Gyerekjátékok.
Gyerekjátékok.
A kis gyerek pályafutását a bőcsőben, a kocsiderék alakú »űcsikben« s nyári munka alkalmával a három lábon lógó »ringőben« kezdi meg, az »állókában« folytatja s anyja karján a falut, a »hátyi kosárban« pedig az egész határt is csakhamar beutazza. Gyerekkorát mi mással, játékkal tölti el, sajátságos azonban, hogy ebben a fiúk s a kis lányok ritkán keverednek össze. A mint zöldülni kezd a fűzfa s hajlós ágain »hajsókázni« lehet, megélénkül a libalegelő s a »harmonyikaszóval« kevert gyermeklárma hirdeti már, hogy itt a tavasz. Vasárnap délután a vizipuskás »tűzoltó-butka« köré sereglik a gyermekcsoport s ott »iczikeznek«, szörnyű vitákat csapva azon, hogy egy-egy huszármentéről levedlett pityke vagy pláne »gurgulyács« hány gombot számít. A fogócskázók a topolyfák körül keringenek, a »pimpara-paxozók« pedig a híd alatt »húnynak« s miután harminczhármat olvastak, megkeresik az elbújottakat s a lajtos hordónál »kiapacsolják« őket, miközben a »bakszekereket« húzgáló kicsinyek a »falho-métázók« között (duplex) bámulják Kasza Pistát, a ki mindig »odapucsittya« az alfelit a laptának, s mégse tudják eltrafálni, ellenben a következő fordulónál a vízbemártott laptával őkelme úgy »bonczon« (czomb) csapja a bíró fiát, hogy a hófehér gatyikán szanaszét frecseg a sár s a gyerek »ékoámpicsorodva rögvest lesuvad«. A »Nyakragyütt« kocsmáros »kos-orró« fia erre ki találja szalasztani a száján, hogy »maj lesz neked Pistyika!« mire két hatalmas »buhnátval« úgy hátbabuhintják, hogy menten »űcsiket« csinál a porban, majd feltápászkodva, tisztes távolból ígérgeti, hogy »bemondja Pistát a tanító úrnak«. Karaba Jani eközben egy fajin »kampát« (labdaverő) hoz a métázó leginyektől, mire az ellenfelek megbékülnek s elkezdik a »kiverőcskét«, de előbb tárgyalásba bocsátkoznak a »pilinczkézőkkel«, hogy három magánosért (aczéltoll) meg két posváért (hüvely a tollszáron) átengedik-e a helyet? Az alku nehezen megy, mert rádásul még egy »faláska (darabka) ladírgumit« is kérnek, de végül megegyeznek s elmennek egy kicsit »odébbat« gedázni. Felállitanak egy háromlábú faágat (gëda) s azt botokkal »hagyigálják«, de ha a botért jövők közül a pásztor a métán belül megüthet valakit, az lesz az »áligató« pásztor. A »mancsozók« görbe botokkal egy fagolyót püföltek a levegőbe, de beverték vele a Komiszárék »ablakját«, így hát most kutyamódon »szorúnak«, mert a Mihoá bátya fene »hörcsökös« ember, de a padkán üldögélő Misa gyerek (rájár a szimátra, attó van most is égengűve) szerencsére, megígéri, hogy három »tokos-czigaretta-szippantásé nem szó az apjoának«.
A lányok csendesebben vannak, körbe fogódzva énekelgetnek: Fürgyik 155a kácsa – Fekete tóba – Fijoáho készű – Lengyelországba – Annoá az Isten – Hogy odaveszne – Akkor lennék én igazi menyecske ! (Dejtár). – Nyissuk ki a galambhoázat – A kis galamb hazaszoâhat – Repű haza kis galambom – Tiszta búzát kapsz majd otthon! (Bolgárom).
Ha már vígabban vannak, akkor maguk közé vesznek egynéhány gyereket is s a kör közepén állót körültánczolják:
– Hej széna, széna – Szénának az allya – Benne forog Pistyink – Jaj de szépen rakja. – Pistyikánk erre kikap a körből egy lányt s most már »kettesibe« járják: – Ezt ölelem, ezt szeretem – Ez lesz az én szép kedvesem –Aggyon Isten lassú essőt – Mossa össze ezt a kettőt – Aggyon Isten verőnapot – A simonyi kódusoknak – Hagy járják a tánczot – Sërëgjetek lyányok – Fekete czigányok – Hagy zsëndűjjön, hagy perdűjjön – A mi szórónk, szakajtónk – Jó mekkeljen a czipónk – Kukurikú rajkó – Itt egy rongyos bankó! – Változatosság kedvéért rákezdenek később az Ispilángi rózsára vagy a Fehér liliomszálra, majd pihentetőnek előveszik a Szem-szem gyűrőt s épen a Fordulj bolhába akarnak kezdeni, mikor egyszerre csak elbújik a napocska. Nosza erre felhangzik minden ajkon, hogy: – Gyűjj ki »verő« – Menj be szé – Ne menj Maczonkára – Mer Maczonkán csontot rágnak – Tökvel harangoznak ! Így tart ez késő estig, míg a napocska végleg búcsút mond nekik s ekkor ők is hazaszállingóznak »buványi«.
Krumpli-szedéskor megkezdődik az »eskola«, kevesebb lesz a mulatság is, legfeljebb »dudabőrökből« készült nyilakat lehet »lamarakkal« dobálni, vagy »boczikoáknak« való »vadgesztenyéket« verni a fáról. No de jön a tél s a »virgancz« gyerek olyan »hilinkoát« csinál a jégen, hogy szikrát hány még a patkó is, mire »végigiringoá« rajta. A ki nem tud »hilintanyi« vagy »összekaristolja« a jeget, azt kidöfölik, a »sinkójoának« meg »loábast« adnak. Sinkója minden gyereknek van s rendesen maguk csinálják úgy, hogy a kukoriczamorzsoló kis-szék lábai alá deszkát vernek s a deszkára két megvasalt vagy drótos szántalpat erősítenek, azután ráűlnek, mint a lóra és szögesvégű botokkal hajtják a jégen. A hóval belepett domboldalakról »szankoán tyusszannak« lefelé, nyáron pedig a merészebbek dagasztóteknőkben ereszkednek a legelső ürgelyukig, a hol azután a »teknyő főburó«, a benne ülők »képirő pegy (pedig ) legyün a furnir«.
