Büntetőtörvényszolgáltatási eljárás.
Büntetőtörvényszolgáltatási eljárás.
Pestmegyét elsősorban a sommás perek nyilvános letárgyalásáért vívott titáni harczáért nevezték el „Vezérvármegyé”-nek. Az ezt megelőző országos mozgalmak idején nem egy ízben Zala volt a vezér. „A nyilvánosság jogáért vívott küzdelem Nyáry Pál főjegyző és Kossuth Lajos dicső nevéhez fűződik”, olvassuk az egykorú följegyzésekben. Ám báró Eötvös József, Patay, Szentkirályi Móricz, gróf Ráday Gedeon és báró Bánffy Pál nevéről is csak kalaplevéve emlékezhetünk. A mikor a kormány parancsára minden rosszra kész kir. itélőtábla a szabad szónak még csak az említését is több évi fogsággal sujtotta, Nyáry Pál, a vármegyének akkor megválasztott főjegyzője, azt az indítványt terjesztette a közgyűlés elé 1841 június 8 vagy 9-én: mondanák ki, hogy a sommás pereket ezentúl nyilvánosság kizárása nélkül és védőügyvéd közbenjöttével fogják tárgyalni. A közgyülés az ügyet széleskörű bizottság elé utalja, melynek tagjai közé Kossuthot is beválasztották. Kossuth kevéssel az előtt indította meg a Pesti Hirlapot, melynek programmjában előkelő helyet foglaltak el a büntetőjogi reformkövetelmények. Alkalmasint Kossuthnak e tárgyban ab ovo elfoglalt álláspontjára, majd közgyűlési szónoklataira vezethető vissza, hogy az ügy a megye közönségénél kedvező fogadtatásra találván, Nyáryt utasították, hogy indítványát részletesen dolgozza ki.
Így jött létre a 28 §-ból álló bűnvádi perrendtartás, melynek czíme „Büntetőtörvényszolgáltatási eljárás.” Erről a, helyszűke miatt itt nem ösmertethető 318megyei perrendtartási javaslatról csak annyit jegyzünk meg, hogy eltekintve attól, hogy a tárgyalások nyilvánosságát európai tág keretekben, az alaki védelem jogát pedig a mai kor színvonalát is messze meghaladó szabadelvűséggel szabályozza (már a letartóztatáskor kötelező a védőrendelés), az a mai 1896-ki bűnvádi perrendtartást sok tekintetben felülmulja, intézkedéseinek szabatosságával és czélszerűségével. Maga a király is hiába tiltakozott „a törvényhozói jogkörbe való avatkozás” ellen. A rendek a királyt „jobbágyi hódolattal” bár, de férfias önérzettel arra figyelmeztetik, hogy jogfelfogása merőben téves, mert jogukban áll a kérdést a Nyáry által óhajtott mederben szabályozni. Az erre leérkezett királyi dorgatórium csak olaj volt a tűzre. József nádor magyar nyelven írt „kedves atyámfiai” megszólítású levele pedig hatástalan maradt; mert a rendek a nádor-főispán úr atyai jóindulatáról tanúskodó első magyar levele fölötti örömükben elhangzott éljeneiket, a szokással ellenkező módon, ugyan jegyzőkönyvbe vétetni rendelik, de útjokról le nem térnek.
Időközben Széchenyi és Kossuth szembe kerülnek egymással. Erre nézve Széchenyinek a M. Tud. Akadémia birtokában levő eredeti német nyelven írt naplójegyzetei sok érdekes adatot tartalmaznak. Kossuth elleni kifakadásaiért majdnem fiskálisi actió alá vonják. A ,„Kossuth-liga” tagjai közül – így titulálja a nyáristákat – Patay a leghevesebb. Széchenyi és Zsedényi (a későbbi aulikus politikus) véd- és daczszövetséget kötnek stb. – Az ország minden törvényhatósága lázas izgatottsággal lesi a fejleményeket. A félénkebbek bevárják a harcz jobbra vagy balra dőltét, a bátrabbak, buzdulván Pest példáján, statutáriális úton léptetik életbe Nyáry reformjait. Ezenkívül Kossuth ténylegesen életbe lépteti a nyilvánosságot; és pedig nemcsak Pesten, de az országnak úgyszólván minden törvényszékénél, a mennyiben vidéki levelezői útján minden sommás bírósági visszaélést a Pesti Hirlap hasábjain leközöl.
1842 márczius 19-én kellett volna az első nyilvános szóbeli főtárgyalást megtartani. Kovács József, Sztrokay Antal, Ilkey Sándor és Kendelényi Károly táblabírák, törvényes bizottságul pedig Zlinszky János főszolgabíró (ugyanaz, a ki Kossuthnak letartóztatása alkalmából járt el) és esküdttársa, Tassy Becz László, valamint Körmötzi János törvényszéki táblabíró és ügyész, mint kirendelt védő, Szentkirályi Móricz viczispány, mint törvényszéki elnök, vezérlete alatt a tárgyalóterem felé tartottak, a midőn a főispáni helytartó levélileg arról értesítette őtet, hogy ő felségétől nyert sürgős utasításához képest a törvényszék tagjait katonai karhatalommal fogja feltett szándékukban megakadályozni. Csak ekkor engedtek. A rendek e gravament a vármegye országgyűlési sérelmi küldöttsége elé viszik, ez azonban nem tartja sérelmesnek a felség eljárását (a hármaskönyv III. rész 2-es, II. rész 3. czímére, az 1635: XVIII. és 1791: XII. t.-cz.-re való hivatkozással), mivel a Nyáry-féle mozgalom időbelileg összeesett az 1840. évi V. t.-cz. által büntetőjavaslatok készítésével megbízott országos küldöttség munkálatával. Kossuthnak egyedül méltó ellenfele, a milliók kárára oly korán és tragikusan kimult Dessewffy Aurél, a ki a „Világ” czímű lap vezérczikkeivel szállt síkra Kossuth, illetőleg Pest vármegye „törvényhozási rögtönzése” ellen, néhány nappal a Nyáry-féle szabályzat fölött döntő márcziusi közgyűlés előtt meghalt. Kimulása Kossuthot könnyekre fakasztotta és a Kossuthtal egy táborban küzdő Vörösmarty azt írja róla:
Nem veszténk-e nagyot?
Aggva kérdjük magunkban
S a szent nemzetség angyala súgja: igen.
Aggva kérdjük magunkban
S a szent nemzetség angyala súgja: igen.
A fontolva haladó pártnak a Nyáry-féle tanácskozások alkalmából több ízben vérig sértett hívei most már ama férfiú köré csoportosulnak, a kit Kossuth Lajos ép e közgyűlések egyikén nevezett a „legnagyobb magyar”-nak.
