Mátraverebély.
Mátraverebély.
Mátraverebély, szintén zagyva-menti magyar kisközség. Házainak száma 227 és róm. kath. vallású lakosaié 1150. Körjegyzőségi székhely. Postája helyben van, távírója Nagybátony, vasúti állomása pedig Pásztó. Első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben fordul elő, s így már akkoriban egyházas hely volt. A XIV. század második felében már jelentékeny helység, melynek határa a mai hevesvármegyei Tiribes-puszta területére is kiterjedt. Ez időtájt Veréb néven említik az oklevelek. 1398-ban Zsigmond királytól országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A XV. század első éveiben Veréb Péter erdélyi alvajda birtokában találjuk, a ki itt templomot és pálos kolostort építtetett. 1403-ban meghalt, a mikor az általa alapított templomban helyezték örök nyugalomra. Sírkövének felírata a következő: »Hic Requiescit Corpus Strenui invicti Militis Magistri Petri Vereb filii Georgy olim Vice Vojvodee Transsilvaniae, hujus Ecclesiae fundatoris, qui obiit Anno Domini 1403.« (Fordításban): Itt nyugszik a serény és győzhetetlen vitéz mester, Veréb Péternek, a György fíának, azelőtt erdélyi alvajdának, a templom alapítójának teste, a ki meghalt Urunk esztendejének 1403. évében. 1482-ben még a Verebi Verebély család birtokában találjuk, az 1548. évi adóösszeirásban a teljesen elpusztúlt helységek között fordúl elő. Az 1578. évi összeírás szerint vele szomszédos volt Tót-Verebély, mely szintén teljesen elpusztúlt. 1598-ban ismét Verebélyi János volt a földesura. 1715-ben 10 és 1720-ban 12 magyar háztartást írtak össze e helységben. A XVIII. század elejéig a cziszterczita-rend birtokában találjuk. 1770-től az Almássy család volt az ura és most is Almássy István és Erzsébet a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom a réginek a helyén a XVI. században épült és itt helyezték el Veréb Péter sírkövét is. A község lakosai gazdakört, hitelszövetkezetet, fogyasztási és értékesítő szövetkezetet tartanak fenn. A határban látható Szent-László ugratás nevű sziklahasadékhoz érdekes rege fűződik, mely szerint a távoli Ágasvár hegyéről a szent király lovával ide ugratott és a szikla oldalfalából csergedező forrást is kardjával ő nyitotta meg, hogy ott táborozó szomjas seregének vizet szerezzen. E forrásnak a nép gyógyerőt tulajdonít. A templom közelében fekvő legelőterületet »Barátok Szilvásának« nevezik, mert a hagyomány szerint itt volt a pálosok gyümölcsöskertje. A Szentkút patak mentén a földből hányt vízgátakra akadunk, melyeket a nép Tódításnak nevez. E gátakat még a törökök emelték rizstermelés czéljaira. A községhez tartozik Csengerháza-puszta, melyet 1385-ben Mária királyné Kazai Kakas fia Lászlónak adományozott. 1463–69-ben, önálló helységként fordúl elő. Az 1548. évi adóösszeírásban azonban már a teljesen elpusztúlt helységek között találjuk feljegyezve. Ide tartozik még Forrókút, Irtvány-, Kányás- és Szentkút-puszta. Az utóbbi híres régi búcsújáró hely, hol az Almássy család, mint kegyúr, szép kéttornyú templomot és ferencz-rendű kolostort építtetett. Forrásvizének a hivők nagy gyógyerőt tulajdonítanak. A templomban vannak elhelyezve az Almássy család történetének fontosabb mozzanatait feltüntető olajfestmények és a hívektől ajándékozott kegytárgyak.
