A császárszállási hármas halom.
A császárszállási hármas halom.
A két előbbihez hasonló, nagyobbszabású dombot 1893. év május havában ásatott meg e sorok írója. A Nyíregyháza város kötelékéhez tartozó Császárszállás-pusztán fekszik, fél kilométer távolságban délre, a Nyíry Ferencz tanyájának belterületén, egymásnak közvetetlen közelében levő három halomtól. Ezt a magában álló nagy halmot, az apróbb halmokhoz való közelsége miatt, a nép szintén hármas-halomnak nevezte el. Mi volt az eredeti neve, nem tudjuk. A halom sík talajból emelkedik ki, letompított kúpalakú, teljesen ép és mintegy 50 méter alap-átmérőjü.
E halom, felülről lefelé hatoló, négyszögű aknával ásatott meg, melynek oldalai a felszínen mintegy 10 méter hosszúak voltak és hat méter mélységben a sírnak fenekén 5 méterre szűkültek.
Ez a sírhalom azelőtt megbontva nem volt, mert a különböző homokos agyagtömbök egyforma nagyságúak és kemények voltak.
A hat méter magas halom 3 méternyi mélységében egy kinyújtóztatott és fejjel nyugatnak, lábbal keletnek hanyatt fekvő emberi csontváz volt, a melynek közvetetlen közelében emberi készítménynek nyomai nem voltak. Feltűnő volt azonban, hogy e csontváz körül minden irányban, mintegy 2 méternyi távolságban, – de azon kívül nem – borsónyi, kis diónyi, gömbölyded írókréta darabkák voltak sűrüen, minden rend nélkül szétszórva. E csontvázzal egy színvonalban, pár decziméter távolságban, észak felé, mintegy tíz czentiméter vastag, ép rostu, hamu kinézésü, két méter hosszú, másfél méter széles és harmincz centiméter magas láda feküdt, (a farostok felismerhetők), a mely hamu-állományu, de sötétebb színü földtömeget tartalmazott, de a melyben, a legszorgosabb átkutatás mellett sem lehetett olyan tárgyat vagy akármilyen törmeléket, korhadékot találni, a melyből a láda tartalmára következtetést lehetett volna vonni.
Szövetet nem tartalmazhatott, mert ez esetben a szövetszálaknak a nyomai itt-ott mégis csak meglátszottak volna.
Csontnélküli hús sem lehetett, mert ez esetben a láda hamuszerü tartalma sötétebb lett volna, mint a minden irányban egyenlően igen kemény földtömeg. Talán liszt lehetett, de ez sem bizonyos.
391Hat méter mélységben, a környező talajból lehámozott és felhalmozott halom alapjának és a megbolygatatlan ősföldnek a határán, az előbbi csontvázhoz teljesen hasonló helyzetben, egy másik éppen 200 czentiméter hosszu csontváz volt, tehát igen nagy termetű embernek hiánytalan, porrá vált csontváza volt. Mellette azonban semmiféle emberi készítménynek még nyoma sem találtatott. A két, függélyes vonalban fekvő csontváz közötti fatömegből egy tojásnagyságú érczsalak és egyik oldalán, valószínüleg nyílhegykészítés czéljából, lepattogatott kova-darab került elő.
Az érczsalakból következtethetjük, hogy a sír azon korból származik, mikor érczet már ismertek és használtak, de sajnálták ez – akkor értékes – tárgyakat a hullával eltemetni. A kova nucleus pedig a mellett szól, hogy abban az időben még kőeszközöket is használtak.
Nagy-Korhány, mely a nagy-kállói vasúti állomástól mintegy két kilométernyire nyugatnak, a vasúttól pedig északnak mintegy száz lépésnyi távolságban fekszik, kifosztás gyanújában áll, mert a természetes emelkedésen fekvő, 210 lépésnyi kerületű és mintegy hat méter magasságú halomnak a teteje, körülbelől 20 méter átmérőjű kerekségben behorpadtnak látszott.
A halomból, mint a Poty-halomnál, egy czikkelyt ástunk ki, mely fent 10 méter széles volt és a domb szélétől a közepén túl néhány méternyire terjedt, lefelé kissé keskenyült.
