Honfoglalás kora.
Honfoglalás kora.
E népek embertani sajátságairól, nyelvükről, szokásaikról, vagy arról, hogy közülök melyek, mikor és meddig tartózkodtak vidékünkön és hova lettek, eddigi leleteink és ismereteink csak sejtelmet engednek meg. Ugy látszik, hogy a képzelet nemcsak ezen korról, hanem még a honfoglaláskori népekről is többé-kevésbé sűrű ködben bolyong.
Az ajaki kőkorszaki, hugyaji, bezdédi, tisza-eszlári honfoglaláskori, a karászi árpádkori temetőkben, a hosszú, közép, rövidfejűeknek, előrenyúló és meredek arczélű koponyáknak különböző szövődményeit találjuk és így valószínü, hogy már a keleten, származási helyükön összevegyűlve, hatoltak vidékünkre.
A hódító, harczias, vándorló nép valamely lángeszű hadvezér által lavinaszerűen összetapadt konglomeratum lehetett, mert hiszen másként alig képzelhető, hogy például Attila halálával a hunn népnek, – ha számosabb tagja lett volna – ötven év mulva nyoma veszhetett volna, mint a hogy nem veszett nyoma a dák népnek Decebal halálával.
A Kr. utáni korai népvándorlás idejéből származó leletünk kevés van és ebből talán azt lehet következtetni, hogy azon időben vidékünk gyér lakossággal bírt.
VII. tábla.
1. 2. Rohod. – 3. Puszta-Dobos. – 4. Nagy-Halász. – 5. Nagy-Báka. – 6. Nagy-Halász. – 7. Tura. – 8. Tisza-Eszlár.
A szabolcs vármegyei múzeum őskori gyüjteményéből.
Saját felvételünk.
384Négy hólyagos és tüskés nem részarányos villájú, a végben gombbal ellátott sarkantyú, egy pajzsdudor, a melynek két igen elrozsdásodott párját is őrizzük és egy lándzsa a kanyári, kékcsei és rakamazi leletből, Nagy Géza szerint, a K. u. II–III-ik századból származnak.
Székelyből van egy ezüsthöz hasonló, öntvényből készült aranyozott csatunk, két nagy fibulának, a milyen a gótok és a hunnok idejében dívott és egy fémtükör, hátsó felületén körkörös és küllőszerűleg elhelyezett kiemelkedéssel. Zalkodról egy hasonló ízlésű, hasonló anyagból készült csat, melynek közepe durván kovácsolt arany, négy nagy, domborúra csíszolt indiai gránáttal díszítve, egy kis vaskos – hasonló anyagú – karika, kívül V alakú díszítéssel és egy a székelyihez hasonló fémtükör.
E lelet igen csekély része lehetett annak a kincsnek, a mely itt elkallódott. Ugyanis a bodrogközi tiszai védgát-építés alkalmával, a kubikosok elkezdtek dorbézolni. Hordószámra hozattak maguknak bort, s ha már többet inni képtelenek voltak, beütötték a hordó fenekét és a bort kiöntötték, hogy „hadd legyen a földnek is jókedve”. A zalkodi bírónak közelükben megfordult kutyáját odacsalták magukhoz és a fentemlített kincset a nyakába akasztották, mondván: „hadd jusson a kutyának is valami”.
A kubikusok eltűntek és a csendőrök csak két hét mulva látták meg a kutyának szánt csecsebecsét a bírónál.
Nyolcz csendőr két hétig ütötte a nyomát a kubikusoknak. A kincs örökre elveszett. Egy kisebb népvándorlási csat a rakamaz-timári partomlásból került. Mindezek a népvándorláskori germán területen fordulnak elő, holott a szarmata-hunnkori griff- és növényinda-motivummal ellátott szíjdíszítésekre nálunk eddig még nem akadtunk, míg tőlünk délre és nyugatra számos lelettel számolnak be. Ugy látszik, hogy hunn-szarmata elemek nálunk nem tanyáztak.
Annál több nyomai vannak a honfoglalás idejének.
Dr. Hampel a „Honfoglalási kor hazai emlékei” czím alatt, 1896-ban egy ábrákkal díszített művet adott ki, melyben 48 honfoglaláskori lelőhelyről emlékezik meg, a mely lelőhelyeknek száma azonban azóta tetemesen növekedett. Anarcs, Balkány, Hugyaj, Karász, Zalkod, vármegyénkben fekszik, de ezeken kívül Tisza-Eszlár, Mándok, Bezdéd, Oros, Nagy-Halász, Nyíregyháza szaporították honfoglaláskori lelőhelyeinket.
Dr. Hampelnek említett művében 42 honfoglaláskori kengyelről van említés téve. Az Arch. Értesítő 1896. évi folyamában, a bezdédi honfoglaláskori temetőről írt közleményben, e sorok írója 17-et ismertetett, 14-et pedig a múzeumban őrízett. Azóta mintegy 10 kengyellel szaporodott e gyűjtemény, tehát a Nyírből majdnem annyi került, mint az egész országból.
Eddig hat honfoglaláskori kard volt hazánkból ismeretes. Szabolcsból pedig, Tisza-Eszlárról egy ép és egy töredék, Bezdédről két ép és egy töredék, tehát összesen öt került napfényre.
Honfoglaláskori vasbalta Székesfehérvárott és Gombáson találtatott; míg nálunk Karászról és Tisza-Eszlárról egy-egy szétrozsdásodott, Nagy-Halászból pedig két ép példány jutott múzeumunkba.
Honfoglaláskori szíjdíszítéseink 21-féle különböző alakban, az említett lelőhelyekről kerültek, melyeknek ábrái dr. Hampel munkájában, részint az Arch. Értesítőben láthatók, részint eddig még közölve nem voltak.
