Nógrádmarczal.
Nógrádmarczal.
Nógrádmarczal. (Azelőtt Marczal.) Balassagyarmat közelében fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma l05, lakosaié 768, a kik róm. kath. vallásúak. Postája. távírója és vasúti állomása Szügy. A Záh nemzetség ősi birtoka. A helység határához tartozik a nemzetség nevére emlékeztető Záhfalva is. 1281-ben a Záh nembeli Tiborcz a helységnek Szügy felé eső, Záhtelke nevű részét, fiának, Istvánnak a beleegyezésével vejének, Haraszti Simonnak adta. A XVI. század közepén a török hódoltsághoz tartozott, 14 adóköteles házzal a nógrádi szandzsákban. 1598-ban Marczali István volt a földesura. 1633–34-ben ismét a behódolt falvak között szerepel és ekkor öt adóköteles házzal vették fel az összeírásba. 1715-ben 11 és 1720-ban 15 magyar háztartását írták össze. 1740-ben a Básthy család volt az ura. 1754–55-ben Tornyos István volt itt birtokos. 1770-ben, az úrbéri rendezés alkalmával, Básthy Pál, János és Samu, továbbá az Uzovics és a Tornyos családok, 1826-ban Rajcsányi Borbála, a Tornyos család és a Básthy örökösök, később a Szent-Ivány és az Ebeczky családok. Jelenleg Sztranyavszky Gézának és Weisz Józsefnek van itt nagyobb birtokuk. A községbeli két úrilak közűl az egyiket Uzovics Mózes építtette. Ez neje révén a Szent-Ivány családra szállott A másikat az Ebeczky család építtette s ez most Sztranyavszky Gézáé. Az itteni plébánia már 1332-ben fennállott, de a templom építési ideje ismeretlen. 1907-ben a község határában őskori leleteket találtak. A falu mellett kettős sánczgyűrüvel ellátott domb áll, mely alkalmasint a népvándorlás korából való. A községhez tartozik Söj-puszta, mely 1327-ben puszta földterületként az oklevelekben már említve van. A XV. században önálló község volt s a török alatt pusztult el. Ide tartozik még Czelepalja-, Hegyi-, Hegymegi-, Ilonka-, Ivánka-, Százöl-puszta, Lajos-tanya és Sándor-major.