A halomnak a felsőbb részéről egy nagy – nyél-lyukánál eltört – 1707 gramm súlyú trachytból készült kőbaltának kerekded végű foka került elő, a mely kétségtelenűl a halom építését megelőző korszakból, a környező föld lehámozása alkalmával került a földtömegbe.
Az ősidőkben már teljesen kifosztott sírt, a halom kellő közepétől mintegy két méter távolságban délnyugat felé és az előbbi síroknál szerzett tapasztalatainkkal egyezőleg, hat méter mélységben találtuk meg.
E mélység alatt már csak ősföldet találván, egy-két ásónyomnyinál tovább le nem hatoltunk. A földtömböknek különböző nagyságából és porhanyóbb voltából következtettük, hogy a sír felülről lefelé hatolva fosztatott ki. A halom különböző helyein gyéren elszórva, megszenesedett vagy barnára korhadt, valószínüleg tölgyfa-maradványokra akadtunk és egy ló csontvázának egyes darabkáira, de a mely a temetkezési szokásra világot nem vet. A sír fenekén, a fent említett mélységben és helyen, a föld hirtelen világosabb színűvel vegyültnek, csaknem szurok színűnek és félig-meddig zsíros tapintatunak tünt fel. Alatta pedig fehéres-sárga homok-tömeg volt, élesen határolva a felette fekvő fekete földtől. – Ez a mintegy 20 ctm. vastag, sötétebb színű, kisebb-nagyobb tömbökkel vegyült réteg, mely felfelé világosabb színű volt és a halomnak egyéb részeivel mihamar egyenlőnek látszott, lehetett mintegy 2 méter hosszú és másfél méter széles, tehát a sírnak a négyszög-alakot megközelítő feneke.
A sírnak az alját, t. i. ott, a hol már az ősföld kezdődött, a sírnak egész hosszában és szélességében, egy vízszíntesen fekvő – a föld nyomása által kissé homorúvá vált ujjnyi vastagságú deszka képezte, a mely a bashalmi és a császárszállási halmokban talált hamuszerű fa-maradványokhoz hasonlított és a mely fának a rostjai tisztán felismerhetők, tehát elégetve nem voltak. A fának a faját meghatározni nem lehetett.
A régi sírfosztogatók nem állottak meg a sírfenekét képező deszkánál, hanem annak közepe táját – talán nem elégedve meg a sír tartalmával – egy ásónyomnyi mélységre áttörték; a mit abból lehet következtetni, mert e mintegy 60 centiméter átmérőjü, rendetlen alakú területen a koromsötét és világos-sárga homokot nem egy vízszíntes vonal választotta el egymástól, hanem a határvonal függélyes átmetszete oly óriási fűrész fogaihoz hasonlított, a melyek egymástól húsz centiméter távolságra feküsznek. Oldaldeszkáknak nyomaira nem akadtunk.
A sírfenék alatt ezen a helyen mintegy 15 centiméter mélységben, egy emberi czombcsont fejecskének szivacsszerű maradékát találtuk.
E sírhalom tehát az ősidőkben teljesen ki lett fosztva és ennélfogva azt, hogy a déloroszországi kurgánokkal milyen rokonságban van, ez idő szerint megállapítani nem lehet és így csak a teljesen kifosztott emberi sírok sorában szerepel. Annyi bizonyos, hogy a Potyhalom és a császárszállási, 392helytelenül hármas halomnak nevezett névtelen halom, az eszközölt ásatás előtt megbontva nem volt. A Nagy-Bashalomról e tekintetben véleményt nem mondhatunk, mert a mauzoleum építése miatt a halmot alaposan átkutatni nem lehetett.
Annyi bizonyos, hogy a névtelen halom keletkezésének idejében érczet már ismertek, habár azokat temetkezési mellékletül nem használták; de kőeszközük még volt és hogy a főhalottal együtt, ugyanazon időben valamely rabszolgát is temettek el, mert nem valószínű, hogy ugyanegy időben a halom közép-magasságára egy más halott is került volna, még pedig olyan, a kinek emlékét az előbbivel együtt akarták volna megörökíteni.
Érdemesnek tartjuk még a gávai Kató-halomról és annak környékéről bővebben megemlékezni.
