatott és legtöbbnyire nem a lónak a feje mellett; tehát a kantárt levették a lónak a fejéről és csak úgy dobták a sírba. A kard becses lehetett, mert színarany fülbevaló karikát is találtunk, kardot pedig csak két lovas csontváznak a baloldalán, egy gyalogosnak pedig kivonva, jobb kezében. Négyélű pánczélfúró lándzsa csak egy sírban volt a csontváznak czombjai között, hegyével a lábak felé irányítva. Négy csontváznak a jobb oldalán, a lábaktól majdnem a fejig nyúló kisújjnyi vékony vasrozsdát találtunk. Valószinüleg íjj volt. Levélalakú nyílhegyeket három lovas- és egy gyalog-sírban leltünk, együtt összesen huszonnégyet és a czomb magasságában, hegyükkel lefelé irányítva; csak egynél volt négy darab a bal fül mellett. Tegeznek nyomai nem voltak, talán vászon- vagy nemeztartályban voltak elhelyezve. Kova és fenőkő némely csontváznak jobb csípője táján. Részben igen elrozsdásodott zabola tíz lovas-sírban volt, tíz czigányzabola, kettő pedig egyenes szárú, de a szájban lévő rész karikával ízülve. Paszta és üveggyöngyök egy lovas- és három gyalogos sírjából kerültek. Ez utóbbiak valószínűleg női csontvázakról.
A gyöngyöt nem sűrűen egymás mellé körbe zárt zsinórra fűzve hordták, mint ma, vagy a mint La Tčne-korban is viselték, hanem a gyöngyszemek pár centiméternyi szabályos távolságban voltak egymástól a zsinórra felfűzve és nyakba vetve, függélyesen és párhuzamosan csüngtek a mellkason a bordaszélekig. A zsinórnak a végei összekötve nem voltak.
Fülbevalót nemcsak nők, hanem néha férfiak is viseltek. Ilyent bronzból, ezüstből, egy esetben színaranyból 9 sírban találtunk. Ezek közül csak egyben volt fegyver, t. i. hét darab nyílhegy.
Azt, hogy mindegyik süveggel lett-e eltemetve, meghatározható nem volt. Három lovas-koponyánál a szemgödrök magasságában köröskörül papír vékonyságu, érintésre majdnem minden esetben szétporló, háromszögű, három lyukkal ellátott ezüst-lemezkék találtattak, melyek a süvegnek peremét diszíthették. Azt, hogy a süveg bőrből, nemezből vagy szövetből készült-e, meghatározni nem lehetett, mert ily anyagnak még csak nyoma sem volt. Megemlítjük, hogy a csontvázaknak megbolygatatlan helyzetét meg lehetett ugyan állapítani, de az egyes részek néha megszaggatásokkal annyira el voltak enyészve, hogy a homoktalajtól megkülömböztethetők nem voltak. Ép koponyát kiemelni egy esetben sem lehetett. Felemlítendő az is, hogy az enyészet a szomszédos sírokban nem volt egyenlő, a mi az eltemetetteknek korkülönbségében lelheti magyarázatát.
Gyűrü egy lovas és két nem lovas sírban, mindig a jobbkéznek meg nem határozható ujján találtatott. Kettőbe kerülék-alakú domború üveg volt foglalva, körül négy bütyökkel, mint a népvándorláskoriakon. Egynek korongalakú lapján pedig küllő-alakúlag elhelyezett bevésésekkel.
A lovak körül szíjdíszítések nem találtattak. Ilyenek öt emberi csontváz 386mellett fordultak elő, azonban csak egynél úgy, hogy ezeknek elhelyezéséből a ruházatról fogalmat alkothatunk maguknak.
Ezen rossz ezüstből készült díszítések nem felvarrva, hanem bőrre voltak aklázva, mert az akla-szögek alatt bőr-maradványok tisztán voltak felismerhetők. A czombcsontok alsó végén, közel a térd felett voltak harántvonalban sűrűn egymás mellett, körös-körül elhelyezve, három-négy pedig kézizület felett. Biztosan lehet tehát állítani, hogy az ismeretlen anyagból készült köntös bőrrel volt szegélyezve.
Az a lovas-csontváz, mely arany fülbevalóval két vastagon aranyozott palaczkalaku füles ékszerrel volt kulcscsontja mellett ellátva, a bal könyöke fölött és két térde alatt ezüst-lemezből készült kar- és lábpereczekkel is bírt. Egyik lovas-csontváz alszárán sodrott ezüst huzalból készült perecz volt, pitykés köntössel eltemetve. Ez, szegény, rossz fát tehetett a tűzre, mert bár bolygatatlan, kinyújtóztatott helyzetben feküdt, balkézfeje le volt vágva és tenyérrel felfelé bal vállára helyezve.
Egy harmadik lovas nőcsontváz könyöke alatt, ezüst-lemezből készült, körbenyomatokkal ékített karperecz volt. Köntösüket lopótök-alakú két féldarabból – az idő befolyásának ellent nem álló anyaggal – összeforrasztott füles pitykével gombolták össze. Egyiknél a mellkasnak a baloldalán tíz pityke volt hosszában elhelyezve. Egy másiknál, a szegycsonton és a bal csecsvonalban négy-négy; tehát egyik sor csak díszítésül szolgált.
Egyik csontváz mellett sarlót is találtunk, bizonyságául annak, hogy őseink földműveléssel is foglalkoztak.
Egyik csontváznak a balfüle mellett, hullámos, fésü-dészítésű edény volt elhelyezve, mely szláv eredetű lehetett. De ez a körülmény csak azt bizonyítja, hogy őseink ép úgy, mint mi ma, a tótoktól szerezték be cserépedény szükségletüket. Fazekas a Nyírben nincs és nem is volt.
