Vizszabályozás.
Vizszabályozás.
A vármegyét tekintélyes hosszuságban érinti a Duna folyam, a melynek alacsony ágya miatt a jég gyakran összetorlódott benne és a vizet visszaszorította. Körülbelül 1700-ig visszamenőleg vannak adataink a vármegyében pusztított árvizekről. Igy a XVIII. századvégi árviz-pusztítások alkalmával semmisültek meg Kara, Kákony, Pandur és Varajt vármegyei községek. Érsekcsanád, Géderlak és Sükösd pedig magasabb fekvésű helyekre költöztek. De egyik legnagyobb 176árvíz volt az 1838. évi, a mely alkalommal az akkori solti járás 25 községében összedűlt 2371 lakóház, 796 kamra, 1162 istálló; megrepedt 1339 lakóház, 244 kamra, 384 istálló; a kár épületben, eszközökben, vetésben, gabonában, takarmányban, marhában és készpénzben 829.370 korona 62 fillér volt. Az akkori pilisi járás 23 községében összedűlt 1830 lakóház, 975 istálló és megrongálódott 1134 épület; a kár épületben, marhában, bútorban és árúban 2,207.840 korona 54 fillérre rugott. Legkevésbé szenvedett a váczi járás, de ott is 91.816 korona volt a kár. Az árvizek megakadályozása czéljából szükségessé váltak a folyamszabályozási munkálatok, a melyek töltésemelések és mederátmetszések útján hivatva voltak a jég szabad lefolyását és egyben az akadálytalan hajózást is biztosítani. Első ilyen szabályozási munka volt a Dunának Ordas alatt, Imsós és Zádor között való átmetszése, a mit 1841-ben hajtottak végre. Az 1850-es években készült a bogyiszlói átvágás. 1856-ban készítették Apostag és Solt között az úgynevezett lombéri védőgátat. Ebbe az időbe esik a soltvejtei védőgát építése is. Hasonlóképen a pest–zimonyi állami útnak a töltése is arra volt hivatva, hogy védőgátul szolgáljon.
Az 1875–76. év telén újból nagy árvíz pusztított a vármegyében, a melytől főként a Szentendre és Csepel-sziget községei szenvedtek sokat. A Budapest alatt levő balparti szakaszon a föntebb említett védőmunkálatokat mind tönkre tette és az ott elterülő községekben óriási károkat okozott. A kormány Jankovich Miklós képviselőt küldte ki kormánybiztosul a vármegye alsórészébe. Ekkor indult meg a védőmunkálatok nagyobb arányú teljesítése. Az átszakított töltéseket és gátakat megerősítették. Dunavecse és Apostag között 365 öl hosszú, háromszakaszos új védőgátat készítettek. Apostag és Solt között a lombéri töltést 240 öl hosszúságban karózással erősítették meg. Solt és Kisharta között a vejtei töltést 3500 öl hosszúságban építették ki és koronáját egész szélességben egy méterrel emelték föl, a tassi és dabi töltést pedig, a mely egyben állami út is, 350 ölnyire erősítették meg. Ekkor tervezték és valósították meg a Dunán az újpesti kikötőtől a csepeli szőlőkig terjedő folyamrész szabályozását, jégtorlódás ellen való megvédését és kényelmes kirakodó helyek építését. Budapesten fölül az újpesti kikötőtől a Neuschloss-féle gyárig terjedő szakaszt 1800 öl hosszú töltéssel látták el. Budapest és a csepeli szőlők közötti folyammedret pedig kimélyítették. Az úgynevezett Kopasz-zátonynál 62.000, lejjebb pedig 98.600 köböl kavicsot kotortak ki és a meder szélességét 200 ölre szorították össze. Hasonlóképen kotrással szabályozták a további Dunaszakaszt is és az egész vármegye területén a folyam főágának mindkét partját, a hol annak szüksége fönnforgott, párhuzam-művekkel látták el. Az 1890-től 1906-ig terjedő időközben végezték a Sükösd, Érsekcsanád és Bajaszentistván között levő három átmetszést. Dunaszabályozási munkákra kb. 20 millió K költséget fordítottak.
De nemcsak a Dunán, hanem a Tiszán is voltak nagy árvizek. E folyamnak, a mely néhány mérföld hosszúságban érinti a vármegye keleti részét, nagy víz alkalmával 110, kis víznél 88 öl a közép mederszélessége. Középmélysége a víz sodrában legkisebb víznél 3.6 m, legnagyobb víznél 8,3 m. Mikor 1847-ben a tiszaszabályozási munkákat nyolcz osztályra osztották, a vármegyét érintő szakasz a negyedik osztályba jutott. A folyó közvetetlen partja is elég magas, de azért mindenik község magasabban fekszik az ártérnél, a mely sehol sem nagy. Az árterekből Tószeg, Ó- és Újkécske, Bög és Alpár községek határainak jut egy-egy rész. 1859-ben újból megállapították a vízállás 0 pontjait és a közvetlen part még a legalacsonyabb helyeken is 4–5 méterrel magasabban van a 0 pontnál. Szabályozási töltés van Tószeg és Kécske alatt 12.000 öl hosszúságban. Révet találunk Bögről Nagyrévre, Ókécskéről Inokára és Kürtre és Alpárról a túlsó oldalra. 1876-ban itt is összetorlódott a jég és az árvíz átcsapott a töltésen, anélkül azonban, hogy a gátat átszakította volna.
