Czéhek.
Czéhek.
Az iparnak, mint mindenütt, úgy e vármegyében is hathatós szervei voltak a czéhek, a melyek itt is, főként Budán, Óbudán és Pesten már a XV. században, Zsigmond király idejében szépen virágzottak. A vármegye többi városaiban és községeiben azonban leginkább az újjászervezés után, a XVII. és XVIII. században terjedtek el. Eleinte a czéhek maguk alkották meg czéhszabályzatukat, a más városoktól kölcsönvett minták után, de azt azután a felsőbb hatóságokkal megerősíttették. Igy a czeglédi csizmadiák 1699-ben, a szabók pedig 1727-ben Pesttől kértek czéhszabályokat; a szűcsök 1727-ben a pestiek német czéhszabályzatát vették át; a lakatos-, órás- és puskamívesczéhnek 1774-ben Pest vármegye adta a pestiek czéhlevelét; a kovácsok és kerékgyártók 1782-ben az 1766. évi, a szíjgyártók pedig 1805-ben az 1779. évi czéhszabályokat szintén Pesttől kapták. Dunaföldváron a szabók 1703-ban a budaiak 1695-iki czéhszabályait veszik át. A kecskeméti szappanosok 1642-ben Debreczentől s az asztalosok 1742-ben Pesttől kapnak czéhszabályzatot. Nagykőrös szappanosai 1642-ben szintén Debreczen, a vargák 1667-ben Esztergom, Komárom, Buda és Vácz városok XVI. századbeli, a lakatos-, órás-, ágyúöntő-czéh 1744-ben Pest 1701. évi, a kovácsok 1750-ben Buda 1695. évi és a kerékgyártók 1803-ban Pest 1776. évi hasonló czéhszabályait veszik át. A ráczkevei szűcsök 1711-ben az óbudaiaktól, a csizmadiák pedig 1721-ben a budaiaktól kölcsönöznek czéhszabályokat. A váczi csizmadiák 1624-ben a komáromiaktól nyerik czéhszabályzatukat. Az óbudai csizmadiák pedig 1624-ben kölcsönveszik ezt a vácziaktól s átadják 1662-ben a nagykőrösieknek. Viszont az óbudai aranyműveseket, a mit azok 1696-ban kaptak, a vácziak vették át 1828-ban. Az óbudai takácsokét 1725-ben ismét a vácziak és 1755-ben a patajiak kölcsönzik át. Váczon ezenkívül még a vargák 1607-ben Esztergom, Komárom és Buda XVI. századbeli, a kádárok 1696-ban, a csizmadiák (újból) 1714-ben, a gombkötők 1718-ban, a kovácsok és kerékgyártók 1725-ben a pestiekét, a szíjgyártók 1714-ben a komáromiak 1692. évi s az asztalosok 1770-ben a budaiak czéhszabályait veszik át.
Királyi megerősítésre eleinte csak akkor volt szükség, ha a czéh valami különös kiváltságot akart magának biztosítani. De később szokássá vált, hogy 127a czéhszabadalmakat az uralkodó adományozza. Azonban ilyeneket adhattak a helységek földesurai, a hatóságok és püspökök is. A vármegye legtöbb czéhének a czéhlevelét az uralkodók adták. Többek között Mária Terézia adta 1768-ban a dunaföldvári kötélgyártókét, a pesti remek betoldásával. A czeglédi lakatos-, órás- és puskamíves-czéhnek 1774-ben a vármegye adta a pestiekét. A dunaföldvári szűcsök a kalocsai érsektől nyertek czéhszabadalmat 1753-ban. A váczi fazekasokat 1698-ban az akkori váczi püspök a győriek 1633. évi, illetőleg a pozsonyiak 1596. évi czéhszabályaival ruházta föl. Gróf Esterházy Károly váczi püspök az ottani kovácsok és kerékgyártók 1725-ben Pesttől és a takácsok 1762-ben Budától átvett czéhszabályait 1762-ben még a maga külön megerősítésével is ellátta. Az ilyen főpapi megerősítéseknek volt azután a következménye, hogy a czéhek legtöbbje bizonyos vallásos szinezettel bírt. Sőt Esterházy püspök egyenesen hangsúlyozza a váczi czéh katholikus jellegét, a mint azt a Lipót czéhleveléhez illesztett pótlóartikulusokban olvashatjuk.
