Az eljárás fajai.
Az eljárás fajai.
Az eljárás kétféle: írásbeli (más szóval rendszerinti, formaszerinti, fiskálisi vagy büntető) és sommás (más szóval szóbeli rövid útu, kriminalis vagy fenyítő) per. Az előbbi nagyban egyezett az 1868: LIV. t.-cz. rendelkezései szerint tárgyaltatni szokott rendes polgári perekkel. Az ügyet a tiszti ügyész, mint actor (A) (felperes) és a védő ügyész, mint alperes (incattus (I) in causom attractus) pertárilag, periratok beírásával és haladékok kérésével tárgyalták (qui habet tempus habet vitam), a miért egyik-másik bonyolult ügy 8–10 év mulva került csak elsőbírói döntés alá. A másikat, a rövid útu pert ezzel szemben élőszóval tárgyalták, a mostani főtárgyalások módjára, csakhogy a tanúkat és feleket nem igen faggatták, hanem csak meghitelesítették, authenticálták. Ám az authenticatió nem megesketés, hanem megkérdezés alapján adott abbeli kijelentés, hogy az inquisitió (vizsgálat) során felvett és itt a törvényszéken felolvasott vallomás helyesen van felvéve. Sommás úton tárgyalták a törvény szerint 3 évnél súlyosabb büntetéssel nem sujtható bűncselekményeket. Nemesek ügyét ez esetben is csak jegyzőkönyvbe foglalt beleegyezésök esetén. A többi (főbenjáró) pert írásban tárgyalták. Az írásos per előfeltétele a rendek gyűlésén hozott határozat és illetőleg ennek alapján a tiszti ügyész kérelmére az alispántól előterjesztett citatoriae (alispáni perbeidéző levél) szabályszerűen igazolt kézbesítése:
Ajánlom hivatalbeli szolgálatomat az Asszonynak! Jól tudja az asszony, s ez a perben igazoltatni fog, miképpen az asszony ellen az esztergomi Szentszék előtt az ifjúságnak rontására czélzó vétkes cselekedetének megbosszulására indított és ottan eléje tet consistorialis pere ezen tettes nemes Pest vármegye törvényszéke, mint törvényes bírósága elétutasíttatván, az asszonynak a most említett bíróság előtt perbeidézése elrendeltetett azon okból, hogy az asszony elfelejtkezvén az isteni és emberi törvényről, csinos és kellemes leányokat magához hódított, etette, itatta, férfiak 317becsábítására tanította ... ezzel a rossz példát látó saját fiának az erkölcsét is megrontotta. Mivel pedig a bujaságra való csábítás (lenocinium) Nemzetünknél mint leggyülöletesebb vétek tekintetvén, a féle kerítők az 1723. esztendei czikknek értelme szerint a bűnnek nagysága szerént megfenyíttetni szokott: Arra való nézve Nemes Nemzetes és Vitézlő Boros-Jenői Muslai Istvány Ur, úgy mint ezen tettes Pest Pilis és Solt törvényesen egyesült Nemes Vármegyék főfiskálisa, kivánja az asszonyt a tettes vármegye végzése következtében perbe idéztetni és a fent előhozott és ha netalán a szükség úgy kívánná, más előhozandó törvények szerint megbüntetni és az által az igazságot kiszolgáltatni. Kinek is kívánságához képest s tiszti kötelességemhez képest rendelem az asszonynak törvényes terminusul e folyó 1826. Esztendei jún. hó 15. napját, több utánna következő törvényes napokkal együtt ezen szab. kir. Pest városában, oly meghagyással, hogy a most említett napnak szokott reggeli órájában személyesen ezen Nemes Vármegyék törvényszéke előtt megjelenni, és védelmét a maga vagy szószólója által megtenni el ne mulaszsza; különben minden esetre a tevő lészen a tek. Törvényszék, a mit a közönséges igazság és országunk élő törvényei hozandnak magukkal. Költ Pesten, május 28-án 1826. Esztendőn. Az asszonynak hivatalbeli kész szolgája. Bárcay Pál t. Pest Vármegye ord. Vicispánja.”
Mindenesetre figyelemreméltó a bevezetés, mely szerint a törvényszék elnöke hivatalbeli szolgálatait ajánlja a kerítés czímén jogerősen már vád alá is helyezett vádlottnőnek és a befejezés, mely szerint „hivatalbeli kész szolgája az asszonynak.” 1826-ban tehát a vádaláhelyezés még nem jelentett erkölcsi halált.
