Salgótarján.
Salgótarján.
Salgótarján. A Tarján-patak mindkét partján, a budapest–ruttkai vasútvonal mentén fekvő, virágzó nagyközség és járási székhely. Házainak száma 1057, lakosaié 13.781, a kiknek legnagyobb része magyar és róm. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Eredetileg szintén a 112Kacsics nemzetség ősi birtoka volt. 1246-ban az e nemzetség Illés ágából származó Péter volt itt birtokos. Utána 1280-ban testvérének, Simonnak fiait, Miklóst és Simont találjuk itt. 1327-ben az ugyane nemzetségből származó Salgai Illés és Miklós, valamint ezek fiainak osztatlan birtoka. Egy 1348-ban kelt oklevél már említi Salgó várát, melynek közelében feküdt a község. 1411-ben; midőn a Szécsényiek megosztoztak az öröklött javakon, e vár Salgó Simonnak jutott. 1450-ben a csehek birtokába kerűlt, a kiktől azonban Hunyadi Mátyás király 1460-ban visszafoglalta. Tarján helység az egész középkoron át a salgói vár sorsában osztozott s vámhely is volt. 1439-ben említés van Salgó községről is, mely közvetlenül Salgó vára alatt, a mai Salgó-puszta helyén feküdt. 1548-ban Bebek Ferencz volt a földesura. 1552-ben a vár Derencsényi Farkas kezében volt, de 1.554-ben, miután az őrség Zagyvai Ferencz kapitány vezetése alatt az ellenség közeledtére megfutott, a vár a törökök kezébe került és a helység 1562–63-ban Hüsszein, Ali basa nagyvezér csauszának hűbérbirtoka lett. A várat 1593-ban Tiefenbach Kristóf és Pálffy Miklós visszafoglalták a törököktől. A török hódoltság után a helység gróf Volkra Ottó Kristóf birtokába került, a kinek magtalan halála után, a XVIII. század elején, báró Szluha Ferencz szerezte meg. 1715-ben 17 és 1720-ban 20 magyar háztartását írták össze, 1470-ben még a báró Szluha család volt az ura. 1770-ben Jeszeniczei Jankovich László, 1828-ban Jankovich Antal, Nógrád vármegye alispánja, majd gömöri főispán volt a földesura. Jelenleg Szilárdy Ödön udvari tanácsos, Luby István, özvegy Jankovich Miklósné szül. Soldos Emma, Kretsch Lajos és a »Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű« részvénytársaság a helység legnagyobb birtokosai. A plebániát már az 1332–37-iki pápai tizedszedő lajstromok is említik. Régi kis temploma 1821-ben leégett. Jankovich Antal, a plebánia akkori kegyura, a leégett templomot helyreállíttatván, azt jelentékenyen megnagyobbíttatta, Luby József pedig 1866-ban tornyot építtetett hozzá. A hívek szaporodásával azonban ez a templom is szűk lett, mire azt Kovács Nándor prépost-plebános kezdeményezésére 1900-ban teljesen átalakították. A helybeli protestáns templom 1882-ben épült, de a tornya 1894-ben. Nem messze a salgai várromtól egy épületomladék volt azelőtt látható. Ezt az itteni hagyomány Mátyás király vadászkastélya romjainak tartja, hova Mátyás király állítólag gyakran járt ki vadászatra. Egy ízben azonban Giskrának egyik bérencze merényletet kísérelt volna meg ellene, a mi annyira felháborította, hogy a vadászkastélyt romba dönttette. A község határában fekszik Baglyasvára, másként »Kővár« vagy »Bagolyvár«. Ma már csak kőszirt, melyen hajdan vár állott. Baglyasalja község hajdan e vár alatt terült el, a Salgótarján felé eső éjszaki részen és a török világban menekültek lakosai a falu mostani helyére. Délnek, a várral szemben van a »Fakó Pál köve« nevű sziklatető, mely hajdan valószinűleg őrhelyül szolgált. Ugyancsak a várral szemben, nyugatnak van a »Pécskő« nevű sziklatető, a hol a hagyomány szerint szintén rablóvár állott. A XIX. század folyamán több ízben érték a helységet súlyos elemi csapások. A negyvenes években az árvíz a katlanszerű völgyben álló lakóházakat és gazdasági épületeket rombadöntötte. Árvíz volt még 1870-ben és 1873-ban is. Nagyobb tűzvész 1821-ben volt, midőn a róm. kath. templom teteje is leégett. Salgótarján a vármegye egyik legélénkebb és legforgalmasabb községe, mely kiterjedt bányászata és nagy gyáripara révén az ország határán messze túlterjedő jelentőségre tett szert. Van itt két hitelintézet: a »Salgótarjáni Takarékpénztár« és a »Salgótarjáni Népbank«, itt van továbbá a »Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság« híres aczélgyára, melynek hatalmas telepe egész gyárvárost alkot, továbbá a Salgótarjáni palaczkgyár, a Salgótarjáni kőszénbánya, részv. társ. nagy telepe és gép- és szerszámjavító műhelye, a Hirsch és Frank czég vasöntő és gépgyára, a Salgótarjáni villamos világítási részv. társ. villanyfejlesztő telepe, bányaigazgatóság, két kaszinó, egy polgári kör és Szilárdy Ödön, végül Wehovszky Frigyes gőzmalmai, a határban pedig gazdag Kőszén- és kőbányák. A község éjszaki részén vízforrás van, melynek a nép, különösen szembajoknál, gyógyító erőt tulajdonít. A községhez tartoznak: a már említett Salgó, Vadaskert, Csikókerítés, Kisponyi, Kutas, Nagyponyi, Pécskő, Sástó- és Sziget-puszták; Emma, Forgách- és Józsefakna, Salgóbánya, Ujakna, Királytárna és Öregjózsef-telep bányatelepek; Boglyas-, József- és Zagyvai-rakodók.
Salgótarján. 1. – A római kath. templom.
2. A postaépület.
3. Az izr. templom.
4. Főutczai részlet.
5. A járásbíróság.
Ajtók a ferencziek kolostorában.
