A kaposvári második „nemzeti iskola”.
A kaposvári második „nemzeti iskola”.
Még a normális iskola megszüntetése előtt megindult a mozgalom, hogy Kaposvárott gimnáziumot is állítsanak fel; mivel azonban ennek előfeltétele a rendszeres normális iskola volt, a helytartótanács 1792 aug. 3-án kelt leiratában felszólította a vármegyét, hogy a földesurat kérjék fel a normális iskola fenntartására. A megye ugyanaz év október havában tartott közgyűléséből másolatban közölte herczeg Esterházy Antallal a helytartótanács leiratát, egyúttal három tanár fizetésére 260 forintot kért tőle, ki e kérés teljesítését a leghatározottabban megtagadta. Ezután tizenegy évig vajudott a normális iskola ügyével a gimnázium létkérdése is, míg végre gyűjtések útján sikerült annyit összeszedniök, hogy 1802-ben újra megnyílhatott. A nemeslelkű adakozók megérdemlik, hogy neveiket e helyen megörökítsük. Bedegovits 848 frttal, Szalai Veronika 40, Szetsődiné 200, Kollarits 50, Kégliné 500, Ivantsits 42, Kovács János 150, Stefanovics 32, Tomala 50, özvegy Füstfaragóné 400, Farkas Trési 8 és Kapronczai Éva 50 forinttal, összesen 2370 forinttal áldoztak a kaposvári nemzeti, vagyis normális iskolára. Az újra felállított kaposvári normális iskola, noha kimondottan nem is volt összekötve tanítóképzővel, Mária Teréziának egy 1779 febr. 12-én kibocsátott rendelete értelmében mégis képezhetett ki tanítókat, sőt érvényes képesítő-bizonyítványokat adhatott kiképzett segédtanítóinak. A kaposvári normális iskola iskolamesterei éltek is ezzel a jogukkal. Az 1822–1854. évek között, Orbán Gábor vezetésével, a tanítóképzés terén is kiváló volt a kaposvári iskola.
