Nagybárkány.
Nagybárkány.
Nagybárkány. A hevesmegyei határ felé fekszik. Magyar kisközség, 108 házzal és 528 róm. kath. vallású lakossal. Postája Sámsonháza, távírója Pásztó, vasúti állomása Tar. 1265-ben a Rátót nembeli Porcz István, a Pásztohi, a Tari és a Kazai Kakas család őse nyeri adományul. 1416-ban Bárkány László volt a birtokosa. 1472-ben Guthi Országh Mihály nádor és a Nánai Kompolthi család birtokába, került. 1524-ben Pásztohi Ferencz és Zsigmond birtoka, 1598-ban pedig Pasztohi Gergelyé. 1715-ben 13 és 1720-ban 20 magyar háztartását vették fel az összeírásba. 1740-ben a gróf Berényi család birtokában találjuk. 1770-ben Almássy Pál, Platthy Sándor és András, Fráter Pál, Nagy Mátyás, továbbá a Reviczky, a Rakovszky családok és a cziszterczita-rend voltak itt birtokosok. Később pedig az Almássy, a Gedeon, a Hunyady és a Veressy családok. Plebániáj a 1332–37-ben már fennállott, de a mostani templom csak 1883-ban épült. 1889-ben nagy tűzvész pusztított a helységben. A lakosok fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Az egyik dülőt »Katonák«-nak nevezik, mert egykor szökött katonák rejtekhelyéül szolgált. A Tatárhegyen a hagyomány szerint hajdan a tatárok tanyáztak. A községhez tartozik Csörgő-puszta és Malomház-puszta.
