Ősagárd.
Ősagárd.
Ősagárd. (Azelőtt Agárd). A Naszál-hegy alatti fensíkon fekszik a kisközség, 98 házzal és 538 tótajkú, ág. ev. vallású lakossal. Postája Nőtincs, távírója Rétság, vasúti és hajóállomása Vácz. E községet 1424-ben Borbála királyné, Zsigmond király hitvese nyerte adományul. 1439-ben Szanda várához tartozott. 1467-ben a Serkei Lorántffyak és a Szapolyaiak perlekednek egymással e helység birtokáért. 1454-ben a Zagorhidai Tárnok család is igényt tartott reá. A XVI. század elején Szapolyai Jánosnak volt itt birtoka, melyet 1526-ban Werbőczy Istvánnak adományozott. A XVI. század közepén a török hódoltsághoz tartozott és a budai szandzsák 1562–63. évi hűbér számadáskönyvei szerint, Ibrahim bin Hasszán, Esztergom mizlivája kezében volt. 1598-ban Paczoth András, 1660-ban pedig Balassa Imre volt a földesura. A török hódoltság után Gömörből és Hontból tótok telepedtek ide, a kik rövid idő alatt magukba olvasztották az itteni csekély számú református vallású magyarokat. 1715-ben még hat magyar és 3 tót háztartást írtak itt össze, 1720-ban ellenben már csak 3 magyar de 6 tót háztartást. 1740-ben a Jeszenszky család volt a földesura, 1770-ben Révay Kristóf, Bacskády Pál, Gyurcsányi Ignácz, Dobóczky László, Podhorszky János és Hodossy György, később pedig a Gyurcsányiak és a Somogyi család. Jelenleg Scitovszky János örököseinek és Berczel Lipótnak van itt nagyobb birtokuk. Az itteni evangélikus templom 1785-ben épült. Tornyát azonban csak 1820-ban emelték. A határban őskori edényeket találtak, melyek a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A községhez tartozik: Sándormajor.
