Romhány.

Teljes szövegű keresés

111Romhány.
Romhány. A Lókos-völgyben fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 359, lakosaié 1959, a kik mindannyian róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasútállomása helyben van. A XV. században két községként szerepel, Kisromhány és Nagyromhány, másként Felsőromhány néven. 1433-ban a Rhédei és a Felsőromhányi, 1493-ban pedig a Ruszkai és a Ruszkai Kornis családok voltak a földesurai. A XVI. század közepén szintén a török hódoltsághoz tartozott és az 1562–63. évi török kincstári adólajstromok szerint 15 adóköteles ház volt mindkét helységben és Kászim nógrádi szandzsákbég volt az ura. 1583–84-ben Kis-Romhány Durák bin Alagőznek, a nógrádi zsoldos katonaság helyettes parancsnokának a hűbérbirtoka volt, Nagy-Romhány pedig Musztafa bin Abdurrahmáné. 1594-ben felszabadult a török hódoltság alól. Az 1598. évi megyei összeírás szerint Nagy-Romhánynak Bornemisza György, Kisromhánynak pedig Bornemisza Miklós volt a földesura. 1633-34-ben már csak egy Romhány község fordul elő a nógrádi nahije adószámadáskönyveiben, mindössze három adóköteles házzal. A török hódoltság megszűntével a falu a Lókos folyó déli részén állott, a hol egy dombon még a XIX. század első felében is láthatók voltak egy régi templomnak és a Romhányi család kastélyának a romjai. Különös nevezetességre tett szert e község a kurucz világban, az 1710 jan. 22-én vívott véres romhányi ütközettel, mely alkalommal a kuruczokat, a kiket II. Rákóczi Ferencz és Bercsényi Miklós vezettek, Heister Sigbert császári tábornok visszaverte. Ekkor esett el Babocsay Ferencz kurucz dandárnok, de a császáriak is súlyos veszteséget szenvedtek; harmadfélezer németből s 500 ráczból alig 500 maradt meg. A csata azonban a kuruczokra nézve mégis elveszett, a mit Rákóczi emlékirataiban tisztjei hibáinak tudott be. Rákóczi táborának egyrésze a Géczy család majorja és a Prónay kastély között állott, míg Bercsényi tábora a Petres dülőben, Felső-Bodony és Alsó-Bodony között volt felállítva. Rákóczi Ferencz sátra állítólag a község határában, egy terebélyes mogyorófa alatt volt elhelyezve. Ez a mogyorófa ma is megvan s az utódok ma is kegyelettel őrzik. Mások szerint Rákóczi a mostani Kétbodony községhez tartozó s Hanzély Béla kertjében álló dombról nézte volna a harczot. 1715-ben 16 magyar, 1720-ban négy magyar és két tót háztartást írtak itt össze. 1770-ben Bene Ádám és Pál, a XIX. század első felében padig a Sembery, a Prónay és Géczy családok voltak itt a földesurak. Jelenleg id. Laszkáry Gyulának és Prónay Józsefnek van itt nagyobb birtoka és régi kúriája. A Laszkáry-féle kúriát Sembery Márton építtette 1780-ban. Közelében állott a Bene-féle kúria is, a mely azonban ma már nincs meg. Itt őrzik a Laszkáry család levéltárát. Van itt kö ülbelül 3000 kötetes könyvtár is. A Prónay-féle kúriát a XVIII. század vége felé Prónay Pál építtette. Itt is van kb. 1000 kötetes könyvtár, érdekes fegyvergyüjtemény, több eredeti, régi festmény és újabbak is, magyar művészektől, többek között Szikszay Ferencztől, Markótól, Kubányitól, Zilczertől, Németh Imrétől és Nagy Zsigától. A római kath. templom 1837-ben épült. A községbeliek hitelszövetkezetet és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Van itt egy sajtgyár is és egy közbirtokossági gőzmalom, a határban pedig elsőrendű épületkő, köszörükő és mészkőbányák vannak. A községhez tartozik: Kastélyka-major, mely a régi falu helyén épült, Laszkáry-major, Nagymajor és Világos-puszta.

Romhány. – II. Rákóczi Ferencz mogyorófája.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT