Ünnepi szokások.
Ünnepi szokások.
Karácsonykor betlehemmel, Háromkirályokkor »szép napon támadt szép csillagval« járnak s karácsony este ének-szóval mennek az ablakok alá a Kis Jézust köszönteni, de egynehány »gyión kível« (dión kívül) mindenütt azt kapják feleletül, hogy a hányan vannak, annyi felé szaladjanak. Többet hoz a konyhára a »fassang« (farsang), mikor különféle maskarákba öltözve, házról-házra járnak és kolbász- meg szalonnaféléket »koledoának«. A farsangoló gyerekek Ragyolcz és Sóshartyán vidékén czifra nyárssal állítanak be s ezt énekelik:
»X. Y. hoázoánoá tőke-tüzet raktam – Futok, menek, a Dunoába fényes halat fogtam – Teszem toányérkoára – Kűdöm Istenkének – No jó bátyám, no jó néném – Hajtsoák ki a kutyoát – Mer ha ki nem hajtjoák – Maj kihajtom rózsám pallagjoára – Së nem itatom, së nem etetem – Csak úgy bömböltetem – Böm, böm, bika, fassang – Kövér bika fassang – Hajtsoák ki hoát a kutyoát – Nyújtsanak ki egy nagy darab szalonnoát ! Ezt nevezik »túrizásnak«. Lapujtőn egy álarczos, papirsüveges gyerek, kifordított ködmönben s a többit kötélre kötve, éktelen kolompolással hajtja farsang vasárnapján:
Fassang vasoárnapja, – Itt a hoárom napja, – Szőrös bajúszoával, – Egy szoá kóboászoával. – Nem köll nékem kóboász, – Szalonna kő nékem. – Ha nincsen a hoázba, – Van a kis komroába, – Sutty a tanyiszroába!
